Látogatás Damanhurba

 

 

Űrlap letölthető itt

 

Damanhur honlapjának (http://www.damanhur.org) ismertető szövegeit tesszük közzé az alábbi felületen. (Az anyagok elkészítése folyamatosan zajlik.)

 

 

^{!!! JELMAGYARÁZAT:}

A szövegekben előforduló jelek, jelzések magyarázata:

Az ábécé nagybetűi (A,B,C . . .) a főfejezeteket, az őket követő számok (/1,/2,/3 . . .) az egyes fejezeteket, míg az ábécé kisbetűi (a,b,c . . .) a hozzájuk tartozó alfejezeteket különböztetik meg egymástól.

Az egyes szavak, kifejezések kék (vagy kék környezetben fekete) színnel való kiemelése arra utal, hogy azok bővebb kifejtése, értelmezése más fejezetekben, alfejezetekben keresendő, míg az azonos színű csillaggal (* vagy *) is megjelölteké – kék színű betűkkel – közvetlenül az adott alfejezetet (vagy értelmező-szöveget) követően olvasható.

Néhány kulcsfogalom, vagy gyakran előforduló kifejezés után azok eredeti, olasz nyelvű megfelelői esetenként zárójelben, dőlt betűkkel fel vannak tüntetve.

 

---

Főfejezetek:

 

A)

Spirituális látásmód

Az isteni szikra felébresztésének bejárható útja

 

A Damanhur alapítója, Falco Tarassaco által kidolgozott damanhuri filozófia a pozitív gondolkodáson, a cselekvésen és azon az ideális életfelfogáson alapul, miszerint minden ember azért él, hogy saját értékeit mások szolgálatára szentelje, hozzájárulva ekként az egész emberiség fejlődéséhez. Az élet egy utazás az öntudatosság elérése felé, hogy létünk alapvető kérdéseire önmagunkban találjuk meg a válaszokat, egybevetve és kicserélve azokat másokéival, azaz becses útitársainkéival a belső átalakulás felé vezető úton. Egy utazás tehát, mely alatt a humor, a játékra való hajlam, elavult felfogásaink és szokásaink megváltoztatásának szándéka . . . ezek mind lényegbevágóak énünk jobbik részének aktiválása érdekében.

 

 

A) Alapozó fejezetek:

• Filozófia
• Történet
• Metódus

 

Spirituális látásmódunk filozófiája

 Felébreszteni a minden emberben bennlakozó Isteni Eredetet

 

Damanhur filozófiája, melyet alapítója, Falco Tarassaco inspirált, a pozitív gondolkodáson, a cselekvésen és azon a felfogáson alapszik, miszerint minden ember azért él, hogy valamit önmagából másokra hagyjon, s ezzel részt vegyen az egész emberiség fejlődésében.

A damanhuri spirituális látásmód szerint az emberi lények részét képezik a spirituális ökoszisztémának, ahol rajtuk kívül különféle erők és finom intelligenciák vannak jelen. Ez utóbbiakkal igen fontos a megfelelő kapcsolat tudatos kialakítása és megszilárdítása. Ebben az ökoszisztémában találjuk meg különböző formákban azokat az entitásokat, amelyekhez az emberek kezdet óta hasonlítani szeretnének: a mítoszokban szereplő, erdőkben élő természeti lelkektől* a különféle természeti népekhez*, kultúrákhoz és mérvadó vallásokhoz kötődő istenségekig.

Az emberi lények azért is részei ezen ökoszisztémának, mert hordozói egy-egy, kezdetben lappangó isteni szikrának (scintilla divina). E szikra azonban újra felizzítható, és a damanhuri spirituális ösvény éppen ennek az isteni szikrának a felizzítását tűzi ki célul, mely közelebbről a mindannyiunkban jelenlevő pozitív képességek felébresztését jelenti. Életre kelteni eme Isteni Eredetet (Principio Divino) azt jelenti: felismerni, hogy a spiritualitás létezésünk minden pillanatát át- meg átjárja, napi 24 órában, születésünktől halálunkig.

Damanhurban az emberek és istenek közötti viszony ideális formáját az úgynevezett Hármasság* (Triade) testesíti meg. A Föld népeinek istenségei, melyek az idők során gyakran egymástól elkülönülve, vagy egymással konfliktusban voltak, a Hármasságban egymással teljesen harmonikus kapcsolatban állnak. Közülük azok, amelyek hasonló karakterűek és mítoszaik is hasonlóak, egymással szorosabb egységbe kerülnek, hogy kialakulhasson egy új planetáris szövetség az isteni erők és az emberiség között, s hogy e szövetség képes legyen kiváltani az emberi létezők egymás közötti egységének tudatos és érzelmektől áthatott megélését, az egymástól való elkülönülés ellenében.

A damanhuri spirituális ismereteket a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione) őrzi és közvetíti. Az Iskola nyitva áll bárki számára a világon, aki részesedni szeretne tudományából. Falco Tarassaco tanítása alapján két fejlődési szint elérését tűzi ki célul: elmélkedésekkel és ismeretek közlésével segíteni mindenkinek saját élet-küldetésének kiválasztásában, mégpedig „A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető út”* (Percorso di Libertá Spirituale) bejárása által; valamint elmélyedni a spirituális és ezoterikus Megismerés (Conoscenza) különféle témáiban, mégpedig a Meditációs Tanfolyam (Corso di Meditazione) keretein belül.

 

 

* Természeti lelkek

Intelligens teremtmények, a spirituális ökoszisztéma részei

Földünk spirituális ökoszisztémája magában foglal fizikai létezőket (mint, például: az ember) és nem fizikai létezőket. A természeti lelkek (spiriti di natura) intelligens, fizikai test nélküli létezők, s olyan helyeken élnek, ahol a természeti környezet még érintetlen.

A világ kultúrái az emberekéihez hasonló jellemzőkkel írták le őket, miközben különféle fajtáikat azonosították – úgymint gnómok, goblinek, manók, najádok, nimfák és így tovább – megpróbálva elképzelni, miként jelenhetnének meg fizikai formákban. Sok klasszikus mesében és fantáziaregényben, mint például a „Gyűrűk Urában”, ezen teremtmények karakterizálása olyannyira hasonlóvá teszi azokat hozzánk, hogy szinte érzékelhetőekké válnak.

Egyes damanhuri polgárok állatnév felvétele helyett a természeti lelkek egy-egy fajtájának nevét választották: Goblin, Ondina, Coboldo és még sokan mások.

Falco Tarassaco tanítása szerint a három anyavilág (az emberek világa, a természeti lelkek világa és a növényvilág) adja bolygónknak az éltetőerőt, és őrzi ezen éltetőerő kulcsait; a közöttük levő teljes együttműködés pedig szükséges feltétele az emberiség evolúciójának.

 

 

* Népek

Az emberi identitás és az emberi tapasztalat-kincs letéteményesei

 

A damanhuri látásmód a „népeket” (popoli) az emberi identitás és a felhalmozott emberi tapasztalat-kincs letéteményeseinek tekinti. Olyan entitást nevezünk „népnek”, mely közös etnikai, kulturális, történelmi, nyelvi és más hasonló jellegű kötelékek alapján formát ad egy nagy kollektív individuumnak, mely utóbbi tartalmazza tagjainak minden képességét, illetve minden, az idők folyamán kinyilvánított törekvését.

Az emberi történelem előrehaladtával az „állam” fogalma kapott egyre inkább primátust. Az emberi evolúció szemszögéből tekintve viszont a „nép” fogalma – túlterjedve a mi időnkben oly’ gyakori politikai visszaéléseken – a legfőbb hivatkozási pont az emberiség harmonikus fejlődése érdekében. Egy erős kollektív identitás szüli a képességet mindenfajta különbözőség értékelésére; így, például, egy olyan világban, ahol a „népek” sokszínűsége elfogadott, nem létezhetne rasszizmus.

Egy „nép” akkor nyeri el teljes identitását, amikor azok, akik részét képezik, azonosítják magukat saját értékeikkel, mégpedig öntudatosságuk, valamint egyediségük kifejezésére irányuló akaratuk által. Nem véletlenül tarják magukat a damanhuriak – szimpatizánsaikkal együtt szellemi-lelki világközösségnek, vagyis – Spirituális Népnek (Popolo Spirituale); ez a kollektív érzés ugyanis a választás szabadságának igazi megtapasztalásából született meg a mi polgárainkban.

„Az Emberiség Templomai” (Templi dell’Umanitá) továbbfejlődésének tekinthető majd „A Népek Temploma” (Tempio dei Popoli), mely lehetővé teszi bolygónk kisebbségben élő „népeinek”, hogy találkozzanak egymással egy részükre kialakított helyen.

 

 

* A Hármasság

 Isteni erők harmonikus kapcsolatban

A Hármasság (Triade) név a bolygónkon jelenlevő isteni erők közötti harmónia állapotára utal. Az ilyen állapotot azért nevezik Hármasságnak, mert a damanhuri felfogás szerint minden erő három fő egységből áll: energia, akarat és ismeret.

Az istenségek olyan entitások, melyek képesek hatást gyakorolni az univerzális törvényekre. Az emberi történelem folyamán a különféle népek mindig is keresték a kapcsolatot ezekkel az erőkkel, kifejlesztve panteonjaikat, vallásaikat, rítusaikat, melyek közül sok manapság is élő gyakorlat.

A Hármasság-elgondolás értelmében az emberiséget pártoló isteni erők egy nagy és egyedülálló entitásban újra egységbe kerülnek, mely entitás befogadja, megtartja és visszaadja az inspirációt és a gondolatot. Damanhurban több rituális ünneplés során is előtérbe kerül a Hármasság mint alapfeltétele a kapcsolatfelvételnek és a kommunikációnak a mi dimenziónk és az univerzum életét irányító törvények között.

 

* A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Út

 Nyolc lépés a megvilágosodás felé

„A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Út” (Percorso di Libertá Spirituale), Falco Tarassaco üzenete alapján kidolgozva, lehetőséget kínál számunkra felkutatni az ösvényt a spiritualitás és önmagunk megismerése felé, kapcsolódni az univerzum isteni energiáihoz, valamint rálépni a boldogság felé tartó útra. Tulajdonképpen az emberi lény és az élet természetének körüljárása érdekében, vallásmentes meditációk sorozatából felépített Út bejárásáról van szó, hogy annak végén minden törekvő késszé és szabaddá váljon saját életfilozófiájának meghatározására, majd annak következetes és örömmel teli megvalósítására.

„A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Út” a meditáció egyik formája, hogy ismét birtokba lehessen venni a Létezés (Esistere) misztikus érzését, mely olyannyira jellemző az emberre. A „Létezés” azt jelenti: egy nagy ökoszisztéma részének érezni önmagunkat, amelyen belül együtt van jelen minden élő erő, a láthatók és a nem láthatók, a baktériumoktól a legnagyobb intelligenciákig, mely utóbbiakat a klasszikus tradíciók „istenségeknek” neveznek. Az Út bejárása utazás az ember valódi lényének felébresztése felé, azaz, a  pozitív gondolkodástól és érzékenységtől áthatott, mások felé nyitott, önmagával békében élő lény felébresztése felé.

Falco tanítása szerint, ha a személyes felébredés közösségi kereteken belül zajlik, az előnyösebb a saját egyéniség fejlődésére nézve: mindenki egyéni sorsként éli meg saját adottságainak és álmainak fejlődését, ez viszont csak a másokkal való mély, kölcsönös egymásra hatásnak köszönhetően történhet meg, mégpedig nézetek cseréje, szembesítése és összehangolása kíséretében.

Az Igazság* (Veritá), mondja Falco, egy ezerarcú kristály, s minden arc – bár eltérő módon, de mégis – hitelesen tükrözi vissza azt, ami a valóság. Kiválasztván mindenki azt az arcot, amelyben felismeri önmagát, elindulhat azon keresztül az Igazság keresésére. „A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Úton”, kiindulva a kristálynak Damanhur Gondolkodást-fejlesztő Iskolája (Scuola di Pensiero di Damanhur) által képviselt arcától, amelyen belül szembesülhet mások tapasztalataival és felfedezéseivel, mindenki továbbhaladhat megkeresni saját Igazságát, saját fejlődési útját és azt a küldetést, amelyet az élet tartogat számára.

Az Út bejárása nyolc alap-meditáción való részvételből áll, melyek csoportos keretek között zajlanak, damanhuri oktatók jelenlétében. Minden meditáció kettőtől három napig tartó együttlétet kíván a világnak abban a városában, amelyet az Út bejárásának helyszínéül választottak.

E helyszínek bárhol lehetnek, a világ bármelyik országában. Azok, akik hívást éreznek egy ilyen Út bejárására, kapcsolatba léphetnek a damanhuri Meditációs Iskolával egy csoport megszervezése céljából; s ha egyszer egy csoport összeáll, a damanhuri oktatók azonnal készen állnak majd az első meditáció levezetésére.

Ha egy alapszintű „Útonjárás” már lezajlott, később a meditációk megismételhetők más helyeken és más oktatókkal, s ekkor foglalkozhatnak az első nyolctól eltérő témákkal is aszerint, hogy a tanítványok mit javasolnak, vagy az oktatók mit tartanak érdemlegesnek.

Minden egyes meditáció „Az Emberiség Templomainak” egy-egy terme által képviselt érték ihletése alatt zajlik. Azok számára, akik vállalni tudják a Damanhurba utazást, ajánlatos a nyolc alap-meditáció egyikének megtartása e termek valamelyikében, de ennek elvégzése mindenki számára lehetséges az „Útonjárás” helyszínén is.

Amikor a nyolc alap-meditáció mindegyike teljesült – és ez nem jelenti azt, hogy ez mindenki számára ugyanabban az időben következik be, mert mindenki úgy állíthatja be saját „Útonjárásának” ütemét, ahogy’ az számára a legmegfelelőbb, még ha más-más csoportban végzi is ezt – tehát az alap-meditációk végeztével minden résztvevőben aktiválódik az emberiséggel baráti viszonyban levő spirituális ökoszisztéma erőivel való kapcsolat első szintje, s ezzel hozzáférhetővé válik egy egyszerű személyes ritualitás, a damanhuri Meditációs Iskola által kidolgozott formák szerint.

Ezt követően egy másik városban, de ugyanúgy csoportban és oktatókkal, mindenki újból megismételheti a nyolc meditációt, vagy javasolhat más témájúakat, illetve élheti a saját életét annak fényében, amit az Úton tanult. Damanhur Gondolkodást-fejlesztő Iskolája mindig hivatkozási alap marad azok számára, akik azt annak kívánják tartani.

 

* Igazság

Az Igazság kristálya, melynek minden egyes arculata hiteles

Mi az Igazság (Veritá)? A damanhuri filozófiában a Lét (Essere), az Élet (Vita). Mi nem tételezünk „egyetlen” Igazságot, melyet meg kellene érteni és el kellene érni; ellenkezőleg, megfontolás tárgyává tesszük az életet és azt, ahogyan azzal szembesülünk: intenzitással, szenvedéllyel, mások iránti tisztelettel . . . követve mindeközben spirituális választásainkat, melyekkel egy nevezőn érezzük magunkat, ekként téve azokat „igazakká”.

Az Igazság hasonlítható egy kristályhoz: ezernyi arculata van, s közülük mindegyik valóságos. Egyenként megszemlélhetjük mindegyiket, anélkül, hogy kizárnánk a többit. Alaposan megfigyelve minden arculatot – tisztán, figyelmesen és felelősségteljesen vizsgálódván – lassan-lassan eljuthatunk arra a szintre, ahol látásmódunk kifinomodik. Végül pedig, behatolván a kristály belsejébe, elénk tárulhat az emberi létezőkre és a spirituális ökoszisztéma erőire vonatkozó mindennemű igazság, azaz, elénk tárulhat univerzumunk életének igazi értelme.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, választanunk kell egy spirituális utat, és állhatatosan követnünk kell azt. Egyedül így láthatjuk át egyre teljesebben, miként is fest az egész kristály.

 

 

Spirituális látásmódunk története

Falco rábízza üzenetét a Meditációs Iskolára

Damanhur története 1975-ben kezdődik Torinóban, alapítójának, Falco Tarassaco–nak, paranormális, ezoterikus és természetgyógyászati témájú első nyilvános előadásaival. Egy évvel később indul az első meditációs kurzus, majd ezekből fejlődik ki az a Meditációs Iskola, mely megveti az alapokat a Damanhuri Szövetség közösségeinek néhány évvel későbbi megszületéséhez.

Falco személyesen vezeti az első tanfolyamokat, és közben képzi a jövőbeni előadókat, akik az elkövetkező években továbbfejlesztik ugyanazt az Iskolát, követve az alapító tanításának hagyományát. Az első évektől kezdve ugyanis Falco mindig más-más damanhurira ruházza át az Iskola vezetését, azzal a megbízással, hogy elsősorban a függetlenségnek és az üzenetátadás felelősségének erősödését tartsák szem előtt. Eközben fenntartja magának az Iskola felügyeleti funkcióját, és megadja ezek után is a lehetőséget a hetenkénti nyilvános találkozókra*, melyek témái képezik a meditációs témák magját is.

