A fordítás az olasz nyelvű Hírlevél alapján készült.
Damanhur egy virágzó közösség: praktikus álmodozókból, spirituális kutatókból és művészekből áll, akik együtt építették fel az Emberiség Templomait.
A mágia – mint ma is létező valóság
„A mágia mindig is létezett, így nem csoda, hogy egyike volt az ember első felfedezéseinek. A valódi és hiteles mágián kívül érdemes megvizsgálni néhány olyan mágikus aktus nyomait is, melyek mára szinte teljesen eltűntek, vagy csupán nagyon kevesek által ismertek. Mi mindenekelőtt a mágia? Minden emberi tudomány olvasztótégelye; magában egyesít minden ismeretet, minden emberi tudást, és alighanem túl is lép mindezeken. Szimbolikus nyelvezettel fejezi ki magát, ugyanakkor, lényegét tekintve, gyakorlati jellegű, pontosabban: kölcsönös függőségben van benne jelen elmélet és gyakorlat.”
Így fejezte ki magát Falco Tarassaco, Damanhur alapítója és spirituális vezetője, 1976 április 27-én, azon az immár nagyon távolinak tűnő torinói estén, részben kíváncsiakból, részben a damanhuri kalandra vállalkozó első társaiból álló hallgatóság előtt beszélve. Tanítása attól az estétől napjainkig ugyanezen „mágia”- fogalom mentén bontakozott ki egyre részletesebben.
Szeretnél többet megtudni róla?
Mi is az a mágia?
A „mágia” kifejezésnek önmagában több jelentése van. Elsőként vizsgáljuk meg azt, amelyet Falco tulajdonított neki: az emberiség minden ismeretének tárháza, mind a nyilvánvalóké, mind a titkosaké, mind a megosztottaké – azaz, melyek a tudományhoz tartoznak –, mind a kevésbé köztudottaké. E meghatározás meglehetősen felvilágosodott látásmódra utal, mivel azt állítja: mindaz, ami ismert, s ezért egyszerűen tényként kezelhető, függetlenül bármilyen, számára helytadó összefüggésrendszertől, részévé válik a mágiának.
Akarat és megismerés
Egy másik, irodalmiasabb, ugyanakkor mindenki tapasztalati szférájához közelebb álló meghatározás a varázslatra utal: egy táj, egy műalkotás vagy egy egyszerű mosoly „mágiája” olyasvalami, ami a megszokotthoz képest egészen más dimenzióba visz át minket; olyasvalami, ami felidézi – ha olykor romantikus módon is – a létezés egyik különleges, emelkedettebb állapotát.
A harmadik, az illúziót kiemelő meghatározás: vannak bizonyos mágusok – kezdve Houdinitől egészen David Copperfieldig –, akik képesek látszólagos jelenségeket produkálni, amint az az illuzionistákra jellemző, kijelentve közben, hogy trükkről van szó (melyet így nem is szükséges felfedni).
A legklasszikusabb meghatározás azonban az, amely képességként definiálja az események irányítására, mégpedig a mágiát űző személy akaratának megfelelően, használva az idevágó ismereteket. Ez az a mágia, amelyben egyesek hisznek, mások nem; amelyet egyesek kigúnyolnak, mások odaadással tanulnak; amelytől egyesek félnek, s amelyhez mások babonásan ragaszkodnak.
Mint a matematika és a költészet
A damanhuriak számára a mágia élő valóság, ez természetes . . . viszont mind a négyféle meghatározás értelmében! És ha a harmadik úgy is fest, mint egyfajta „szalon-mágia”: izgató, ám tartalmatlan – habár nagyon szórakoztató mind nézni, mind gyakorolni –, a másik három definícióban foglaltak olyan dolgok részét képezik, melyek életfontosságúak. Érdemes tehát megtanulni, hogy a tudás mindegyik szférája értékes, megérdemli a benne való elmélyülést, mégpedig világunk alaposabb megismerése céljából, s hogy a lehető legszélesebb látókörű lencsén keresztül tudjuk szemlélni azt. Falco nagyon fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a mágia, lévén egyfajta olyannyira kifinomodott és komplex művészet, mint semelyik másik, ugyanúgy az emberi kompetenciák szférájába tartozik, mint a matematika és a költészet.
Ugyanakkor nem csupán fontos, hanem alapvető birtokolni egy nyitott, romantikus, életérzésekkel teli látásmódot, azaz: képessé válni megragadni a dolgok varázsát, nem mint jámbor hiszékenyek, hanem mint tiszta és vágyakozó személyek, akik szeretnék magukat a harmóniától és az univerzum varázsától átitatott örömérzés megtapasztalása felé irányítani.