A meditációs tanítás erős alapidentitást teremt úgy a spirituális értékekre, mint a viselkedési normákra nézve, így adva éltetőerőt a későbbi damanhuri kísérlethez.

Idővel, az egyetemes ezoterikus hagyomány ismereteinek Falco részéről történt terjesztésével együtt, lassan-lassan az ezotéria* ugyanazon jelentéstartalma is más arculatot kap.

Az ezotéria több, mint „ismeret”; az ezotéria „megtapasztalás”, mely lehet ugyan megosztott, de sohasem jelentéktelen, mivel kulcs az átalakuláshoz mindenki számára, aki spirituális célt akar kitűzni maga elé.

Ma már a világ különféle kultúráiból származó résztvevői vannak az Iskolának, mind a „Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Út” bejárásának, mind a Meditációs Tanfolyamnak. Ezek tanítási és tapasztalat-megosztási köre folyamatosan bővül. Az Iskola fő témája a szabad akarat (libero arbitrio), vagyis azon képességünk megfelelő használata, mely alkalmas egyéni döntések meghozatalára, majd vállalni is tudja az ezekkel járó felelősséget.

 

 

* Hetenkénti nyilvános találkozók

Megbeszélésre, tanulásra, együttmunkálkodásra szolgáló összejövetelek

 A közösségi élet, saját önmeghatározása szerint, különféle nézőpontok kölcsönös egymásra hatása által irányított életforma. Damanhurban minden kisebb közösség, azaz minden nucleo, minden régió, a Meditációs Iskola kutatásokban résztvevő, illetve különböző spirituális utakat járó minden csoportja havi vagy heti rendszerességgel találkozót tart, melyen mindenki megosztja saját tapasztalatait, és másokkal együtt megvizsgálja a közös tervek előrehaladtának menetét.

Minden csütörtök találkozóra hívja egész Damanhurt.

Általában két szakaszra tagolódnak az ilyen találkozók. Az elsőt – melyen gazdasági, szociális és gyakorlatias jellegű témákat tárgyalnak – a Királyi Vezetők (Re Guida) koordinálják, mégpedig olymódon, hogy mind ők, mind a közösségi szervezetek képviselői szembesülhessenek a polgárokkal, információkat cserélhessenek és megvitathassák az egész közösség számára fontos ügyeket.

A találkozó második szakaszában viszont Falco Tarassaco tanításához, valamint a damanhuriak tapasztalataihoz kötődő spirituális és kutatási témakörök kerülnek a középpontba. Ez utóbbi beszélgetéseket – eltávozásáig – Falco vezette, ezt követően pedig tanítványai, illetve a „Teoretikus Csoport” asszisztensei vették át ezt a szerepet.

A csütörtöki találkozók nyitottak az érdeklődő közönség számára is, sőt, az interneten keresztül is nyomon követhetők.

 

* Ezotéria (ezoterikus megismerés)

Az ezotéria és a mítosz – mint kulcsok az élet értelmezéséhez

 Falco tanítása  különféle nyelvezetek közvetítésével fejeződik ki, melyek az élet számos területét érintik. Az ezoterikus nyelvezet is egy ilyen közvetítőeszköz, mégpedig a jelentősebbek közül való, mert erősen meghatározta Damanhur történetének első éveit, és intenzíven jelen van mind a mai napig.

Falco nem elsősorban a hagyományos ezotéria sajátosságainak: a titkosságnak, az okkultságnak tulajdonít értéket, hanem annak a képességnek, hogy ki tudjuk olvasni a mítoszokból azokat a jelentéstartalmakat, melyek pozitív irányba terelhetik életünket.

A damanhuri Meditációs Iskola „ezoterikus iskolának” tartja önmagát, mert körültekintő hozzáállást szab meg a tanulási fegyelem betartásának feltételeként. Más szavakkal: az Iskola alapfelfogása az, hogy minden tapasztalatnak közvetlenül átéltnek kell lennie, nem lehet pusztán elbeszélés alapú, mert ezzel azt kockáztatjuk, hogy jelentéktelenné válik.

A Meditációs Iskolában a klasszikus ezoterikus szimbólumok – istenség, Grál, rituálé . . . – harmonikusan elrendeződve állnak azon ösvény mentén, melynek célja, hogy mindenkit egyre felelősségteljesebbé változtasson önmagával és saját személyes hatalmával szemben.

 

 

Spirituális látásmódunk metódusa

A belső átalakítás alapelemei

A vágy, olyan spirituális valóság megteremtésére, melyben jelentőséget kap a mindennapi élet valamennyi aspektusa, Damanhurt egy összetett, ugyanakkor finoman részletezett életmodellé alakította.

A damanhuri modell négy tartópillérre alapozódik, melyeket „Testek”-nek hívnak. Ezek közül kettő a Meditációs Iskola felügyelete alá tartozik, azaz, egyrészt a spirituális látásmód, másrészt e látásmód mindennapi gyakorlatra váltása, vagyis a közösségi élet* az egész Szövetségre (Federazione) kiterjedően. A másik két tartópillér, az „Élet-játék Test” (Gioco della Vita), illetve az „Önfejlesztő Test” (Tecnarcato), a maguk arányában olyan alapvető értékek fenntartására hivatottak, mint a változtatás (cambiamento) és a belső átalakítás (trasformazione interiore).

E tartópillérek közötti kölcsönhatás egy erőteljesen dinamikus életformára sarkall, ez pedig, különféle, ám egymást kiegészítő gondolkodásmódok együttlétezésével, eredeti és egyedülálló spirituális megtapasztalásokhoz vezet.

A Damanhurban lefolytatott spirituális kutatások nagy része, immár negyven éve, egy saját alapítású egyetem közreműködésével kerül a nyilvánosság elé, hozzáférhetővé téve ezzel Falco Tarassaco tanítását és Damanhur gyakorlati tapasztalatait, mégpedig különféle iskolák, tanfolyamok és nyilvános konferenciák megszervezésével.

Ez a metódus, mely a kezdetek óta meghatározza Damanhur spirituális útját, a különféle hallucinogén szerek használatának teljes kizárása és a teljes dohányzási tilalom* mellett döntött. Ennek oka az a meggyőződés, hogy a Megvilágosodás (Illuminazione) csak a mindenkori tudatosság, a következetesség és az állhatatosság meghódításával érhető el egy kiválasztott úton haladva . . . egészen addig, míg a saját belső átalakulás stabilizálódik, függetlenül bárminemű külső tényezőtől.

 

* Közösségben élni

Spirituális öko-közösségek szövetsége, nyitottan a világra

Közösségi életének negyven évében Damanhur megvalósított egy végletekig gyakorlatra váltható álmot: egy spirituális öko-közösséget, amelyben 600 bennlakó polgár életet adott, a világgal és a népek különféle kultúráival való kapcsolatra nyitott, többnyelvű társadalomnak; és amelyben a belső emberi kapcsolatoknak a szolidaritás, a felelősségérzet, a játék, a humor és a kreativitás ad éltetőerőt.

Ma Damanhur a létezés alapvető értékeinek egyfajta kutatási kísérlete, mely tevékenységek és kutatások sorozatán keresztül különféle élet-területekre terjed ki: a kultúrára, a munkára, a művészetre, a fenntarthatóságra, a gazdaságra, valamint az univerzumot kormányzó finom energiamezők feltérképezésére.

 

* Dohányzási tilalom

Normatív szabály az önfegyelmezésre és az akarat megerősítésére

Egész Damanhurban, vagyis minden hozzá tartozó területen tiltva van a dohányzás, még a vendégek számára is. E tilalom 1975 óta van érvényben, az alapítók indoklása szerint: alkalmat adva vele szilárdabbá tenni az önfegyelmet, és gyakorolni az odafigyelést nem pusztán önmagunkra, hanem másokra és környezetünkre is tekintettel. A dohányzási tilalmat, önfegyelmező értéke miatt, Damanhur Alkotmánya is szentesítette, mely utóbbi – egyébként – más témákat érintve is erősen kihangsúlyozza az önkontrollra és a viselkedésbeli túlzások elkerülésére való képesség fontosságát.

 

---

 

A) Fejezetek:

A/1.) Vallásmentes spiritualitás

A/2.) Meditációs Iskola

A/3.) Falco Tarassaco

A/4.) Mágia és Teurgia

A/5.) Spirituális Fizika

A/6.) Spirituális Nép

 

 

A/1.)

Vallásmentes spiritualitás

Felismerni a fontos dolgokat az élet minden területén

Damanhur egy olyan, gyakorlatra váltott élet-filozófia, melyben a spiritualitás nagy jelentőséget tulajdonít a földi életnek, és igyekszik felismerni a benne rejlő fontos dolgokat annak minden területén.

Nem egyfajta kultusz vagy vallás, mivel nem feltételezi egy kinyilatkoztatott Igazság (Veritá) létét, amelyhez igazodna. Damanhur spirituális üzenete minden embert arra bátorít, hogy az élet alapvető kérdéseire önmagában keresse a válaszokat, mialatt gondolatait kicseréli, illetve szembesíti másokéival. Megélve a közösségi létformát, melynek értékei az együttérzésbe, a közmegosztásba, a kölcsönös szeretetbe és a környezet megbecsülésébe vannak ágyazódva, a damanhuriak önmaguk és a földi élet jobbítására, tökéletesítésére törekednek, miközben – Meditációs Iskolájuk (Scuola di Meditazione) segítségével – feltérképezik a világegyetemben jelenlevő energiákat.

 

A/1.a)

A Népek Temploma

Egy tér, egymástól távoli kultúrák és hagyományok közötti párbeszédre

Damanhur az itt megépült különlegesség, „Az Emberiség Templomai” (Templi dell’Umanitá) miatt vált ismertté a világon, emiatt a Harmóniának (Armonia) és Szépségnek (Bellezza) szentelt földalatti épület-együttes miatt, mely a szabad spiritualitás megtestesítője; s most e meglévőhöz társulna egy másik nagyszabású terv: felépíteni „A Népek Templomát” (Tempio dei Popoli) egy hatvan éve megszüntetett mészkőbányában, közel „Az Emberiség Templomai”-hoz, a Szent Erdő Templom (Tempio Bosco Sacro) szomszédságában, Vidracco területén. Az alapgondolatot, miszerint legyen egy tér a „népek” kultúrájának és spirituális hagyományának szentelve*, 2005-ben vetette fel Falco Tarassaco, Damanhur spirituális vezetője. A terv a kimunkálás fázisában van, és előirányozza a kibányászott régi térség komplett környezeti helyreállítását, megépítve helyére: egy termet „A Népek Parlamentje” (Parlamento dei Popoli) számára; egy könyvtárat a világon élő természeti népek kultúrájának, hagyományának és tipikus használati tárgyainak bemutatása, illetve megőrzése céljából; meditációra és művelődésre szolgáló tereket; valamint vendégfogadó és „wellness” zónákat. A damanhuri filozófia nagy fontosságot tulajdonít a bennszülött és sajátos spiritualitású népeknek, úgy tekintve rájuk mint a bolygónkkal való harmonikus kapcsolat őrzőire, míg „A Népek Parlamentje” olyan intézmény kíván lenni, mely a „magasan fejlett személyiségekből álló közösségek, csoportok”, az úgynevezett szuperindividuumok* (superindividui) közötti találkozókra és eszmecserékre adna lehetőséget, hogy azok ekként bontakoztathassák ki áldásos képességeiket az emberi nem számára. A belső egységek megépítését követően a terv tartalmazza a környezet teljeskörű helyreállítását, melynek köszönhetően visszanyerné harmóniáját az egész dombos-erdős környék. Az, hogy olyan építmények, mint „Az Emberiség Templomai” és „A Népek Temploma” egyáltalán megvalósulhassanak, köszönhető azon egyének és csoportok hozzájárulásának is, akik rokonszenvvel viseltetnek e tervek iránt, és konkrétan hozzá is kívánnak járulni azok megvalósításához: egyrészt adományaikkal, másrészt technikai besegítő munkájukkal, illetve egyes speciális résztervek elkészítésével.

 

* Tér a népek kultúrájának és spirituális hagyományának szentelve

 Az emberi nem egészének megnyilatkozási helye

Falco Tarassaco több alkalommal beszélt „A Népek Templomának” nagyszabású tervéről:

„Ez az épület az emberi nem egészének lesz majd megnyilatkozási helye, éppen úgy, amint az szándékunk volt „Az Emberiség Templomainak” felépítésével. Találkoznak majd ott a különböző népek spirituális vezetői és népükkel ténylegesen is kapcsolatban álló képviselői, hogy az emberhez és érzelmeihez kötődő alkímiai kombinációkat dolgozzanak ki. Ahhoz, hogy elkerülhető legyen e népek eltűnése, minden egyes népcsoportnak sikeresen át kell gondolnia, miként tartható fenn művészeti, történelmi, nyelvi, kulturális és területi kontinuitásuk. Tőlünk földrajzilag távolabbi népeknek fel fogunk ajánlani egymás közötti cserére kézműves-termékeket, illetve növényi magokat saját földjeiken való művelésre, mivel azok itt, nyugaton nem tudnának kisarjadni. Fontos lesz, hogy szülessenek ötletek, illetve kellő inspiráció, s akkor e kis népek még többet tudnak majd tenni, nem utolsósorban meg tudják majd őrizni istenségeiket, spirituális önállóságukat. Ezeket mind-mind együtt kell majd kiokoskodni, sok-sok fantáziával. Lépésről-lépésre lesz egyre érdekesebb: alkalmakat találni szemtől szembeni találkozókra a népek között, mert mindegyikük rendelkezik olyan jellemvonással és érdeklődési irányultsággal, melyek ekként közös értékké válhatnak majd, megkönnyítve így egymás kölcsönös megismerését. Ily’ módon hozunk majd létre egy megannyi különbség egyesítésére képes energetikai mezőt, azonban nem rábeszéléssel, hanem megoldások keresésével. A kulturális identitás megőrzését szolgáló célkitűzések egyike lesz majd e mező létrehozása, mégpedig a Templomban megépíteni kívánt színházi térben, illetve a zenei rendezvények vagy a könyvtár részére kialakítandó terekben. Álmunk tehát egy művészi szépségtől átitatott környezet megteremtése, ahol vendégül láthatjuk a népek és a nemzetközi szervezetek képviselőit, sőt, még azokat az államférfiakat és politikusokat is, akik készek az egymással való találkozásra, hogy ott együtt keressék a megegyezést szolgáló érintkezési pontokat.”

 

* Szuperindividuum

A damanhuriak szótárában a „szuperindividuum” (superindividuo) kifejezés olyan személyekből álló csoportra utal, akik képesek egy emberként mozdulni, egymáshoz szorosan kötődnek és a kölcsönös szeretetből merítenek életerőt. Egy ilyen csoportban minden egyén részt vesz a kollektív identitás megvalósításában, ez lelkesíti mindnyájukat; a személyes kapcsolatokat pedig a tisztelet, a szeretet, az elfogadás és az a törekvés erősíti, mely egymás személyiségének kölcsönös javítására irányul. A csoporton belül különösen erős a paratelepátia, vagyis az a lehetőség, hogy egyik a másiknak át tudja adni saját képességeit. Szuperindividuummá válni: ez minden kisebb és nagyobb damanhuri közösségnek távlati célja. Ideális esetben minden csoportnak: a különféle Spirituális Utakat járóknak, az egyes nucleo-kban lakóknak és a vállalkozásokban résztvevőknek is el kellene érniük ezt az állapotot. Szó van tehát a folytonos keresésnek egy olyan példájáról, amely nem csupán elméleti szinten, de vele egyidejűleg (sőt, legfőképpen) gyakorlati szinten is zajlik.

 

A/1.b)

A Szabadtéri Templom

Felszentelt tér spirituális kérdések felvetésére

A Szabadtéri Templom (Tempio Aperto) az elsőként létrejött damanhuri közösség területén, „Damjl”-ban épült fel. Tizennyolc agyagoszlop és két, fiatal kőből készült oszlop áll benne, valamint egymástól elválasztva egy Föld-elemnek és egy Tűz-elemnek szentelt oltár. A legvégén egy amfiteátrummal zárul, ezen ellipszis egy része pedig szabadtéri színházhoz hasonlóan lett kialakítva. Az egész komplexum, mivel tető nélkül épült, így közvetlenül tekint az égre.

A Szabadtéri Templom olyan belső késztetések céljait szolgálja, mely minden ember sajátja: kutatni a „távoli”, isteni gyökerek után. Ez a belső késztetés, melyet a damanhuriak „isteni érzéknek” (senso divino) neveznek, saját kérdéseire azokon a spirituális, filozofikus, vallásos utakon találja meg a választ, melyeket a különböző népek és az emberi szellem kutatói jelöltek ki korszakról korszakra. A Szabadtéri Templom a kérdések feltevésének helye, melyek univerzálisak, így adva rangot a válaszoknak, melyek viszont egyénre szabva érkeznek.

Mindemiatt tehát a templom nyitva áll minden lehetséges kapcsolatkeresési mód, minden ünnepélyes szertartás számára, származzanak azok bármilyen hagyományból, így gyakran helyet ad messziről érkezett vendégek által bemutatott ceremóniáknak is. A damanhuriak számára pedig ez minden hónapban a telihold megünneplésének (azaz az „Oracolo”-nak) a helye, melyen vendégek és látogatók is jelen lehetnek.

A templom végén kiképzett amfiteátrum-szerű építményben – kedvező időjárású évszakokban – gyűléseket, találkozókat, zenei és színházi rendezvényeket tartanak, melyek pezsdítik a közösségi életet. Mindezeken túl: itt zajlanak a damanhuriak hamvai feletti temetési szertartások is mint búcsúüdvözletek és szerencsekívánatok azon új helyzet megéléséhez, mely felé az ünnepeltek közeledőben vannak.

 

A/1.c)

Emberek és Istenek

Emberek és Istenek: egyszerre különbözőek és hasonlóak

A damanhuri filozófia az emberi létezőket és az isteneket ugyanarra a fejlődési útra helyezi: az istenek, noha más-más jellemvonásokkal, az univerzum ugyanolyan jellegű részéhez tartoznak, mint mi, azaz ugyanahhoz az ökoszisztémához, melyben minden intelligens létező, ember, szellem és istenség, saját fejlődését mások fejlődésével összefüggésben valósítja meg.
A meggyőződés, miszerint az Emberiség (Umanitá) isteni eredetű, befolyásolja az istenségekkel való kapcsolatot, mely a damanhuriak számára nem vallásos jellegű viszonyuláson, hanem tiszteleten és információ-cserén alapul. E perspektívából nézve, amit a szertartások életre hívnak, az pusztán az a nyelvezet, amelyikkel kommunikálni lehet az isteni Erőkkel (Forze divine), és nem egy önmagáért való hódolat-bemutatás vagy hitbuzgalmi tett. A „Meditációs Iskola” (Scuola di Meditazione) általi Beavatás (Iniziazione) fő célja ugyanis egy sajátos szövetség létrehozása, illetve megszilárdítása emberek és istenek között, hogy támogathassák egymást fejlődési útjaikon.
A már említett isteni eredetet minden emberben bizonyos spirituális ösvények bejárása során lehet újólag életre kelteni, viszont ezen ösvények lehetnek egymástól igencsak különbözőek, hisz’ a bejárás kiindulópontjánál egyénekként állunk, a magunk tarka sokféleségével; a sokszínűség pedig mindig is arra a valódi gazdagságra utal, amellyel kezdettől fogva el vagyunk látva. Gyarapodni, fokozatosan fejlődni és jobbá válni, mindez Damanhurban azt jelenti: egyre inkább kitágítani megismerő-látókörünket, egyre inkább fokozni odafigyelő-érzékenységünket az élet minden körülöttünk létező megnyilvánulása iránt.
Damanhur spirituális üzenete bárki számára elérhető, aki el kívánja mélyíteni annak ismeretét: ugyanis Falco Tarassaco – Damanhur alapítója és spirituális vezetője – kezdettől fogva közzétette tanításait egyrészt előadássorozatokon és szemináriumokon, másrészt írásai, különféle publikációi által.

 

A/1.d)

Kérdéskörök

Nyolc lépés a növekedés és az átalakulás felé

A „Kérdéskörök” (Quesiti) dinamikus tézisek, olyan kulcsfontosságú témák gyűjteménye, melyek úgy a meditációk során, mint a mindennapi életben támpontul szolgálhatnak az alcímben megfogalmazott célok felé vezető úton. Az összeállítás Damanhur kollektív felfedezéseinek vívmánya, azonban az egyes téziseket mindenki saját adottságai, jellemvonásai szerint értelmezheti.

 

Az Első Kérdéskör (Primo Quesito) a cselekvés és a választás fontosságára helyezi a hangsúlyt, hogy az életet tiszta szándékkal, a maga teljességében lehessen megélni.

A Második Kérdéskör (Secondo Quesito) kitartásra, folytonosságra szólít föl, hogy a meghozott döntések jelentőséget, súlyt kapjanak, aláhúzva ezzel együtt az adott szó megtartásának fontosságát.

A Harmadik Kérdéskör (Terzo Quesito) meghív minket gondolkodásunk logikai rendszerének megváltoztatására, hogy önmagunkat, az életet és a létezés magasabb dimenzióit másfajta nézőpontokból is szemlélhessük. Ez első lépése lehet egy civilizáció és egy kultúra kiformálásának.

A Negyedik Kérdéskör (Quarto Quesito) bátorítja mind a férfiakat, mind a nőket, hogy fedjék fel személyiségük női jellemvonásait, a készségességet, a nyitottságot, illetve annak mélyreható tudatát, hogy az egységnek egyik elemét képviselik.

Az Ötödik Kérdéskör (Quinto Quesito) ellenben a minden személyiségben ugyancsak jelenlevő férfias energiákra hívja fel a figyelmet, többek között arra a képességre, hogy lehet állandó, ugyanakkor harmonikus belső forrongásban is élni.

A Hatodik Kérdéskör (Sesto Quesito) viszont e két fő princípium – a női és a férfi – belső egyesítésére sarkall, aktivizálva ezzel a teremtés sajátos erejét; ám nem pusztán az élet fenntartása céljából, hanem annak a művészetben, a kreativitásban, a nemeslelkűségben és a kedvességben történő megnyilatkozása érdekében is.

A Hetedik Kérdéskör (Settimo Quesito) a kutatás két nélkülözhetetlen elemére, az eredményekben való kételkedésre, illetve azok alkalmazhatóságának mindenkori vizsgálatára hívja fel a figyelmet, hogy felhagyhassunk mindenféle dogmával és bizonyossággal, s hogy ekként felfedezhessük azt, ami önmagában igaz, túl a látszaton.

A Nyolcadik Kérdéskör (Ottavo Quesito) arra sarkall, hogy figyelmünket mások felé fordítsuk. Beszél továbbá a szeretetről és mások tanításáról mint világunk átformálása irányában járható utakról; beszél a tanulásról mint spirituális szükségszerűségről; illetve beszél a választott célkitűzéseink iránti hűségről, hogy valóra válhasson isteni eredetünk újraébredése, s hogy így a világ szolgálatára lehessünk.

 

A/1.e)

A Nép – mint szuperindividuum

A közkinccsé tett képességek harmonikus tárháza

A damanhuriak egyfajta felettébb progresszív közösségként határozzák meg, és a „Nép” (Popolo) névvel illetik önmagukat. E közösség különféle etnikai hátterű és kultúrájú emberekből áll, akiket a negyvenévnyi együttélés, valamint a közös célkitűzés tart össze. Ez az erős kollektív identitás tette lehetővé, hogy kialakuljon egy összetett, részleteiben kidolgozott társadalmi modell, amely a szolidaritáson, a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapul; s tette lehetővé, hogy ezzel Damanhur a földkerekség jelenleg leghosszabb történelmet magukénak valló közösségeinek egyikévé váljon.

A damanhuri spiritualitás gyökerénél annak tudatosítása áll, hogy az egyéni megvilágosodás csak a másokhoz fűződő kapcsolati erők bevonásával érhető el. Az e cél felé való közeledés mélyrehatóan átalakítja egyéniségünket, más szóval, individuumunkat: felismerni önmagunkat másokban, ráhangolódni a közös lélegzés ritmusára, megtanulni az együttgondolkodást anélkül, hogy elveszítenénk saját egyéniségünket, sőt, egyre inkább értékelve azt . . . e lépések megtételével valósulhat meg, amit Damanhurban szuperindividuumnak (superindividuo) hívnak.

E kifejezéssel arra a kollektív képességre utalnak, mely a szeretet és a kölcsönös tisztelet révén sokakat egybeforraszthat, hogy ekként magasabb szintet lehessen elérni, mint egyéni jellemvonások egyszerű összegzésével; hogy valóra válhassanak más módon megvalósíthatatlannak tűnő álmok; s hogy felébredhessen az a bizonyos isteni, teremtésre képes belső kis csíra.

Ennek a tökéletesedés felé vezető ösvénynek a feltérképezése teljes lendülettel zajlik Damanhurban, jelenleg ez képviseli a legfontosabb kollektív spirituális célt. Minden damanhuri törekszik, hogy képességei legjavát vesse latba ebben a folyamatban, azzal a meggyőződéssel, hogy egy ilyen összefogás létrejöhet akár emberek százai között is, s így megvalósulhat a többszáz damanhuri között is.

Bárki, aki osztozni kíván e kutatómunka szellemiségében, csatlakozhat Damanhur szellemi-lelki világközösségéhez, azaz a Spirituális Néphez (Popolo Spirituale), amely minden tekintetben kiterjesztése a damanhuri progresszív közösség, azaz a Nép (Popolo) eszméjének, képviselve ekként az egyetemes emberi és szellemi értékek köré szerveződő, a világ minden népére kiterjedő egységesítő törekvéseket. Ennek jegyében a Spirituális Népnek még olyan – a világ minden táján élő – emberek is tagjai, akik a megvalósítás részleteiben a damanhuritól jelentősen különböző filozófiát, illetve hitet gyakorolnak.

---

 

 

A/2.) 

Meditációs Iskola

 Út a felébredés felé . . . elméletben és gyakorlatban

A damanhuri Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione) egy olyan spirituális kutatási út bejárására sarkall, amely a gondolatok és tapasztalatok megosztására, illetve az önátformálásra alapozódva célul tűzi ki a minden emberben jelenlevő isteni csíra újraébresztését, élve a pozitív gondolatok teremtőerejével. Történetének negyven évében az Iskola ösztönözte és gazdagította a Damanhuri Szövetség (Federazione Damanhur) több mint huszonöt Spirituális Közösségének (Comunitá Spirituali) életét, valamint otthont adott a világ minden tájáról érkező, e témákban jártas kutatóknak.

 

A/2.a)

Az Iskola jellemzői

Meditációs Iskola – hogy találkozhassunk belső tanítómesterünkkel

Damanhurban az elsőrendű spirituális út bejárásának tudományát a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione) birtokolja, illetve közvetíti. Kísérletezési és kutatási területei – a Meditációs Tanfolyam (Corso di Meditazione), „A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Út” (Percorso di Libertá Spirituale) – nyitottak mindenki számára a világon, bárminemű részvételi költség nélkül, mivel a tiszta Megismerés (Conoscenza), amely hozzáférhetővé válik, nem fejezhető ki pénzértékben.

A Meditációs Tanfolyam – mely közvetlen utat mutat Falco Tarassaco tanításának szívébe – egy beavatással kezdődik: ennek célja a spirituális ökoszisztéma (ecosistema spirituale) erőivel való közvetlen kapcsolat aktiválása. Az első találkozókon az élet, a törvények és az univerzumot irányító erők jelentőségének feltárása, a róluk szóló ismeretek elmélyítése folyik. Ezt követően minden résztvevő választ, hogy saját kutatását a Spirituális Utak (Vie Spirituali) melyikén keresztül folytatja majd tovább, ezek ugyanis hat különféle úton-módon teszik lehetővé a spiritualitás arculatainak gyakorlatba történő átültetését, a résztvevők saját adottságai, illetve egyéni jellemvonásai által kínált vonalak mentén.

„A Spirituális Szabadság eléréséhez vezető Út” viszont, az egyéni tudat felélesztése felé tartó ösvényen keresztül, a már említett spirituális ökoszisztéma erőivel való kapcsolat tágabb kifejlesztését tűzi ki célul. Falco Tarassaco látásmódja szerint ugyanis: ha egy ilyen ösvény hiteles, mindig életre kel a belső tanítómester, mégpedig akkor, amikor egyszerre nyitottá válunk a másoknak adható és a másoktól kapható segítségre. Az Út bejárása az instruktorok és a résztvevők által közösen megállapított periódusokban, elmélkedő összejöveteleken történik, ezeken nyílik mód az egyéni spiritualitás színezetének feltérképezésére, majd behatárolására.

A Meditációs Iskola arra tanít bennünket, hogy ne ruházzuk át senki másra a saját spirituális fejlődésünkért való felelősséget; a „Meditáció” egy olyan úton-járásként értendő, mely a nap huszonnégy órájára megszabja életvitelünket, az „Iskola” pedig eltarthat egész életünkön keresztül . . . persze, ha mi is óhajtjuk azt.

 

 

A/2.b)

Ritualitás

Nyelvezet, mely kaput nyit a spirituális szféra felé

Damanhurban a Rítus (Rito) olyan nyelvezetnek tekinthető, mellyel kommunikálni lehet a spirituális ökoszisztémában, azaz a létezés nem-anyagi dimenziójában lakozó minden intelligens életformával.

Léteznek a természet ritmikus változásaihoz igazodó, úgynevezett Nagy Rítusok (Grandi Riti), mint a Napfordulók és Napéjegyenlőségek* (Solstizi ed Equinozi), az isteni és a természeti erőkkel való egység ünneplési alkalmai, valamint az Elhunytak Emlékünnepe* (Commemorazione dei Defunti), melynek során kapu nyílik a Túlvilág (Oltre) felé, hogy emlékezhessünk mindazokra, akik már átkeltek oda.

Léteznek ezeken kívül mindennapos egyszerű rítusok is, ilyen „a fák köszöntése*” (saluto agli alberi) bármelyik damanhuri közösség területére való belépéskor, ápolván ezzel a növényvilággal való kapcsolatot; vagy ilyen a minden étkezés előtti rituális „étel-tisztítás*” (purificazione del cibo), mely arra szolgál, hogy az étel belső rezgésszámát összhangba hozza az azt elfogyasztó belső rezgésszámával, táplálván ezáltal a fizikai testen kívül a minket ugyancsak alkotó finomabb, energetikai testeket is.

A damanhuri Spirituális Utak (Vie Spirituale) mind a hat változatához tartozik egy-egy, azok különféle funkcionális alapelemeihez kapcsolódó, sajátságosan kidolgozott ritualitás. Ezeknek létezik személyre szabott változata is, mely segít a Beavatottaknak (Iniziati) tűzbe hozni az

önmaguk által meghatározott célok eléréséhez szükséges energiákat.

Minden damanhuri lehet saját rítusának celebránsa, mégpedig azon alapidea jegyében, miszerint minden egyes Beavatott (Iniziato) közvetlen kapcsolatban áll a spirituális ökoszisztéma erőivel.

Kísérő ének, tánc, zene és ritmikus dobolás, ezek minden alkalommal szerves részei a damanhjuri rítusoknak, együttesen azon szavakkal, jelekkel, gesztusokkal, melyeket a Szakrális Nyelv* (Lingua Sacra) közvetít, egy olyan ősi nyelvezet, melyet a rítusokon kívül a Szakrális Művészetben (Arte Sacra) is használnak mint kifejezőeszközt.

 

* Napfordulók és Napéjegyenlőségek

Ősi rítusok az évszak-változások megünneplésére

Az egyik évszakból a másikba való átmenethez kötődő rítusokat az emberek, történelmük kezdete óta, az általuk lakott valamennyi kontinensen megtartották. A Napfordulókat (Solstizi) és a Napéjegyenlőségeket (Equinozi) Damanhurban is az év kiemelkedően szakrális pillanatainak tekintjük.

E rituális alkalmakat minden damanhuri együtt ünnepli, egy hatalmas kövek övezte körön belül. A rituális időszak napjai alatt egy tűz lobog e körben, mely a Napot jeleníti meg; de Napfordulók alkalmával lobog mellette egy másik is, mely a Holdat képviseli. Minden ünneplés több momentumra tagolódik: meggyújtás (accensione), csúcspont (culmine), eloltás (spegnimento). A damanhuriak különféle, a beavatási rangidősségnek megfelelő színű tunikákba öltözötten lépnek be a rituális körbe. Füveket ajánlanak fel a tüzeknek, meditálnak, énekelnek, saját maguk által összeállított himnuszokat és imákat recitálnak. A rituális alkalmak több fázisát is zene és szakrális tánc kíséri.

Az utóbbi években, a damanhuriak számának gyarapodása miatt, az aktuális rítust két-három ízben is megrendezik, más és más napokon, hogy mindenkinek lehetősége legyen a részvételre. Ünnepi alkalmak tehát ezek, melyekre vendégeket is szívesen látnak, pusztán a megfelelő időpontot kell egyeztetni Damanhur Vendégfogadó Irodájával (Damanhur Welcome Office).

 

 

* Elhunytak Emlékünnepe

Találkozási alkalom a mi dimenziónk és a Túlvilág között

A Napfordulókon és Napéjegyenlőségeken túl az év folyamán egy további nagy rítus is megrendezésre kerül, mégpedig ősszel, október vége és november eleje között. Ez az Elhunytak Emlékünnepe (Commemorazione dei Defunti).

A damanhuri felfogás értelmében az „élők” világa és a „halottak” világa pusztán ugyanazon spirituális élet kétféle kifejeződési formája, és vannak alkalmak, amikor kommunikációs rést lehet nyitni e dimenziók között. A rítus a legfontosabb ilyen kapcsolódási alkalom, melynek során gondolatokat lehet küldeni, fogadni, azaz cserélni elhunyt damanhuri polgárokkal, de ugyanígy testüket már elhagyott saját hozzátartozóinkkal is. Az élet ünneplésének pillanata tehát ez is, mégpedig annak minden formájában.