Ahol a mágia öröm
A képesség, hogy beavatkozhassunk a valóság dolgaiba, s hogy irányíthassuk az eseményeket, Damanhurban már régóta kutatás tárgyát képezi, mely kiterjed mind az antik ezoterikus hagyományok tanulmányozására, mind a személyes tapasztalatok elemzésére. Ebből a szempontból Damanhur mágikus helynek számít, s elmondható, hogy a damanhuriak hisznek a mágiában – ráadásul: egész éven át egymást követik itt a különféle találkozók, melyek e látásmód világszintű elmélyítésére hivatottak.
„A mágia egyik módja a világban való helytállásunknak, s egyben eszközként is szolgál, hogy megértsük és használjuk annak törvényeit . . . e törekvésnek szentelte ugyanis magát mindig is az emberiség.”
Falco Tarassaco
A látszatvilág és a valóság
A látszatvilág és a valóság (maya e reale) szembesítése képezi magának a spiritualitásnak a lényegét. De mi is az a spiritualitás? Az, ami túlmutat a dolgok materiális szemléletén; az, ami kapcsolatban tart minket emberibb énünkkel; az, ami pozitív viselkedésre késztet konfliktushelyzetekben; az, ami következetes részvételre sarkall, ha követünk egy vallásos utat; az, ami ösztönöz az önjobbításra; az, ami képességet ad kérdések feltevésére önmagunknak . . .
Guruk, jógik, spirituális mesterek olykor adnak róla egy tanításaik idejére változatlan, egyértelmű meghatározást, de csupán átmenetileg, praktikus okokból, mert a spiritualitást az is jellemzi, hogy olyan, mint egy képlékeny, változékony, önmagában folyton megújuló anyag.
Falco Tarassaco szerint a spiritualitás mindenekelőtt arra való képesség, hogy jelentőséget tudjunk adni a dolgoknak és a történéseknek: sem az univerzum, sem az élet nem véletlenszerűen jött létre, ezért értéket tulajdonítani a körülöttünk zajló eseményeknek, ez már az első lépést mutatja egy spirituális úton való elinduláshoz.
Nincs szó tehát valamiben való hitről, nincs szó meghatározott rítusok elvégzéséről vagy csendben való meditációról . . . ami fontos: megérteni, hogy egy sokkal tágasabb világrendben élünk, ahol minden személy egyaránt fontos, más, ugyancsak fontos dolgok között. Damanhur egyszerűen, de határozottan, egyik formáját kínálja a spirituálissá válásnak, tudva, hogy ez megtörténhet sok más módon is.
Valóság – szemben a látszattal
A spiritualitás minden egyes meghatározása végső soron valamilyen módon a valóság és a látszat közötti megkülönböztetésen alapul. A valóság az, ami fontos, ami az életen túlmutató értékkel bír, ami képes átformálni tudatunkat. A látszat pedig mindaz, aminek múlékony értéke van, ami arra van szánva, hogy egyszercsak eltűnjön, ha már feléltük javait. Elvégzett munkáink, létrehozott alkotásaink, tapasztalataink, mély érzéseink mind-mind valóságosak, miközben a pénz, a siker, valamint a vágyaink teljesülése által nyújtott javak tisztán a látszatvilágba tartoznak.
Egy másfajta megfigyelési pontból rátekintve, e különbség a következőképpen is definiálható: a valóság mindaz, ami a halál után elkísér téged a túlvilágra, képviselve azt a tapasztalati vagyont, melyet felhalmoztál, lehetővé téve ezzel, hogy egy átfogó s így valóban értékes tapasztalatot szerezz majd elmúlt életedről; a látszat pedig egyszerűen mindaz, ami körülötted történt, ami veled megesett, amit birtokoltál, ami érzést csak felületesen éltél át, vagyis mindaz, amit ezek után nem tudtál magaddal hozni. A spiritualitás nézőpontjából tehát valóság mindaz, ami lehetővé teszi számodra, hogy valódiakká tedd a korábban leírt, spiritualitásról szóló meghatározásokat, miközben látszat az, ami, noha fontos más nézőpontokból, mégsem birtokolja azt a lehetőséget, hogy spiritualitással telve éld át a fentebb definiált élethelyzeteket.
Nem nehéz ezt tehát megérteni!
Jó és rossz?
Nem tűnik-e úgy, hogy olyan kérdés, mint ez, ha szó szerint vesszük, elkerülhetetlenül különbséget tesz Jó és Rossz között?