A rítus, hasonlóan a Napfordulókhoz és a Napéjegyenlőségekhez, egy kövek övezte körben zajlik, ugyanúgy egy tűz körül, meditációs fázisok, imák, énekek, tűzbe-ajánlások közbeiktatásával. Ezalatt a damanhuriak a kő-körön belül tartózkodnak rituális ruháikba öltözötten, míg a vendégek közvetlenül körülöttük.

 

* A fák köszöntése

Tiszteletadási gesztus, amikor érintkezésbe lépünk egy adott hellyel

 

A legtöbb damanhuri területen ki van jelölve egy köszöntésre szolgáló fa, melynek közvetítésével az odaérkező a hely entitásának tudomására hozhatja jelenlétét. Minden terület egy élő környezet, ahol növények, állatok, természeti lelkek és emberek élnek együtt. Nekitámaszkodni egy fa törzsének . . . ez a tágabb környezet damanhuriak által választott üdvözlési formája, melyhez mindig társul annak tudatosítása, hogy az élet számos formában nyilvánul meg körülöttünk.

Ahhoz, hogy e köszöntés megtörténhessen, az adott területen kiválasztanak egy könnyen megközelíthető helyen álló, felnőtt-korú fát, hogy képviselje tágabb környezetét. Általában fát választanak, mert a növények, jellegüknél fogva, alapvető meghatározói minden spirituális ökoszisztéma egyensúlyának. Néhány damanhuri területen viszont fa helyett egy kő tölti be ugyanezt a központi szerepet. Sokszor előfordul, hogy álmok és inspirált üzenetek közlik a lakókkal, melyik természeti elemet válasszák a köszöntés centrumának.

 

* Az étel megtisztítása

Személyes rítus, mely összhangba hoz a táplálékkal

 

A Meditációs Iskola által kijelölt ösvénynek ugyancsak erős bázisát képezi a személyes energiák irányítása, összhangban a spirituális ökoszisztéma erőivel, hogy a mindennapi tettek hatékonyabbá és tudatosabbá válhassanak.

A damanhuriak által gyakorolt egyszerű, személyes ritualitás egyik példája az „étel-tisztítás” (purificazione del cibo). A táplálkozás jó alkalom az önmagunk és környezetünk iránti tudatos viszonyulás, valamint az asztaltársainkkal való együttétkezés, együttélés gyakorlására. Minden étkezés kezdetekor egy mély lélegzetvétellel és egy tisztításra utaló rövid passzus recitálásával közvetlen összhang teremtődik az étel és az azt elfogyasztó személy között. Ekként az étkezés alkalmassá válik egyaránt fizikai és energetikai táplálékok felvételére.

Természetesen, a megtisztított étel nem válik szükségszerűen jobbá, vagy emészthetőbbé, vagy dietetikus szempontból egészségesebbé. Az viszont mindig alapvető, hogy a táplálék-felvétel tudatosan történjen, s hogy megjelenjen a felelősségérzet, mely utóbbi a damanhuri Meditáció alapértékeinek egyike.

 

* Szakrális Nyelv, Szakrális Tánc

Hangokat, írásjeleket, illetve mozdulatokat mint közvetítőeszközöket használó ősi nyelvezet

 

A Szakrális Nyelv (Lingua Sacra) egy olyan, Falco Tarassaco által bevezetett nyelvezeti forma, mely hangok, írásjelek, illetve különféle mozdulatok segítségével közvetíti a mondanivalót. Falco tanítása szerint egy archaikus nyelvezetről van szó, mely abba a korszakba nyúlik vissza, amikor az emberiség még uralta a létezés mélyebb értékeit, tudatában volt azok jelentőségének. Egy mitikus felfogás szerint a Szakrális Nyelv megegyezik azzal, amit az emberek beszéltek a bábeli események előtt, azaz, Bábel égi célokra törő tornyának megépítése előtt, mely történet a Biblia Teremtésről szóló könyvében olvasható.

A Szakrális Nyelvben minden fogalom kifejezhető írásjellel, kimondott szóval és a Szakrális Tánc (Danza Sacra) egy mozdulatával. Lehet tehát: írott, rajzolt, kimondott, elénekelt, eltáncolt.

Damanhurban, tanulási célzattal, e nyelv minden előbb leírt formájában erőteljesen használatos, legyen szó akár énekes művekről, akár „Az Emberiség Templomai” egy-egy termének, illetve az egyes közösségek imára és meditációra szánt helyeinek dekoratív elemeiről. Eltáncolt formájával rituális ünneplésekkor és közösségi tánc-alkalmak során lehet találkozni.

A Szakrális Nyelvben előforduló jelek, vagy azokhoz hasonlóak, fellelhetők több ősi ábécében is, ez pedig megerősíti Falco kijelentését, miszerint e nyelvezet gyökerei igen régre nyúlnak vissza.

 

 

A/2.c)

Mindennapi spiritualitás

Az Utak: különféle érdeklődési körű csoportok az Iskolán belül

A „Spirituális Utak” (Vie Spirituali) megnevezés azon kisebb csoportokra utal a Meditációs Iskolán (Scuola di Meditazione) belül, amelyekhez tartozva a Beavatottak (Iniziati) saját érdeklődési körüknek, szándékaiknak, adottságaiknak megfelelő fejlődési utakat járhatnak be. E Spirituális Utak, kiegészítve a meditációs képzés általános folyamatát, a személyre-csoportra szabott minőségi erények gyakorlása által teremtik meg az egyéni Megvilágosodás (Illuminazione) alapjait, hisz’ ezen idea elérésének legalább annyi útja-módja létezik, mint amennyien vagyunk.

A Spirituális Utak változatosságán keresztül nyílik lehetőség átültetni a gyakorlatba azt a damanhuri alapelvet, mely szerint az egyének révén megnyilvánuló sokszínűség a spirituális gazdagság forrása az egész kollektíva részére.

Minden damanhuri választ egy Utat, s ha kívánja, e mellé – mint elsődleges mellé – egy másodikat, amelyen vagy amelyeken haladva teheti egyénileg és csoportban alaposabbá ilyen irányú kutatását.

Az Utak nem csupán a spirituális folyamatok alapvető meghatározói, de jelentős szerepük van Damanhur vezetésében is, olyannyira, hogy a Szövetség (Federazione) egyes irányító funkcióinak ellátása magukra az Utakra van ráruházva.

Jelenleg hat különféle Út létezik:

• Szerzetesek és Ezoterikus Párok Útja (Via del Monacato e delle Coppie Esoteriche): ezt azok választják , akik egyedül vagy párban kívánják saját céltudatos életenergiáikat mederben tartani;
• Lovagok Útja (Via dei Cavalieri): azok számára, akik biztonsági és terület-védelmi feladatok ellátásában, illetve a templomok felépítésében foglalatoskodnak;
• Orákulumok Útja (Via dell’Oracolo): a rituális nyelvezet elmélyítésére törekvőknek;
• Szó és Művészet Útja (Via dell’Arte e Parola): az üzenet-tartalmak átadásán, valamint a művészetek finomításán munkálkodóknak;
• Egészségápolás Útja (Via della Salute): a különféle gyógymódok alkalmazásában és a jólét megteremtésében fáradozóknak;
• Művészi Munka Útja (Via dell’Arte e Lavoro): azoknak, akik az egyes tevékenységek és szolgálatok elvégzésében, illetve azok fejlesztésében szorgoskodnak.

Léteznek kisebb utak, ösvények is, úgynevezett ’Irányvonalak” (Indirizzi), azok számára, akik  az iskolai és a családi vonatkozású nevelésben, vagy akik az élelmiszer-önellátásban, illetve a  fenntarthatóság megvalósításában vesznek részt.

---

 

 

A/3.)

Falco Tarassaco

 Falco személye és tanítása – mint Damanhur alapjai

Falco Tarassaco, azaz Oberto Airaudi (1950 – 2013) alapítója, majd spirituális vezetője volt Damanhurnak. Az ő tanítása révén született meg az a sajátos, spirituális filozófia, mely a hetvenes évek elejétől kezdődően megteremtette Damanhur létrejöttének és további fejlődésének alapjait. Felvilágosult és pragmatikus látásmódja életet adott egy szolidaritásra, közmegosztásra, kölcsönös szeretetre és környezetünk iránti tiszteletre alapuló termékeny realitásnak, mégpedig olyan fokig, hogy mint „fenntartható társadalmi modell”, elnyerte az ENSZ Emberi Települések Központja 2005-ös Világfórumának elismerő díját*.

Falco rendkívüli képességű személyiség volt, a humorral teli élet mestere, újító szellemű látnok, akinek ihletésére öltöttek formát az Emberiség Templomai (Templi dell’Umanitá) egy, ma már világszerte ismert, a művészetnek és a spiritualitásnak szentelt, földbevájt épületegyüttesben. Ez a határ-tudományokban fáradhatatlan kutató indította útjára a Meditáció, a Spirituális Gyógyítás, az Alkímia, a Ritualitás és a Hipnózis iskoláit. Úgynevezett szelfikus festészete (pittura selfica) többek között Moszkvában, San Francisco-ban és Berlinben is kiállításra került. Harminc könyve jelent meg, több nyelvre is lefordítva, melyek mind filozofikus életszemléletét tükrözik.

 

* Elismerő díj az ENSZ-től

 Elfogadva . . . mint „fenntartható társadalmi modell”

Az ENSZ Emberi Települések Központjának 2005-ös Világfóruma elismerését fejezte ki Damanhurnak, a Közösségek Szövetségének, elfogadva ezzel mint „fenntartható társadalmi modellt”. A díjat Shen-Zen kínai városban Bisonte Quercia, másnevén Antonio Nigro vette át, ki ezidőtájt Vidracco polgármestere volt, e községet már régóta irányító, damanhuriakból álló bizottság élén.

Az említett Világfórum megerősítette:

„Damanhur teljes mértékben kiérdemelte ezt a díjat. A hetvenes évek első éveiben alapított Damanhuri Szövetség ma a művészeti, ökológiai, spirituális és társadalmi kutatások egyik nemzetközileg is ismert központja. Damanhur egyfajta öko-társadalom, húsz kisebb közösségből és öko-faluból alkotott szövetség. Egyik legsajátosabb jellemvonása a környező vidékkel, annak városaival, községeivel ápolt kapcsolata. (. . .)

Damanhur mára egy jól megszervezett gazdasági és kereskedelmi rendszert épített ki, technológiai jártasságra tett szert a megújuló energiák használatában, bio-konform lakóhelyeket hozott és hoz létre, valamint nagy figyelmet szentel a folyamatos képzésre.

Gratulálunk!”

Marc Merson, az ENSZ Emberi Települések Központja Világfórumának nemzetközi programokért felelős igazgatója

 

 

A/3.a)

Ki volt Falco?

Alapító és inspiráló, de mindenekelőtt társ az úton

Falco Tarassaco a damanhuriak számára olyan útitárs volt, aki tudta, merre vezet az út; ezenfelül látnok, filozófus és olyan mester, aki képes volt feleleveníteni az emberiség nagy tudáskincsét, mely az univerzum változásainak közepette feledésbe merült. Spirituális látásmódjában nagy jelentőséget kapott a tett, a kitűzött célok gyakorlati megvalósítása – azaz: a közösségek létrehozása, a Templomok megépítése és megannyi damanhuri szándék valóra váltása – mint ön- és életismeretünk elmélyítésének lehetséges módja, mindaddig, míg el nem érjük a mindannyiunkban szállást kapott isteni szikra* (scintilla divina) újraébredését, ezzel pedig az univerzum isteni lelkéhez való kapcsolódást. Az általa kitaposott spirituális tanösvény – a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione) – a másokkal való összeméretésen, az univerzumot benépesítő erőkkel való párbeszéd keresésén, a személyes lelki érzékenység fejlesztésén és az egyéni döntések meghozatala utáni felelősségvállalás kialakításán alapszik. „Anélkül, hogy megfeledkeznél a humorról” – emlékeztette mindig társait; ugyanis ahhoz, hogy fontos dolgokat vigyünk végbe, ugyanúgy fontos, hogy fel tudjuk fedezni azok humoros oldalát is.

Annak számára, aki „csak” úgy ismerte őt mint gyógyítót, művészt, látnokot, Falco egyszerűen egy szokványokon felülemelkedett ember volt, rendkívül kíváncsi, kreatív és alapvetően humánus.

Arra való buzdításai, hogy építsék fel Damanhurt, s hogy éljék meg ezt a spirituális kalandot anélkül, hogy engednének egy dogmáktól megmerevedett vallás létrehozására irányuló kísértésnek, olyan, mindmáig erős bázist teremtettek, amelyen a damanhuriak napról napra folytathatják a közös Álom (Sogno comune) még vele együtt megkezdett kimunkálását.

Üzenete lényegének továbbadása – annak részéről, aki már megismerte ezt a létformát – a legjobb módon úgy történhet, ha folytatódik egy élhetőbb valóság reményének felépítése, mégpedig mosollyal, optimizmussal eltelten, mely lehetővé teszi, hogy a legjobbat hozzuk ki minden helyzetből, még a legnehezebből is, amint erre Falco mindig is emlékeztetett.

 

* Isteni szikra

Univerzumunk minden formáját összekapcsoló esszencia

A mindannyiunk lelkében jelenlevő isteni szikra (scintilla divina) az emberi lények isteni természetének „tanúja”. Minden egyén része az Őseredeti Ember-Istenségnek (Divinitá Primeva Uomo), annak az erőnek, mely a damanhuri mítosz szerint átjárja az egész univerzumot. Ez az Őseredeti Ember-Istenség, behatolva a Formák Világába (Universo delle Forme), annyi részre osztja fel magát, amennyi élő forma létezik az univerzumban.

Mindannyian képviseljük tehát az Istenségnek egy részét, és az emberi lénynek eme isteni természetét jelképezi az isteni szikra, az Istenségnek ez a végtelenül piciny része, mely jelen van minden személyben. Elérni ezen isteni természet teljes tudatosítását . . . ez minden emberi létező fejlődésének távlati célja.

 

 

A/3.b)

Üzenete

Felhívás a szeretetre, a megismerésre és a másokkal való egységre

Falco Tarassaco egy – immár sok-sok nyelvre átültetett – üzenetet fogalmazott meg a világ számára, mely az egymás iránt érzett szeretetre, a szolidaritásra, valamint önmagunk lankadatlan fejlesztésére hív fel. Az ő karizmatikus egyénisége ahhoz az emberéhez volt hasonlítható, aki erősen meg van győződve saját küldetéséről, és így arra is képessé válik, hogy önmagát páratlan energia-befektetéssel és következetességgel e célnak szentelje. Túl hervadatlan mosolyán, eleven és feladatra kész intelligenciáján, kimeríthetetlen ötletgazdagságán, ahhoz szenvedélyesen ragaszkodott, hogy a Damanhuri Álom (Sogno Damanhur) megvalósítása – melyre teljes energiájával fókuszált –  mindig a középpontban maradjon. E feltétlen önátadása gyakorta egyfajta rezonálásra késztette mindazokat, akik kapcsolatba léptek vele, ezzel szinte elkerülhetetlenül „megfertőzve” őket saját életenergiájával és egy új világ megteremtésére irányuló tettvágyával.

Mítoszoknak és érzelmekkel telített jelképeknek is nagy alkotója volt, hogy mélyben rejlő igazságokat tárjon fel velük. Ilyen – például – az az időben távoli pont, ahonnan egy idegen küldetett a Földre, hogy végrehajtsa a „síkok szétválasztását” (divaricazione di piani), és visszaállítsa az egyensúlyt a bolygón; ilyen továbbá az Őseredeti Istenség (Divinitá Primeva), aki tükör módjára darabokra törte önmagát, hogy beléphessen univerzumunk minden jelenlévő formájába; és ugyanilyen a „Négy másodperc” (Quattro secondi) kávéház, ahol a „mindenekelőtti” törvények találkoznak, és életet adnak az univerzumnak . . . ezek tehát epizódok a világ és az élet történetéből, melyekben összefonódik ezoterika, filozófia, hagyomány, illetve a megújulás vágya, mely utóbbi Damanhur létrejöttének is forrása.

 

 

A/3.c)

Életrajza

Különös képességei egy különös gyereknek, aki szerelmese volt a kísérletezésnek

Falco Tarassaco élettörténete azé az emberé, aki erősen hitt saját álmaiban, mígnem másokat is bevont mindebbe, módot adva ezzel számukra is az álmodozásra. Egy olyan ember élettörténete is, aki soha nem vesztegette el idejét: 1950-ben születik a Torino tartománybeli Balangero-ban, Dovilia és Giovanni gyermekeként, s már kiskorától fogva megnyilvánulnak szokatlan képességei: megszünteti társai fájdalomérzetét, amikor azok megsérülnek; látomásokkal és csodába illő jelenségekkel élénkíti játékaikat, bár ez néhány barátját, olykor pedig saját szüleit is megrémíti; folyton-folyvást azzal próbálkozik, hogy behatoljon a természeti és a természetfeletti törvények közötti határmezsgyébe, amint az „Egy alkimista történetei” című könyvében azt elmeséli.

1967-ben publikálja első könyvét, „Tizenhat évem versei” címmel, ezt követi 1968-ban az „Öngyilkosságom krónikája”. 1969-ben kéri és el is nyeri a Fiatalkorúak Bíróságától nagykorúságának elismerését, melyet a szabályok alapján csak két évvel később kellett volna megkapnia. Még ugyanabban az évben meg is házasodik, és ebből az első frigyből születik Valeria és Adriano. Harmadik gyermeke, Laene, 2001-ben követi őket. Amikor biztosítási ügynökséget nyit, ő a legfiatalabb bróker egész Olaszországban. Kutatási szenvedélye azonban hamar arra készteti, hogy elhagyja első munkahelyét, és teljes egészében a sugárzó bioenergiák, illetve a paranormális jelenségek tanulmányozásának adja át magát. Így, amikor huszonöt éves korában néhány barátjával Torino-ban megalapítja a Hórusz Központot (Centro Horus), már közismert mint pranoterapeuta, parapszichológus, médium és mint hipnotizőr; majd körbejárja Olaszországot, mely alatt egyik találkozó egy másikat követ mindazokkal, akik később Damanhur társalapítói lesznek. Ekkor meséli el nekik azt, amit saját küldetésének érez: létrehozni egy kutatásokon és tetteken alapuló spirituális társadalmat, ahol nők és férfiak próbáljanak megteremteni egy újfajta egyensúlyt az isteni és a természeti erők, illetve az emberi létezők között.

A Hórusz Központ megalapításától kezdve Falco élete a továbbiakban párhuzamosan zajlik Damanhur életével: 1977-ben a Közösség megalakításának alapgondolata és a kiszemelt földterületek megvásárlása Alto Canavese-ben, majd 1979 decemberében az első közösség felavatása. 1983-ban útjára indít egy kezdeményezést az „Élet Játéka” (Gioco della Vita) névvel, célul tűzve ki a közösségi tagok belső megújulását, melynek megerősítésére a damanhuriak új nevet vehetnek föl, mégpedig egy-egy állatnak a nevét . . . ily’ módon kapja ő is a Sólyom (Falco) nevet.

Damanhur néhány száznyi tagot számlál már, amikor 1992-ben az Ivreai Köztársasági Ügyészség felfedezi a nagy titkot: az addig rejtve épülő földalatti Templomokat. Négyévnyi intenzív jogi és politikai harc kezdődik ezután, viszont ennek lezárásaként, 1996-ban azok, mint „Az Emberiség Templomai” (Templi dell’Umanitá), megkapják a használhatósági engedélyt. Ettől a pillanattól fogva Damanhur nemzetközi szinten is ismertté válik, köszönhetően éppen e Templomoknak, melyek felkeresése ezentúl céljává válik úgy kutatóknak és művészeknek, mint egyszerű kíváncsiaknak. „Az Emberiség Templomai” Damanhur üzenetét is hordozzák, egy olyan öko-társadalom üzenetét, mely képes összeegyeztetni metafizikai törekvéseket politikai aktivitással, szolidáris elhivatottsággal és alkotó-tevékenységgel . . . nem szokványos oktató-nevelő munkával és élvonalbeli egészségügyi szolgálattal . . . s még igen sok más dologgal. Falco alakja mindvégig a háttérben marad: személyesen elkötelezi magát a Templomok fennmaradásáért, azonban anélkül, hogy bármilyen döntéshozó szerepet vállalna Damanhur közvetlen irányításában, jobbnak látva megmaradni pusztán spirituális vezető-szerepben, és folytatni tovább kutatásait a „Selfica”, illetve az emberi képességek kiaknázása területén.

Művészi pályafutása a nyolcvanas években kezdődik, az úgynevezett „Selfica-festészet” (Pittura Selfica) megteremtésével; e technika egy antik eljárással áll kapcsolatban, mely megengedi használni az „intelligens energia” formáit, alkalmassá téve azokat harmonikus kapcsolatra a környezettel és a benne élőkkel. Minden képéhez viszonylag hosszú cím társul, melyekben újra életre kel első éveinek költői vénája. E képek sok városban szerepeltek már kiállításokon mind Olaszországban, mind a nagyvilágban; utóbbiak között van Moszkva, London, Zürich, Berlin, Tokió és San Francisco.

A kilencvenes évek kezdetétől egyre inkább saját kutatásainak szenteli idejét a Spirituális Fizika (Fisica Spirituale) területén, e témában azonban intenzív párbeszédet tart fenn a damanhuriakkal csütörtök esti találkozóik alkalmával, mely párbeszéd 1988-tól megszakítatlanul zajlik, s csak halála előtt néhány nappal ér véget, azaz: 2013 júniusában.

 

---

 

 

A/4.)

Mágia és Teurgia

 A „Mágia” valódi jelentése: felszínre hozni a bennünk rejlő képességeket

Az univerzumban számos olyan energia lakozik, melyek közül sok egyáltalán nem kapcsolódik fizikai testhez, azaz: túl az ásvány-, növény- és állatvilágon, léteznek olyan szférák is, ahol az élet és az értelem fizikai test nélkül bontakozik ki. Ezen energiákat és entitásokat, melyekhez az ember mindig is hasonlítani szeretne – a természeti szellemektől az isteni dimenziókig, mely utóbbihoz a világ különféle népeihez és kultúráihoz kötődő istenségek tartoznak -, együttesen spirituális ökoszisztémának (ecosistema spirituale) nevezzük. Az antik ismeretek és az azóta történt újabb felfedezések felhasználásával kidolgozott módszerek segítségével harmonikus kapcsolatba kerülhetünk ezekkel az energiákkal. E módszerek közül az egyik a Mágia: ez Damanhurban arra szolgál, hogy felszínre tudjuk hozni a mindannyiunkban bennrejlő képességeket; a másik a Teurgia: ez pedig azon technikák és nyelvezetek tárháza, melyek a rítusok során lehetővé teszik a kommunikációt más dimenziókkal.

 

 

A/4.a)

A Rítus nyelvezete

Lehetőség a kommunikációra az élet minden formájával

Az ember mindig is kereste a párbeszédet az isteni és a természeti erőkkel. A klasszikus panteonok mitológiájától a természeti szellemek szférájának irodalmi ábrázolásáig számtalan formában megnyilvánult már vágyunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk ezen intelligenciákkal. E finom energiákkal való párbeszéd megteremtése kapta Damanhurban a „Mágia” nevet. A mágikus műveletnek nem az a célja, hogy rendkívüli dolgokat produkáljunk, sem az, hogy megbolygassuk a természeti törvényeket, hanem hogy harmóniába tudjunk kerülni az élet univerzális törvényeivel és annak minden formájával. A „Meditációs Iskola” (Scuola di Meditazione) e tekintetben „beavatási” iskolaként funkcionál, mert rituális formában újítja meg és szentesíti a kapcsolatot a szoláris és pozitív erőkkel, választva azokat támogató útitársul a mindannyiunkban szunnyadó isteni szikra (scintilla divina) felébresztéséhez vezető úton.

A rítus az a – hosszú és kitartó gyakorlása során időről időre formálódó – nyelvezet, mely gondolatok, szavak és gesztusok ismételgetéséből áll, s ha mindezeket az akarat megerősíti, hatások érhetők el vele úgy a formák világában, mint a finomabb szinteken. Például: az imádkozásról a damanhuri spirituális filozófia azt vallja, hogy az a gondolatok megfelelő összpontosítását jelenti, mégpedig a kívánt eredmény eléréséhez szükséges irányultsággal; ugyanígy, az isteni szférával való kapcsolatteremtésben nem a „könyörgés” vagy a „kegyelem” szavakat használja, helyettük öntudatosságról és tiszta tudatról beszél.

A damanhuri spirituális felfogás szerint minden dolog a gondolkodás és a tanulás tárgyaként kap szerepet, beleértve a spirituális ökoszisztéma energiáihoz fűződő kapcsolati szférát is, azaz: semmi sincs dogmatikai bizonyosságokra alapozva, hanem egy állandó kutató-kereső hozzáállásra, illetve a saját tapasztalatok eredményeire. A rítus, a meditáció, az alkímia egyszerűen különféle módszerek az élet titkainak kifürkészésére, hogy jobban megértsük helyünket, szerepünket az univerzumban, s hogy mindennap keressük fejlődésünk lehetőségeit, kiterjesztve érzékelésünk és érzékenységünk vonzáskörét.

 

 

A/4.b)

Spirituális Ökoszisztéma

Ugyanaz az isteni energia – ezernyi formát öltve

A damanhuri filozófiai felfogás szerint a Létezés nagy egésze több univerzumot foglal magában. Az általunk lakottat az élet és az anyag különféle formái jellemzik, valamint ezeknek az idővel való kölcsönös egymásra hatása, mely idő lefolyása nem lineáris módon, a múltból a jelen felé, s onnan a jövő irányában zajlik, hanem egy komplex megoszlás szerint, idők és univerzumok egyidejűségét tételezve, amint teszi azt a kvantumfizika is.

Az alaphipotézis szerint a mi univerzumunkban az élet, illetve annak minden megnyilvánulása egy teljesen egyedi isteni mátrixból származik, azaz: egy univerzumunknál is sokkal nagyobb energiatömeg, ahhoz, hogy beléphessen a formák világába, egy erre megfelelő pillanatban fel kellett hogy ossza magát megannyi kisebb energiaegységre. Ezek némelyikének van fizikai formája, a többinek viszont nincs.

Damanhurban ez az energiatömeg az Őseredeti Ember-Istenség (Divinitá Primeva Uomo) nevet kapta, és lényegiségének a finom – vagyis nem-anyagi – szinteken létrejött megnyilvánulásai képezik azt a szférát, melyet általánosan „spirituális ökoszisztémának” (ecosistema spirituale) nevezünk.

Az évezredek folyamán az emberiség sok különféle erő jelenlétét tapasztalta már meg önmagán belül, ráébredve közben azok nagyságára. Ekként születtek / születnek meg a különböző kultúrák istenei, istenségei, melyeket a történelem tár elénk, beleértve a ma is aktív nagy vallásokat.

Az említett őseredeti önmegosztásnak egy viszonylag kisebb részében kaptak helyt a természeti lelkek (spiriti di natura), melyek a különféle népek és kultúrák hagyományaiban és legendáiban úgy szerepelnek mint erdők, források, rétek lakói.

A növények és az állatok is ugyanazon isteni természet megnyilvánulásai. Egyes teremtmények, köztük az emberi létezők is, egyfajta hídszerepet (forme-ponte) töltenek be a formák világában, vagyis képesek közelebb hozni az anyagi szintet a spirituálishoz, mert magukban hordozzák az isteni szikra (scintilla divina) egy darabját, mely, ha egyszer újból felébred, képes egyesíteni a létezés különböző szintjeit.

Az emberek és istenek közötti kapcsolat inkább szövetségi, mint alárendeltségi viszonyként írható le, köszönhetően ugyanazon isteni természetnek, mely áthatja mindkettőjüket.

A damanhuri filozofikus látásmód szerint az emberiség fejlődése szorosan kötődik isteneinek fejlődéséhez (és ez megfordítva is igaz), illetve ugyanígy kötődik az állati és növényi fajok életéhez, valamint az egész földi élethez.

A spirituális fejlődés damanhuri fogalomkörében nem szerepel a valami mástól való „elszigetelődés”, ellenben szerepel a létezés különféle arculataival végbemenő mélyreható „összekapcsolódás”, mellyel egyidejűleg fennmarad az élet minden egyes formájának jelleget adó különbözőségek tiszteletben tartása.

Az emberek és istenek közötti viszony ideális formája Damanhurban a „Hármasság” (Triade) alakjában jelenik meg. A Hármasságban a föld népeinek – korábban mindig elkülönülésben, illetve konfliktusban álló – istenségei teljes harmóniában kapcsolódnak össze. Közülük azok, amelyek hasonló jellemvonásúak, illetve hasonló mítoszok szereplői, egymással egységben arra törekszenek, hogy egy új globális szövetséget hozzanak létre az isteni energiák és az emberiség között, s hogy e szövetség alkalmas legyen felpezsdíteni a tudati funkciókat, és rábírni az embereket – a különféle hitek nevében történő elzárkózás helyett – az egymás közötti összefogásra.

 

 

A/4.c)

Jövendölés

A jövő fürkészése teliholdkor

A Damjl-ban álló Szabadtéri Templom minden teliholdas éjjel a Jövendölés Szertartásának (Rito dell’Oracolo) ad otthont. Amint az közismert, a holdtölte kiemelkedő alkalom a felsőbb szférákkal való személyes kapcsolatfelvételre: lehetővé teszi, hogy intuitív gondolatok, ötletek, válaszok érkezzenek azoktól az „Erőktől” (Forze), melyek telihold esetén nyitottak a velünk való kommunikációra. Olyan körülmények teremtődnek tehát ekkor, melyek között mindenki különösképpen fogékonnyá válhat a spirituális ökoszisztémából jövő üzenetekkel és útmutatásokkal való szembesülésre. Aki részt vesz a Jövendölés Szertartásán, nem csupán szemlélőként lehet jelen, hanem azért is, hogy éljen a szinkronicitás megnyílásának kedvező alkalmával, melynek a telihold a hordozója. A damanhuri szertartás különlegessége, hogy eszményi harmóniával kapcsolódik a régi korok jövendőmondó-prófétai hagyományaihoz, illetve azon szertartásaihoz, melyek a velük foglalkozó csoportok részéről végzett hosszú-hosszú kutatómunka eredményeként formálódtak olyanná, amilyeneknek azokat ma ismerjük; melyeknek azonban céljuk ugyanaz most is: hidat teremteni anyagi szféránk és a szerteágazó lehetséges jövőképek között. A Jövendölés Szertartása egyfajta antenna-szerepet tölt be a mi dimenziónk és a tágasabb, emiatt távolibbnak tűnő valóságok között. Egyfajta időben való kutakodást tesz tehát lehetővé, melynek során saját növekedési utunk helyes irányára, valamint személyes és kollektív választásainkra vonatkozó jelekre, útmutatásokra akadhatunk. Két holdfázis között is megfogalmazható kérdés a Jövendölés Erői (Forze Oracolari) felé, átadva azt a „papnők” (pizie) csoportjának, akik ezt követően mediális kommunikációt igénybe véve kidolgoznak majd egy, speciálisan a kérdést feltevő személynek szánt választ, ezt pedig egy lapra írva a következő szertartáson nyújtják majd át. A Jövendölés Szertartásának nyilvános fázisa a szabadban zajlik, muzsikusok ütemes hangjainak és a Szakrális Tánc mozdulatainak kíséretében, illetve mindazon damanhuriak és vendégek jelenlétében, akik azon részt kívánnak venni.

 

 

A/4.d)

Alkímia

Az önátformálás egyik hagyományos útja

A természet erőivel való párbeszéd felvételére sokféle rituális nyelv lehet alkalmas. Az alkímia is egy ilyen lehetőség, viszont erre nézve Falco Tarassaco, Damanhur alapítója, felkínált egy újszerű látásmódot, kapcsolódóan az „élő erőkhöz” (forze vive), de ugyanúgy a „nyugvó erőkhöz” (forze spente) is. Az élő erők az egyes személyek érzelmeihez és tapasztalataihoz kötődnek, míg a nyugvó erők a természet alapelemeihez. Itt nem békafarkak vagy denevérszárnyak használatára kell gondolni, és nem csak azért, mert ezeket nehéz manapság beszerezni, hanem azért is, mert – még olyan átszellemült területeken is, mint Damanhur – más dolog a valóság, és más a fantázia.

Az alkímia fogalmába Damanhurban ugyanúgy beletartozik egyéniségünk átalakítása, mint az anyag átváltoztatása a különféle természetes, kémiai és kísérleti elemek nagy tudással véghezvitt összeelegyítése által. A damanhuri alkímia érzelmeken, emlékeken, gondolatokon keresztül fejti ki hatását, gyakorlatok és folyamatos kísérletezések által. A cél mindig a személyes fejlődés feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében megfelelően előkészített eszközök, kövekből épített spirálok és labirintusok, tiszta elemekből (levegőből, vízből, földből, tűzből) felhalmozott gyűjtemények állnak rendelkezésre, hogy műveleteket lehessen végrehajtani a természeti lényekhez fűződő kapcsolat minőségén és az idő szférájában, mely utóbbi, egy damanhuri kulcstétel szerint, nem lineárisan mozog a múltból a jelen, illetve a jövő felé, hanem területszerűen, komplex módon eloszlik, lehetővé téve így a különféle idősíkok egyidejű jelenlétét, ezzel pedig az úgynevezett „párhuzamos univerzumok” (universi paralleli) létezését.

Az alkímia gyakorlásának vannak mind egyéni, mind kollektív formái, mert, a damanhuri hagyományos felfogás szerint, a kutatási eredményeknek egy-egy csoporton belül elvégzett egymással való szembesítése, illetve azok megosztása, hozzásegít az egyéni látókör kiszélesítéséhez.

Falco Tarassaco mindig kész volt saját ismereteit átadni bárki számára, akinek szándékában állt elmélyedni az egyes témákban, illetve a személyesen általa vezetett kutatásokban, beleértve az alkímia területén végzetteket is; mindezek átadására pedig a Damanhuri Egyetem különféle iskoláiban és tanfolyamain nyílt . . . és – követői jóvoltából – nyílik mind a mai napig alkalom.

 

---

 

 

A/5.)