Meditáció, szolidaritás, együttérzés, bátorság, önzetlenség, kutatás . . . ezek minden bizonnyal fontosak, és részét képezik a valóságos, vagyis a spirituális szférának.
De miért gondoljuk azt, hogy más dolgok – pénz, öröm, szórakozás, birtoklás – megmásíthatatlanul azon megítélés alá esnek, miszerint azok a látszatvilágba tartoznak?
És vajon az olyan dolgok, mint az egészség, az érzelmek, a barátság, a tettvágy, amelyek bizonyos szempontból a „luciferi” elemeket képviselik, s úgy tűnnek, olykor támogatják, olykor korlátozzák belső szabadságunkat, ezek a két szféra közül melyikbe sorolhatók?
Mindent valósággá tenni
Való igaz, ami arra rendeltetett, hogy elillanjon, az látszat: belefektetni minden energiánkat, hogy birtokoljunk valamit, ami csak érzékeink és nem lelkünk töltekezését fogja szolgálni, az pusztán önámítás. Mivel azonban megtanulni jelentőséget tulajdonítani a dolgoknak, azaz spirituálissá válni, azt is jelenti, képessé válni jelentőséggel felruházni a dolgok legtágabb köreit is, ezért az, ami első látásra csak maya, azaz csak látszat, képes átváltozni, s mélyen valóságos értékek hordozására is alkalmassá válni.
A damanhuri filozófia azt szorgalmazza, hogy mindent intenzíven, de ugyanakkor elmélyülten, tisztelettel övezve éljünk meg: minden felfogható s kifejezhető átéléssel s tudatosan, ám ragaszkodás nélkül, és minden képes átalakulni látszólagosból valóságossá. Nem létezik tehát az életben olyan, ami fontos, és olyan, ami jelentéktelen: létezik ellenben olyan, amit értékessé tudunk tenni, s olyan, amit meg tudunk élni úgy is, hogy kialakulna a hozzá való ragaszkodás. A Spiritualitás – ím’ egy újabb definíció – annak művészete, miként tudjuk mindazt, amit átélünk, valóságossá tenni.
„Találkozni fogunk igen kicsi, látszólag jelentéktelen dolgokkal, melyek mégis nélkülözhetetlen elemeivé válnak majd a megvilágosodásnak”
~Falco Tarassaco
Kezdd el járni utadat, hogy felszabadulhassanak a benned eltompult pozitívabb energiák:
Spirituális gyógyítók iskolája
KÖNYV: Falco Tarassaco – Az álom, az üzenet
Pozitív gondolat, nyitottság mások irányában, az élet mély gyökereinek kutatása, pragmatizmus: ezek Falco Tarassaco (azaz: Oberto Airaudi, 1950 – 2013) üzenetének alapvető elemei. Mint mélyérzésű, eklektikus és kreatív személyiség, Falco keltette életre azt a gondolkodást-fejlesztő iskolát, amely megszámlálhatatlan témával foglalkozott (és foglalkozik), s amely utat nyitott a damanhuri közösség megalakulásához, mely közösség ugyan Olaszországban született, de szellemi üzenete lépésről-lépésre elterjedt az egész világon.
Kutasd fel, miként lehet élni egy „oktávval” emelkedettebb szinten!
A Selfica az empirikus kutatásnak a damanhuriak kísérletező munkája nyomán kifejlesztett egyik területe, egy kulcs különféle energiamezőkbe való belépéshez, hogy azokat a legjobban ki lehessen aknázni.
Karkötő a fizikai szféra harmonizáláshoz
Ez a karkötő erőt ad viselője fizikai és érzelmi szférájának harmonizálásához. Folyamatos alkalmazása megkönnyíti a belső dialógust és az egyensúly megteremtését, alapot teremtve a személyes képességek felébresztéséhez.
Az öröm Selfje
Munkahelyeken és lakóhelyeken egyaránt ajánlott, mert segítségével növekedhet az energiaszint, erőre kaphat a dinamizmus és megjavulhat a kedélyállapot.
Kiterjeszti a fénnyel teli rezgések jótékony hatását a környezetre is, közel 12 méteres hatósugárral. Napfénnyel vagy mesterséges fénnyel jól körülvett helyen kell felállítani.
Fel szeretnéd fedezni, milyen a növényvilággal való kommunikáció?
Merülj el az erdő hangulatában az új „Növényzene”-géppel, a BAMBOO-val!
Támogasd az Emberiség Templomait a te 5×1000-eddel!
Döntéseddel hozzájárulhatsz ennek az univerzális spiritualitásnak szentelt, hihetetlenül jelentős művészi alkotásnak a teljes megvalósításához és megóvásához.