Spirituális Fizika

Az univerzum rejtett életét irányító törvények

A damanhuri filozófia szerint a fizika és a kémia törvényei mellett léteznek egy párhuzamosan fennálló tudomány törvényei is, mely tudomány az univerzumot átjáró spirituális energiákat alapul véve szolgál magyarázattal a formák és az élet születésére. Fürkészve és kutatva ezt a széleskörű tudomány-területet, közben követve Falco Tarassaco tanításait, születik a Spirituális Fizika (Fisica Spirituale), másnéven Ezoterikus Fizika (Fisica Esoterica). Egy spirituális úton a rajtunk kívüli szférák kutatása mindig új felfedezésekre vezet minket belső szféráinkban is. Mindezek fényében a Spirituális Fizika nézőpontja szerint lefolytatott valóságfeltárás szerves kiegészítője a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione) által végzett vizsgálódásoknak, megosztva ezzel a közös cél eléréséhez szükséges feladatokat.

A Damanhuri Egyetem rendszeresen szervez Spirituális Fizika tárgyú szemináriumokat és tanfolyamokat mindazok számára, akik mélyebbre kívánnak hatolni e témakörben.

 

 

A/5.a)

A Valóság vizsgálata

Megfigyelni a valóságot az egyetemes törvények fényében

A Spirituális Fizika (Fisica Spirituale) azokat a mechanizmusokat tanulmányozza – mégpedig mind személyes karakterrel, mind misztikával átitatott „lencséken” keresztül -, melyek az életet, az eseményeket és az univerzumunk létezésében szerepet játszó alapelemek mozgását irányítják. Az eljárás, mellyel az alapvető elvek és törvények vizsgálat alá vettetnek, a bennük résztvevők saját érzékszerveinek és képességeinek latba vetésével zajlik: minden kutató a tanulmányozással együtt kísérletezik is, annak eredményeit felhasználja, szükség esetén korrigálja, új távlatokat nyitva ezzel a minket körülvevő valóság megértése irányában.

A Spirituális Fizika a damanhuri valóság keretein belül egy dialektikus folyamat eredményeként szinte napról-napra születik, dinamikus nyelvezete folyamatosan fejlődik és korszerűsödik. Gyakoriak azok a találkozók, melyeken a damanhuriak egymást kölcsönösen tájékoztatva megvitatják az egyes elgondolásokat, felfedezéseket. Időnként kialakulnak különféle gondolkodási irányt képviselő iskolák is, melyek ugyanazokat az alapelveket más-más nézőpontból elemzik, a vélemények szembesítésekor újabb és újabb ösztönzést adva ezzel egymásnak a továbbgondolásra.

A főbb témakörök között szerepel: a kozmológia, a tér-idő fizikája, illetve az anyag szerkezetének és a világmindenséget fenntartó törvények sajátságainak leírása.

A Spirituális Fizika tudományos eredményeiből születnek az alkalmazott technológiák, hogy általuk befolyással lehessünk a térre, az időre és a szinkronicitásra; hogy intenzívebbé tehessük és kitágíthassuk érzékelő-képességünket; s hogy fenntarthassuk testünk egészségét.

A Spirituális Fizika megfontolás tárgyává teszi az úgynevezett „legfőbb rendszereket” (massimi sistemi), a filozofikus vonatkozásokat, az érzékeny ökoszisztémát, valamint az egyedi létezőket, azok fizikai, energetikai és spirituális összetettségében.

 

 

A/5.b)

A Formák világa

Idő és forma által meghatározott univerzumunk

A Spirituális Fizika azt vallja, hogy a létezők szféráját az Őseredeti Törvények (Leggi Primeve) hatják át. E törvények egymással való találkozásakor, s az ebből fakadó kölcsönös egymásra hatások számtalan variációinak eredményeként, a létezés különféle szintjei jönnek létre, melyeket „univerzumoknak” nevezünk. Az egyes univerzumokat a „törvények mezejének” (campo di leggi) is hívják.

Az Őseredeti Törvények ezekben az univerzumokban már nem aktívak, ezeket a belőlük eredeztethető másodlagos, úgynevezett Származék-Törvények (Leggi Derivate) uralják. A mi univerzumunkban, melyet a „Formák Világának” (Universo delle Forme) is neveznek, e törvények közül nyolc van jelen, mégpedig egymással harmonikus egyensúlyban. E nyolc törvény a következő:

• Szinkronicitás (Sincronicitá)
• Unikális Atom (Atomo Unico)
• Istenség (Divinitá)
• Geometriális Esszencia (Essenza Geometrica)
• Idő-Mátrix (Matrice Temporale)
• Esemény-Hullás (Caduta Eventi)
• Káosz (Caos)
• Komplexitás Nyila (Freccia della Complessitá)

 

E fundamentális erők kölcsönhatásaiból jön létre az Idő (Tempo). A Formák Világát, nevéhez hűen, a benne jelenlevő formák, alakok sokfélesége, változatossága, egymástól való térbeli távolsága és az idővel való kölcsönhatása jellemzi.

Univerzumunk azon részeit, ahol az élet jelen van, összekapcsolja egy, a gondolatok, az információk és az energiák szabad áramlását lehetővé tevő hálózat: a Szinkrón Vonalak* (Linee Sincroniche) rendszere, mely Falco Tarassaco kutatásának tárgyát képezte már Damanhur első éveitől kezdve. A Szinkrón Vonalak hálózatának Földünket érintő része tizennyolc fővonalból és megszámlálhatatlan mellékvonalból áll. Damanhur és „Az Emberiség Templomai” úgy épültek meg, hogy kapcsolatuk legyen négy vonal e helyen létrejött keresztezési pontjával.

 

 

* Szinkrón Vonalak

Bolygónk és az egész univerzum kommunikációs rendszere

A Szinkrón (vagy másnevükön Szinkronikus) Vonalak (Linee Sincroniche) olyan kommunikációs rendszert alkotnak, amely összekapcsol minden olyan égitestet, ahol jelen van az élet.

Földünkön tizennyolc fővonal fut keresztül, mellékvonalak segítségével kapcsolódva egymáshoz; majd e tizennyolc fővonal, a földrajzi pólusokon újraegyesülve, egy-egy vonalként vetül ki mindkét irányban az univerzumba (azaz: a mi univerzumunkba).

A Szinkrón Vonalakon keresztül áramlik mindaz, aminek nincs fizikai teste: gondolatok, energiák, ingerek, illetve azok a lelki struktúrák, melyek a test halála után a Küszöbnek (Soglia) nevezett időtlen dimenzió felé tartanak, vagy amelyek onnan újra-megtestesülésük felé igyekeznek . . . és így tovább. A Szinkrón Vonalak összessége egy bizonyos értelemben az egész univerzumot, s benne minden egyes bolygót behálózó ideg-rendszernek tekinthető. Kapcsolatba kerülni e vonalakkal azt jelenti: belépni egy gondolati- és információs-áramlat kellős közepébe, mely helyzet nemcsak inspiráló lehet, de az áramlathoz való hozzájárulásra is ad lehetőséget, mégpedig a jelenlét tudatosítása és a gondolatok irányításának képessége által. Annak oka, hogy Damanhur itt, Alto Canavese-ben épült meg, éppen az, hogy e helyen négy vonal egyidejűleg van jelen (ilyen helyzet ezenkívül csak Tibet területén alakult ki), e vonalakkal pedig „Az Emberiség Templomain” keresztül lehet kapcsolatba lépni.

 

 

A/5.c)

Idő-tartály

Az Idő egy természetes, területszerű képződmény, sok-sok leágazással

A Spirituális Fizika két fő nézőpontból szemléli az Időt (Tempo): az egyik szerint olyan, mint az események egymásra következése ok-okozat alapján kapcsolódva egymáshoz; míg a másik szerint olyan, mint egy „terület”, ahol minden esemény egyszerre és egyidejűleg van jelen, s ahol már nem érvényes az ok-okozati törvény.

Az első esetben a múlt-jelen-jövő felfogás kap értelmet a szokásos módon, a lineáris logika szerint érzékelve azt. A második esetben létezik egy „örök jelen”, amelyben a lehetséges események határtalan sorozata képes kibontakozni. Mindkét feltételezés fontos fejlődési lehetőségek sorát nyitja meg, melyek komplex teóriák kidolgozásának kedveznek akár az időre, akár a tér-idő szövedék kutatására vonatkozólag.

Az idő, egyébként, nem egyszerűen „valami, ami múlik”, hanem sajátos jellemvonásokkal ellátott alapelem, a súly, sűrűség és hőmérséklet paraméterei szerint. E jellemvonásoknak köszönhetően az idő valóságos „tartálya az eseményeknek”, és így, egyesülve a térrel, lehetővé teszi a történések kibontakozását.

A Spirituális Fizika úgy tekint az időre, mint egy sajátságos, természet-adta külön birodalomra. Az ásványok, növények és állatok önálló birodalmai mellett létezik tehát az időnek is külön birodalma: egy intelligens ökoszisztéma, mely specifikus törvények alapján kölcsönhatásban van a tér birodalmaival. Az idő uralta területen különféle párhuzamos idő-leágazások képződnek, olyan különálló körzetek, ahol az idő lefolyása különböző módokon megy végbe. Megvan a lehetőség megismerni, majd átrendezni az idő-birodalmat, köszönhetően az „idő-magok” technológiájának, melynek „művelése” lehetővé teszi az esemény-áramlatok irányítását, új sorrendiségek felállítását, valamint a múlt jelenre kifejtett hatásainak módosítását. Sőt, mindezeken felül arra is megvan a lehetőség, hogy elméletet lehessen kidolgozni az időben végbemenő utazásokra, mely utóbbi kihívás mindig is lelkesítette a damanhuri kutatókat.

 

 

A/5.d)

A Lélek szerkezete

Komplex lények vagyunk, akik különféle életszinteken léteznek

A Spirituális Fizika szerint az emberi lény egyidejűleg különféle szinteken létezik: fizikailag, energetikailag és spirituálisan. A fizikai test mellett ugyanis jelen van egy komplex, finom fiziológia, melyben hatást fejtenek ki az energetikai testek, a vitális aura, a mikrovonalak* (microlinee) rendszere, a (damanhuriak által „adonajba”-nak nevezett) csakrák és még számos más szerv, melyeket fontos tudatosítani.

A mi lelki felépítettségünk is egy komplex valóság: mindannyiunkban több személyiség él együtt, s ezek mindegyike saját adottságai, elképzelései, kívánalmai, viszolygásai és szenvedélyei által fejeződik ki, teljesen úgy, mintha valóban önálló egyedek lennének.

Lelkünk tehát egyfajta belső mikro-közösségnek tekinthető, melynek meg kell találnia a megfelelő összhangot, a megfelelő harmóniát saját részei között, hogy életünket derűsen és kiegyensúlyozottan élhessük meg.

Mindezeken túl az emberi létezők még otthont adnak egy-egy, a spirituális természetből származó isteni szikrának is, melyek egyesítik az univerzum minden teremtményét. Ezek által az ember egy sajátos híd-szerepet tölt be, azaz olyan helyzetbe kerül, hogy közelebb hozhatja a materiális szintet a spirituális szinthez. Bensőleg tudatossá válni saját isteni szikránk jelenlétéről, ez felér egy fejlődési útszakasz beteljesedésével.

A halál pillanatában, miközben a fizikai és energetikai testek feloldódnak, a lélek megőrzi szerkezetét, és belép a Küszöbnek (Soglia) nevezett, időtlen dimenzióba, ahol a különféle személyiségek várják a kedvező alkalmat az újra-megtestesülésre.

A „megvilágosodás” és a „metamorfózis” azok a célkitűzések, melyeket az ember mindig szeme előtt tart, mialatt bejárja felébredése, illetve univerzumbeli szerepének tudatosítása felé vezető útját.

 

 

* Mikrovonalak

Hálózat, mely kapcsolódik az univerzális törvények mindegyikéhez

Már a méhen belül elkezd kiépülni, majd születéskor és az élet első éveiben formálódik ki minden kis egyedben egy energetikai hálózat, amely mentén gondolatok, befolyásoló hatások, valamint ösztönerők áramlanak: ezek a Mikrovonalak (Microlinee). Sok gyógyító iskola beszél az emberi test „meridiánjairól” és „érzékeny pontjairól” . . . Falco Tarassaco tanítása szerint viszont egy ennél összetettebb rendszerről van szó, amely magán hordoz minden kapcsolódási lehetőséget az univerzum életét irányító törvényekkel.

A mikrovonalak egyrészt az adott hely függvényében formálódnak ki, ahol az élet első fázisai zajlanak le, másrészt a körülvevő emberi környezet, illetve a gyermek gyakorlati és érzelmi életétől függő módon, egészen addig, míg stabilizálódnak, válva ekként a személyes jellem alapelemeinek egyikévé.

Hasonló e hálózat a Szinkrón Vonalak rendszeréhez, mivel mindkettő mentén gondolatokhoz és ingerekhez kötődő energiák áramlanak.

 

---

 

 

A/6.)

A Spirituális Nép

Különféle etnikai háttérrel, de azonos spirituális értékek égisze alatt

A damanhuriak vágya, hogy magukat egy nagy közös lélek részének érezhessék, arra serkentette őket, hogy megteremtsenek egy különféle etnikai és kulturális hátterű emberekből álló, ám közösen vallott értékek köré egységesre fűzött új népet, azaz: a Damanhuri Népet (Popolo Damanhuriano) – vagy rövidebben: a Népet (Popolo). E vággyal szimpatizálók, s a célért tenni is akarók alkotják együtt az úgynevezett Spirituális Népet (Popolo Spirituale), mely tehát szellemi-lelki síkon egyfajta globális kiterjesztése a Damanhuri Nép fogalmának, és így nyitva áll bárki számára, aki osztozni kíván bolygónk spirituális és materiális fejlesztésének szándékában, mégpedig a szolidaritás, a kölcsönös tisztelet és a környezet szeretetének alapértékeit szem előtt tartva. Ma már a világ minden tájáról vannak tagjai a Spirituális Népnek, olyanok is, akik egymáshoz viszonyítva nagyon eltérő filozófiát vagy hitet gyakorolnak. Ami számít, csupán az, hogy meglegyen a szándék a növekedésre, a bolygónkon lakó minden létezőnek, s azok sokféleségének tiszteletben tartására, valamint új kérdések, új válaszok kutatására. Spirituális értelemben tehát a Nép az eszmények egyfajta tárháza, hogy mindenki – saját vallásos, vallásmentes vagy spirituális útján járva – összekapcsolva érezhesse magát másokkal, páratlan nagy egészként.

 

 

A/6.a)

Élő entitás

Kollektív entitás – mint értékek és késztetések tárháza

A Spirituális Nép olyan folyamatos fejlődésben élő, kollektív entitás, mely napról-napra mindazok jellemeinek, élményeinek és törekvéseinek integrációjából születik, akik úgy döntöttek, részt vesznek benne. Energetikailag összefűzi az idetartozókat, befogadja tapasztalataikat, majd megosztja azokat a tagok között.

A damanhuri filozófia szerint egy ilyesfajta szuper-entitás egyfelől saját intelligenciával rendelkezik, másfelől erőforrásai ahhoz képest sokkal gazdagabbak, mintha azok tagjai erőforrásainak egyszerű számtani összegzéséből származnának. Hasonlíthatjuk a Spirituális Népet egy emberi test belső felépítéséhez, megfeleltetve minden tagot egy-egy sejtnek, melyek csak más sejtekkel való kölcsönhatásuk révén tudnak betölteni e kölcsönhatás nélkül elképzelhetetlen funkciókat.

Néppé válni azt jelenti: kultúránkat, művészetünket, eszményeinket egymással megosztani, az alapelveinknek megfelelő életmodelleket valóra váltani, értékelve mindeközben a különbözőségeket, sőt, bevonva azokat a közös álomba: az Emberiség felébresztésébe. A Spirituális Nép egy nagy szellemi erő-tartályként fogható fel, amelyből bárki, aki a benne való részvételt választja, sok energiát és ösztönzést meríthet.

Napjaink történelmi jelentőségű időszakában, amikor sok nép már eltűnőfélbe került, velük együtt pedig az Emberiség spirituális és kulturális gazdagságának nagy része, Damanhur úgy döntött, megalakítja ezt az új emberi közösséget, és lehetőséget ad számára, hogy kifejezhesse magát filozófiai, művészeti, szociális és kulturális területeken, jelentősen hozzájárulva ezzel az Emberiség további történelméhez.

A Spirituális Néphez való tartozás nyitva áll a szellem kutatói számára az egész világon; továbbá azok számára, akik közel érzik magukhoz Damanhur célkitűzéseit; illetve bárki számára, aki meg kívánja ragadni ezt a kedvező lehetőséget: csatlakozni másokhoz, hogy együtt a fényt képviseljék pontokként az egész planétán.

 

 

A/6.b)

Részvétel

Miként lehet spirituális módon a Néphez csatlakozni, akár távoli vidékekről is

A Spirituális Nép részévé válni nagyon egyszerű folyamat: megkeresésünkkor azonnal lehetővé válik az első kapcsolatfelvétel, s egyben részletesebb információkhoz is hozzá lehet jutni. A következő fontos lépés: ellátogatni hozzánk Damanhurba. Spirituális értelemben a Nép életében való részvétel nem függ attól, hogy valaki damanhuri polgár-e, vagy hogy közösségben él-e, hiszen számos, különféle kontinensen és különféle létformában élő tagja is van már e világközösségnek; fontos viszont annak a helynek a közvetlen megismerése, ahonnan ez a kezdeményezés kiindult, számunkra pedig fontos az érdeklődő személyes megismerése.

A Spirituális Néphez való csatlakozás egy nagyon egyszerű, de ugyanakkor bensőséges belépési ceremónia során teljesedik be, ahol egy karszalag is kerül a kézre, mely tényleges kapcsolatot teremt az egész Néppel.

A Spirituális Nép tagjai energetikailag és gyakorlatilag egyaránt össze vannak fűzve egymással, mégpedig egy információcserét biztosító hálózaton keresztül, mely lehetővé teszi, hogy tudják, mi minden történik az egymás közötti kapcsolatokban. A tagok testvéri módon, kölcsönösen segítik egymást; a Spirituális Nép életének részeseiként pedig pozitív módon, optimizmussal eltelve gondolkodnak, életet adva ezzel – úgy az egyéni, mint a csoportos dimenziók szintjén – planétánk és lakói jövője számára kedvező eseményeknek.

 

A Spirituális Nép tagja:

 

1. Pozitív módon gondol önmagára és másokra.
2. Táplálja a Néphez tartozókkal való egységet, mégpedig amennyire csak tőle telik, hogy ezzel erőt adhasson számukra is a bizalom, a tisztelet, az őszinteség, a szolidaritás eszményeit szem előtt tartva.
3. Hisz a folyamatos belső átalakítás értékében.
4. Elfogadni, sőt, értékelni tudja a különbözőséget.
5. Másokhoz és a környezethez fűződő kapcsolatát a spiritualitás, a kutatás és az ökológia értékeire alapozza; vállalja, hogy óvja és kíméli a természeti erőforrásokat, valamint – amennyire csak lehetséges – minden formában elkerüli a szennyezést és a hulladékképzést.
6. Pártolja, erősíti és terjeszti a fentebbi alapelveket, mégpedig oly’ módon, hogy mások is osztozhassanak azokban, s hogy ekként kialakulhasson ama „fénypontok” hálózata az egész planétán.

 

——————————————————————-

 

( . . . )

 

 ——————————————————————

 

D)

Közösségi Élet

Spirituális öko-közösségek szövetsége, nyitottan a világra

Közösségben megélt történetének negyven évében Damanhur megvalósított egy felettébb gyakorlatias álmot: létrejött egy spirituális öko-közösség, ahol immár 600 ottlakó polgár ad életteret a világgal és a népek különféle kultúráival való tapasztalatcserére nyitott, többnyelvű társadalomnak, s ahol az egymás közötti kapcsolatokat a szolidaritás, a felelősségérzet, a játék, a humor, és a kreativitás inspirálja. Damanhur ma a létezés mélyebb értékeit kutató tapasztalati terep, mely konkrét cselekvést és vizsgálódást jelent az élet különböző szféráiban, közelebbről: a kultúra, a munka, a művészet, a gazdálkodás, a fenntarthatóság, és az univerzumot irányító finom energiamezők kutatása területén.

 

D) Alapozó fejezetek:

• Filozófia
• Történet
• Metódus

 

 

Közösségi életünk filozófiája

 Önmagunk megváltoztatásához mások segítségére van szükség

 

A damanhuri filozofikus látásmód elsajátítása közben egyre inkább tudatosul bennünk, hogy ha valóban meg akarjuk változtatni önmagunkat és a körülöttünk lévő környezetet, ahhoz mások közreműködése nélkülözhetetlen. A közösségben élés mellett való döntést a spirituális szinten történő fejlődés vágya motiválja, ugyanis e fejlődés akkor is bekövetkezik, amikor jellemünk és megszokásaink „éles szélsőségei” a másokkal való szembesülés révén egyre inkább letompulnak. Ezért alapja Damanhur életének a személyek közötti folyamatos kapcsolattartás: a közösségek, a Meditáció kollektív útjai, a különféle célzattal létrejött megannyi kis csoport működése során szerzett tapasztalatok adnak lelket a Közösségi Föderáció életének. Az alapító, Falco Tarassaco tanításában a közösség, a tanulmányi- és kutatócsoportok mind-mind a gyakorlati célok elérésének szolgálatában állnak, ugyanakkor be is mutatják, miként lehet hatásosabban munkálkodni saját hibáink kijavításán, illetve mélyben rejlő képességeink kibontakoztatásán; haladva mindeközben a mindannyiunkban jelenlévő isteni szikra felélesztése felé vezető úton. Negyvenévnyi együttélésük során a damanhuriak megvalósítottak egy extrém módon gyakorlatiasnak nevezhető álmot: egy olyan öko-spirituális közösséget, ahol a jelenleg is együttélő, immár 600 ember egymás közötti kapcsolatait a szolidaritás, a felelősségtudat, a játék, a humor és a kreativitás inspirálja. Folyamatos cselekvés, bizalom másokban, mindenkit szolgáló lelkület minden magunkra vállalt szerepkörben és tisztségben . . . ezek Damanhur társadalomfilozófiájának további alapelemei. A „közösség” fogalma egyének között létrejött olyan összekapcsolódásra utal, ahol a közös gondolatok és tettek által válnak értékessé az egyes személyiségek. Damanhurban legnagyobbra az emberi személyiséget értékelik, mert csak a mindenkiben ott-rejlő sokféleségnek köszönhetően lehet élettel telíteni egy gazdag és sokszínű, változatos és ugyanakkor mégis komplex valóságot.

 

 

Közösségi életünk története

 1975-ben megnyílik a Horus-Központ, mellyel kezdetét veszi a közös történelem

 

A damanhuriak kollektív történelme 1975-ben kezdődik, amikor Falco Tarassaco, Damanhur spirituális vezetője, s vele tartó, hozzá elsőként csatlakozó társai megalapítják a „Horus” nevű Parapszichológiai és Ezoterikus Kutatóközpontot. 1977-ben születik meg a közösségépítés megalapozásának gondolata, mely terv 1979 végére válik valóra. Akkoriban a damanhuriak csak néhány tucatnyian vannak, mégis minden 18 hónapban megválasztanak egy öt főből álló kormányzatot, melynek a közös erőforrások kezelése a fő feladata. A Damanhurban lakók száma 1983-ig még csak lassacskán növekedik, ekkor azonban Falco útjára indít két kezdeményezést is, az úgynevezett „Élet Játéká”-t (Gioco della Vita), illetve az „Utazás”-t (Viaggio), mégpedig azzal a szándékkal, hogy a damanhuriak, ezzel együtt pedig az általuk lakott nucleo-k száma intenzívebben gyarapodjon. Így a nyolcvanas évek végére sikerül megalakulniuk más közösségeknek is, majd ezeknek az elsőhöz való csatlakozásával megszületik a Damanhuri Közösségek Föderációja. 1992-ben, az Emberiség Templomainak megnyílásával Damanhur immár nemzetközi szintű ismertségre tesz szert, melynek köszönhetően bekövetkezik egy további létszámbeli megugrás; különösen a külföldről származó polgárok jelenléte nő meg nagy arányban. Az évek során, alkalmazkodva a változó igényekhez, a társadalmi és politikai forma többször átalakul, egészen a jelenlegi szövetségi struktúráig, ahol a hathavonta megválasztott Királyi Vezetők töltik be a koordináló funkciót. Mára a nucleo-k és a közösségek száma 26-ra nőtt, melyek szétszórtan helyezkednek el a Canavese nevű vidéken, egy kb. 20 kilométeres sugarú körben, míg a konferenciáknak, tanfolyamoknak, kézműves műhelyeknek, pranoterápiás kezelőhelyeknek otthont adó Damanhur-Központok immár Olaszország-szerte, illetve különböző európai nagyvárosokban, az Egyesült Államokban és Japánban is megtalálhatók.

 

 

Közösségi életünk metódusa

 Átlátható struktúra felelősségteljes státuszokkal

 

Damanhur mindig is pontosan meghatározott szervezeti felépítéssel rendelkezett, és egy ennek alapját képező Alkotmánnyal, vagyis egy saját filozófiai alapelveiből összeállított korpusszal. Ezt az összeállítást az a meggyőződés diktálta, hogy a célul kitűzött belső szabadság megvalósítása ilyen sok ember részéről, főképp’, ha azok különféle kultúrákból származnak, megkíván egy közösen kidolgozott, jól átlátható és könnyen felismerhető érték- és szokásrendszert magában foglaló bázist. Az Alkotmány alapvető Okmánya az egész Föderációnak, ám emellett minden egyes közösség összeállít egy saját „normatív naplót” is, ahol bejegyzésre kerülnek történetük adatai, kimunkált választásaik, meghozott döntéseik. A bizonyos időszakonként megválasztott Királyi Vezetők állnak a föderális struktúra legmagasabb fokán, jól körülhatárolt hatáskörrel: szervezik a közösségi életet, összehangolják a fejlődési utakat, a heti rendszerességgel megtartott találkozókon pedig be is számolnak a polgároknak minden tevékenységükről. A felelős tisztséget betöltők részéről fenntartott folyamatos információcsere minden polgár számára lehetővé teszi a kollektív élet alakításában való aktív részvételt. A Föderációhoz, a különféle Testületekhez (vagy másnevükön: Testekhez) és a közösségekhez kötődő megbízatások száma igen nagy, viszont szinte minden polgárról elmondható, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben felelősséggel tartozik a dolgok előbbre-haladásáért. A döntések alapvetően a többségi elv alapján születnek meg, mindig figyelembe véve az egyes szavazások révén kifejtett s másokkal megosztott véleményeket, így mindenki személyes részvételével szentesítheti az adott választás eredményét. Damanhurban minden dolog, az Alkotmánytól kezdve a politikai rendszerig, állandó ellenőrzésnek van alávetve, ugyanis az, ami él, folyamatos átalakuláson megy át, teremtve ezzel új meg új életet. A változás nem olyasvalami, amitől tartani kell; az ideális társadalmi forma ugyanis az, amelyik már előre megtervezi önmaga felülmúlásának folyamatát. A damanhuri közösségek formálódása és szerveződése során szerzett tapasztalatok képezik a Welcome Damanhur Egyetem által szervezett kurzusok és szemináriumok tartalmát.

 

 

 

 

D/1.)

A négy „Test”

A damanhuri élet négy alapvető alkotóeleme

Damanhur spirituális és szociális tapasztalati-élete négy fundamentális tartópillérre, az úgynevezett „Testekre” (Corpi) támaszkodik. E négy pillér: a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione), a Szociális Test (Corpo Sociale), az Élet-játék Test (Gioco della Vita) és az Önfejlesztő Test (Tecnarcato).

Ezek együttesen teszik teljessé azt a dinamikus életutat, mely alapvető szerepet játszik mind a Szövetség kollektív, mind a polgárok egyéni fejlődésében.

Bár különböző illetékességi köreik egymást kiegészítik, Damanhur történetének időrendjében mégis először a Meditációs Iskola született meg, mely ma is felöleli a spirituális kutatás minden egyes részterületét; ezt követte a Szociális Test, mely mindenre kiterjedően felügyeli az egész közösségi életet; majd az Élet-játék Test, mely kezdeményezi és ösztönzi az értékteremtő változtatásokat; végül pedig az Önfejlesztő Test, mely mindenkit bátorít: bejárni a belső átalakítás útját.

 

 

D/1.a)

A Meditációs Iskola

Életfilozófia a mindennapokra

Damanhur négy fundamentális tartópillérének – melyeket „Testeknek” is neveznek – egyike a Meditációs Iskola (Scuola di Meditazione). E név azonban nem egy helyre utal, ahol meditációs technikákat tanítanak, hanem egy olyan életfilozófiára, mely a tudatosság felébresztését, a cselekedetet és a pozitív gondolatot helyezi középpontba, mint a mindennapi élet megváltoztatására képes alapelemeket. A Meditációs Iskolában mód nyílik a spiritualitáshoz és az ezoterikus megismeréshez kötődő értékek kibontakoztatására. Cél: a minden emberi lényben szunnyadó isteni szikra (scintilla divina) újraébresztése.

A spiritualitás – damanhuri értelmezésben – azt jelenti: „fontosságot tulajdonítani a dolgoknak”, felismerni minden eseményben és minden teremtményben az univerzum visszatükröződését. Semmi nem jön létre és nem történik véletlenül, a dolgok részét képezik egy tágabb értelemben vett egyensúlynak, így értékelésük minden esetben jó alkalmat nyújthat tudatosságunk felébresztésére.

A mélyben rejlő spirituális értékek felkutatásának, és az ezek fontosságáról való tanúságtételnek maga a mindennapi élet a terepe. Nem véletlenül mondjuk azt Damanhurban, hogy „Meditáció a napnak mind a 24 órája”: bele vagyunk ugyanis merítkezve a spirituális tapasztalásba, de nem pusztán rituális ünneplések alkalmával – mint amilyenek, például, a Napfordulók és Napéjegyenlőségek -, hanem akkor is, miközben munkára, illetve mások vagy környezetünk szolgálatára szenteljük időnket.

A Spirituális Utak (Vie Spirituali) olyan ösvényei a Meditációnak, amelyek a kutatások eredményeit alkalmazzák némely speciális területen, legyen az a művészet, a ritualitás, az egészségmegőrzés, a képzés-nevelés, a munka . . . és így tovább. Minden egyes damanhuri azt az Utat választja, amelyiket közelebb érzi saját természetéhez, mégpedig azon alapidea jegyében, mely szerint személyes lehetőségeinek kibontakoztatása fontos részét képezi saját spirituális ösvényén való előrehaladásának.

 

 

D/1.b)

A Szociális Test

Damanhur politikai és társadalmi szerkezete

A Szociális Test (Corpo Sociale) a polgárság és az egész közösség ügyeivel foglalkozik. A társadalmi szerkezet és a politikai rendszer sokszor változott meg az idők folyamán – az első közösség születésétől kezdve a jelenlegi Szövetségig. A döntéshozatali modell fokozatosan fejlődött ki, s ezzel létrejött egy minden polgár tényleges közreműködésére alapozott, több választószervből álló rendszer. A mértékadó változtatások jóváhagyása mindig az Alkotmánnyal összhangban ment és megy végbe, mely alapokmány több alkalommal volt már naprakésszé frissítve, egészen a jelenleg is érvényben lévő 2007-es változatáig.

Damanhur különböző lehetőségeket ajánl fel a polgárságához való csatlakozáshoz, melyek közül minden érdekelt saját szükségletei és kívánalmai alapján választ: van, aki teljes idejét közösségben tölti, és van, aki úgy áll kapcsolatban a Szövetség célkitűzéseivel, hogy mindeközben külföldön él. A közösségi formát választók „nucleo”-knak nevezett nagy házakban laknak, melyek körülbelül húsz-húsz, különböző életkorú polgárnak adnak otthont. Élnek tehát ugyanabban a közösségben házaspárok, gyermekes házaspárok, egyedülállók, fiatalok és idősek egyaránt. Minden lakónak jut saját, személyes tér, míg a közös helyiségek – konyha, társasági termek . . . – használatában másokkal osztozik.

A damanhuriaknak módjukban áll azt is megválasztani: hol és kivel szeretnének együttélni, ugyancsak saját, személyes jellemvonásaik és igényeik szerint. Az együttélést a terhek-javak megosztásának és az öröm megnyilvánulásának sok-sok pillanata jellemzi: a humor és az előrehaladás képessége mind a kapcsolatok mélyítése, mind az együttjátszás irányában . . . ezek fundamentális alkotóelemei a közösségi életnek!

A gyerekek együttlaknak szüleikkel, viszont minden polgár felelősnek érzi magát jólétükért, részt vállal ellátásukban s a róluk való gondoskodásban. Létezik olyan közösség is – itteni nevén: Serdülők-Fiatalok Közössége (Comunitá dei Ragazzi) -, ahol azok a 15. és 23. életévük között járó fiúk és lányok laknak, akik úgy döntöttek, együtt szeretnének élni, külön szüleiktől. Ez a jellemformáló megtapasztalás nagyfokú érettséget és felelősségérzetet kíván, ugyanakkor napról-napra kitűnő eredményekkel szolgál!

A család-közösségekben élő idősek számára kialakított terek jól szolgálják a különféle szükségleteket. Az idősekre való odafigyelés fontos minősítő pontja a damanhuri szociális rendszernek, mely túl azon, hogy biztosítja az optimális feltételeket, meg is kívánja becsülni azok tapasztalatát és bölcsességét, akik hosszú életet éltek, s így sok értéket tudnak áthagyományozni.

 

 

D/1.c)

Az Élet-játék Test

Változtatás, kreativitás és humor . . . hogy örömben éljük napjainkat!

Az Élet-játék Test (Gioco della Vita) igyekszik felszínre hozni a megújító változtatás, a kreativitás és a humor értékeit, melyek szoros kísérői mind a személyes, mind a kollektív életnek Damanhurban.

Az Élet-játék Test 1983-ban született, hogy előmozdítója legyen egy egész Damanhurra kiterjedő nagy-nagy átalakulásnak: azokban az időkben ugyanis a polgárok figyelme elsősorban területeik és anyagi javaik közös igazgatására irányult. Azért, hogy ne váljon az egész társadalmi struktúra statikussá, hogy ne merevedjen lehatárolt szabályok köré, az Élet-játék Test lefektette az alapokat az együttélés megjobbítására. Csak a rugalmasság, a felkínált újfajta gondolkodásmódok elsajátításának képessége garantálhatta Damanhur további fejlődését és újabb polgárok befogadását: ezek voltak tehát azok az értékek, melyeket az Élet-játék Test megjelenése magával hozott.

A létrejött változás a damanhuriak életének minden területét érintette úgy társadalmi szinten, mint a személyek közötti kapcsolatok szintjén. Minden polgár elhatározta, hogy munkálkodni fog mind Damanhur általános átformálásán, mind saját belső átalakításán, s hogy teszi ezt humorral és könnyedséggel eltelve, a változással szembeni bármilyen ellenállás kifejtése nélkül.

Az Utazás* az Élet-játék Test kezdeményezéseinek egyike: egy különleges alkalom, amikor néhány polgár többé-kevésbé hosszú ideig együtt utazhat egy lakókocsiban, saját maguk, az utasok által meghatározott útvonalak mentén, lehetőséget kapva ezzel közös felfedezésekre, tapasztalatcserékre. „Utazni”: e szó utalhat más különleges vállalkozásra is, mint például: elmenni az „Az Emberiség Templomai” fölötti erdőbe, és ott-sátorozni néhány napig; vagy: sokaknak együtt meglátogatni olyan jelentős helyeket, melyek kapcsolódnak a hosszú évek óta közösen folytatott tanulmányokhoz és kutatásokhoz.

 

* Utazás

Kiutazni a világba, hogy beutazhassuk önmagunkat is . . . másokkal együtt

 

Az Utazás (Viaggio) szó szerinti értelemben egy hétvégi alkalomtól akár egy több napig is eltartható vándorlásra utal, amikor damanhuriak egy csoportja nagy lakókocsik fedélzetén nekivág Olaszország és Európa országútjainak, formálva ezzel egy utazó mini-közösséget. Ilyen alkalmakkor olyan személyek találkoznak, akik a mindennapok során sem nem élnek, sem nem dolgoznak együtt, mégis úgy döntenek: e szokatlan helyzetben megosztják egymás között élettereiket, programterveiket, napi ténykedéseiket. Lehetőség nyílik tehát egymás kölcsönös megismerésére, egyben saját személyiségük eddig nem ismert oldalainak felfedezésére.

Létezik egy, mind a csoportok vezetésében, mind a technikai eszközök használatában jártas, gyakorlott utazókból álló kis csapat, mely minden alkalommal felajánlja támogatását egy-egy ilyen tapasztalatszerző út lebonyolításához és a szóbajöhető célok meghatározásához. Normális esetben ugyanis az utazni szándékozók azért kelnek útra, hogy Damanhur számára fontos, döntő kérdéseken elgondolkodjanak, azokban elmélyedjenek, visszatérésükkor pedig magukkal hozzák az itthonmaradt polgárok részére azokat a végkövetkeztetéseket, amelyekre e mindennapi gondolkodásmódot mellőző, tapasztalatgyűjtő útjuk során jutottak. Mindezekkel egyidejűleg az Utazás arra is kitűnő alkalom, hogy dinamizálhassák személyes fejlődésüket, felülemelkedhessenek szokásaikon, illetve szembesülhessenek egyéniségük azon oldalaival, melyek a mindennapok során fel sem tűnnek.

Az 1983-tól kezdődően Falco-val együtt lezajlott első Utazások nagyszabású változásoknak lettek előidézői Damanhurban, túl azon, hogy jelentős számú új tag is ezidőtájt lépett be a polgárság sorai közé. Azóta, bár különféle módokon, de ugyanolyan szellemben, több ízben zajlott már le hasonló Utazás a Szent Erdőbe (Bosco Sacro), és ugyanúgy Damanhur más pontjaira is. Ezeken a tapasztalatgyűjtő alkalmakon ma is sokan vesznek részt, közöttük az „Új Élet” (New Life) program ideiglenes polgárai is.

 

 

D/1.d)

Az Önfejlesztő Test

Tér az egyéni adottságok fejlesztésére és kifejezésére

Törekvés a személyek közötti egység megteremtésére, mindenki bevonására a közösségi életbe, úgy elméleti, mint gyakorlati szinten: a damanhuri élet fontos jellemzője; az egyén viszont minden kisebb vagy nagyobb közösségnek alapvető és értékes alkotóeleme.

Ki-ki a maga egyéni sajátosságaival gazdagabbá és színesebbé tudja tenni mások életét.

Mindenki formálója és egyben felelőse is önmaga életének, így, mint saját fejlődésének kovácsa, ki tudja munkálni személyes stratégiáját, hogy változtathasson mindazon, amelyet önmagára nézve szükségesnek tart. Az Önfejlesztő Test (Tecnarcato) olyan kiforrott technikák és eljárásmódok összességének hordozója, melyek elősegítik és bátorítják az egyéni megújulást, hozzájárulnak az említett stratégia kidolgozásához, miszerint tehát minden résztvevő önállóan „tervezi meg” saját személyének átformálását, összeállítva három hónaponként egy, gyakorlati célok és erkölcsi értékek megvalósítását tartalmazó programot. Természetesen, közösségben élve az önfejlesztésre törekvő kap majd másoktól észrevételeket és tanácsokat (az emberek, tudjuk, mindig bőkezűek tanácsadásban), viszont ő maga lesz majd az, aki megítéli, milyen mértékben vegye azokat figyelembe.

Azért, hogy ne történjen minden egyedül, hogy ne mindenki magának tegyen fel kérdéseket és adjon rájuk válaszokat, ezért a törekvő kiválaszt egy megfelelő személyt, akivel szembesítheti önmagát, azaz: választ egyfajta „tükröt”, melyben önképe, visszaverődve, jobban látható. A cél: gondoskodni egy visszacsatolásról a helyes önértékeléshez, illetve az egyéni lehetőségekről és a meghaladandó korlátokról való tudatossági szint növeléséhez.

Az úton való előbbrejutáshoz a törekvő fontos segédeszköze az úgynevezett „egyéni törvény”: egy saját maga által összeállított – de a választott „tükör” által mindig felülvizsgált – szabálygyűjtemény, mely segít figyelmet szentelni saját jellemére, hogy annak fejlődése elé ne gördüljön akadály, s egyben ösztönzésként hasson egyéni tervei megvalósításához.

Falco Tarassaco több ízben a következő meghatározását adta Damanhurnak, mely látszólag úgy tűnik, ellentmondást tartalmaz: „ A miénk egy individualistákból álló közösség.” Az Önfejlesztő Test, ebben az esetben, a leghatékonyabb módszerek egyikét tudja nyújtani egyén és közösség összehangolására.

 

 

 

D/2.)

A Damanhuriak

Majd’ ezernyi ember, a legkülönbözőbb gyökerekkel

Damanhurban jelenleg közel 600-an élnek, beleértve ebbe a Szövetség közösségeiben lakó polgárokat, az „ideiglenes polgárokat” és a gyerekeket. Körülbelül 400-an laknak a környező területeken, akik közül sokan különböző országokból érkeztek, házakat vásároltak, hogy Damanhur közelében élhessenek, így részeseivé váltak az úgynevezett „nem bentlakó” polgárságnak.

Vannak tehát kulturális, szociális és földrajzi szempontból igencsak különböző származással bíró polgárok; közöttük egyesek fiatalon, mások előrehaladottabb korban csatlakoztak Damanhurhoz. A beszélt nyelv elsősorban az olasz, ám bárki, aki ezt szeretné megtanulni, részt vehet folyamatosan ismétlődő nyelvtanfolyamokon. Ettől függetlenül a nagyobb összejöveteli alkalmakkor mindig jelen vannak különféle nyelvű tolmácsok is, hogy megkönnyítsék a megértést az idegen anyanyelvű polgárok és a külföldről érkező látogatók számára.

A Damanhurba való érkezés motivációi is meglehetősen különbözőek: egyeseket a spirituális, másokat a környezetvédelmi témák iránti érdeklődés vonz a közösségekhez, megint másokat a kutatás-keresés . . . és így tovább; viszont mindeközben mód nyílik felfedezni az itt felhalmozott élettapasztalatok minden aspektusát.

 

 

D/2.a)

A különbözőség

Damanhur felértékeli az emberi különbözőséget

Közösségben élni olyan személyekkel, akik más-más kultúrákból érkeztek, más-más élet-tapasztalati háttérrel, kitűnő alkalom a gazdagodásra. Lehet Damanhurba jönni elbűvölten egy misztikus ideától, elragadtatva az itteni szociális dimenziótól, elszántan a természeti értékek megvédésére . . . és ezernyi más okból, mely motivációk érkezés után szép’ lassan harmóniába kerülnek másokéival. Van, aki komoly elszánással érkezik életének megváltoztatására, és van, aki egy háromhónapnyi intenzív megtapasztalás vágyával, mely utóbbit az úgynevezett Új Élet (New Life) program teszi lehetővé.

Harmonikussá tenni az együttélést különféle kultúrákból származó emberek között, felettébb lelkesítő kihívás, mely mindenkitől állhatatos alkalmazkodóképességet és nagy-nagy humorérzéket kíván. Ahhoz, hogy stabil, mégis folyamatosan fejlődő közösség jöhessen létre, mely képes az önmegújulásra és erős összetartás megteremtésére tagjai között, nagyon sok alkotóelemre van szükség; s bár mindegyik fontos, de a legalapvetőbbek: a szeretet, a tisztelet és a kölcsönös szolidaritás.

Minden damanhuritól, a polgárság minden szintjén megkívánják a dohányzástól való tartózkodást, mint az önuralom, illetve az önmagukra és környezetükre való odafigyelés gyakorlásának egyik formáját.

Annak tudatosítása, hogy mindenki felajánlhat valami egyedit és értékeset másoknak, s hogy részei vagyunk egy páratlan esszenciának, egy páratlanul nagy családnak, melyet úgy hívnak: Emberiség . . . ez éltetheti azt a lángot, mely hevíti és összeköti valamennyi damanhuri szívét. Ennek okán Damanhur minden Testének célja, hogy hasznos eszközökkel szolgáljon önmagunk és mások megismeréséhez, s hogy teret adjon egyéni jellemvonásaink és képességeink kibontakoztatásához.

 

 

D/2.b)

Bentlakó polgárok

A bentlakó polgárság – mint Damanhur szíve

Azok a polgárok, akik a közösségi létformát választják, akiket ezért „A-szintű polgároknak” is neveznek, különálló nagy házakban laknak, 15-25 személyből álló, úgynevezett nucleo-családot formálva. Ugyanazon a lakóhelyen házaspárok, gyermekes házaspárok, egyedülállók, fiatalok és idősebbek élnek együtt, hogy így lehetőség nyíljon a különböző korosztályok közötti tapasztalat-cserére. Mindenkinek megvan a saját személyes lakótere, míg a közös helyiségek – mint a konyha, illetve a találkozásokra szánt helyek – használatában mindenki másokkal osztozik.

Minden damanhuri megválaszthatja, hol és kivel szeretne együttélni . . . szem előtt tartva saját személyes hajlamait, saját céljait és természetesen, a közösségi házak által felajánlott lehetőségeket. A gyerekek szüleikkel élnek együtt, ám minden polgár felelősnek érzi magát jólétükért, és részt vállal gondozásukban, eltartásukban. A családban élő idősek számára mindenki igényeit kielégítő módon vannak az egyes helyiségek berendezve, hogy lehetőségük legyen megélni az együttlétet az egész lakóközösséggel.

A javak, terhek és tapasztalatok megosztása kiterjed az élet több területére, és számos alkalommal nyílik rá mód: egyrészt a heti rendszeres találkozókon, ahol személyes támogatások és kritikák adhatók és kaphatók, ahol döntések születhetnek, s így fejlődhetnek a jövőbeli tervek; másrészt a közösség ügyeinek intézésében, amikor terítékre kerülnek a mindennapi ellátási-, fenntartási- és lakbérköltségek, a ház és a terület igazgatási ügyei . . . és így tovább; harmadrészt a különféle szerepkörök és felelős-funkciók szétosztásában, szem előtt tartva a magas életminőség fenntartását.

Az A-szintű polgárok saját megbízottakat választanak azokba a szervezetekbe, melyek a különféle szakterületeket irányítják, beleértve ebbe az egy éven át betöltött családfői státuszt is, melyet itt úgy hívnak: „nucleo-vezető” (caponucleo), illetve „régens” (reggente). Az A-szintű polgársághoz való csatlakozással részvétel jár együtt a különféle célú társulások aktivitásában, melyek gondoskodnak róla, hogy a közösségi élet annak megannyi aspektusában megnyilvánulhasson.

Nagy jelentőségűek azok a mély érzelmi kötődések, melyek kialakulnak e nagy családokban élők között: a szolidaritás, a bizalom és a kölcsönös elfogadás mindezeknek olyan alkotóelemei, melyek lehetővé teszik a felülemelkedést az esetleges (bár minden együttélési formában természetesnek mondható) konfliktusokon, s teszik ezt együtt humorral és – persze – jó konyhával!

 

 

D/2.c)

Más polgársági szintek

A damanhuri álomhoz „távolról” kapcsolódó polgárok

Damanhur 1975-ös alapításának idejében részvételi formaként egyedül a bentlakó, azaz az A-szintű polgárság intézménye létezett. Az évek múltával, a közösségek megszilárdulásának első fázisa után, sok érdeklődő kezdett közeledni Damanhurhoz, akiket vonzott az itteni élet és filozófia sokoldalúsága, viszont tartottak a 20 vagy több tagú családokban való együttéléstől. Ezekben az időkben alakultak ki a polgárság különböző fokozatú szintjei, mint B, C és D, lehetővé téve ezzel bárki számára, aki összhangban érzi magát Damanhur alapelveivel és gyakorlatával, hogy tekintettel eltérő elvárásaira és igényeire is helyet kapjon a Szociális Testben.

A bentlakó polgárokhoz hasonlóan a nem-bentlakók is aktívan részt vesznek a spirituális, művészeti és kutatási tevékenységekben. Többségük Canavese-ben él, az egyes közösségek szomszédságában fekvő területeken: saját magánházaikban, illetve városok-községek vagy éppen farmgazdaságok lakásaiban; egyedül vagy családjukkal, olykor pedig kisebb együttélő csoportokat formálva . . . persze, jóval kisebbeket, mint a damanhuri közösségek.

Sokan közülük naponta vesznek részt a benti közösségek különféle kezdeményezéseiben, mások teszik ezt lehetőségeik és időbeosztásuk szerint. Viszont mindannyian kötődnek azokhoz a közösségekhez és azokhoz a Spirituális Utakhoz, amelyek iránt vonzalmuk az idő előrehaladtával egyre inkább stabilizálódott.

A nem-bentlakó polgárok kisebb hányada Olaszország és a világ távolabbi városaiban él. E polgárok évente több alkalommal jönnek el Damanhurba, aktív részvételük foka azonban erősen függ lakóhelyük távolságától, illetve személyes elköteleződéseiktől. Közülük viszont világszerte sokan foglalják le magukat spirituális Damanhuri Központok (Centri di Damanhur) létrehozásában, illetve vezetésében, ahová rendszeresen eljárnak damanhuri instruktorok, hogy tanfolyamokat, konferenciákat, szemináriumokat tartsanak.

 

 

D/2.d)

Ideiglenes polgárság

Lehetőség azok számára, akik ki akarják próbálni a közösségben élést

Kíváncsivá tesz Téged Damanhur? Meg akarod tapasztalni három hónapon keresztül, milyen is damanhuri polgárnak lenni? Ahhoz, hogy ezt megtehesd, kialakítottuk az ideiglenes polgárság intézményét, rövidebb nevén: az „Új Élet” (New Life) programot. Ez magában foglal egy beilleszkedési lehetőséget valamelyik közösségbe, bekapcsolódván ezzel a polgárok mindennapi életébe, mialatt mód nyílik előadások látogatására a következő témákban: olasz nyelv, damanhuri filozófia, történelem és spiritualitás, valamint a Falco Tarassaco által áthagyományozott ismeretek.

E program – természetesen – ugyanúgy magában foglalja a dohányzástól való teljes önmegtartóztatást a polgárság három hónapja alatt. Eltérően azoktól a látogatóktól, akik vendégként töltenek el egy-egy időszakot Damanhurban, akik nekik megfelelő körülmények közt kapnak szállást, és a Damanhuri Vendégfogadó Iroda & Egyetem (Damanhur Welcome Office & University) által szervezett programokon vesznek részt, az Új Élet program polgárainak alkalma nyílik belső látószögből megismerni a damanhuri valóságot: aktív részesei Damanhur mindennapi történéseinek, találkozókon vesznek részt más polgárok kíséretében, és jelen vannak minden döntéshozatalkor, illetve különféle megosztási alkalmakkor is.

A három hónap során minden résztvevő legalább két-két közösség életét tapasztalhatja meg, hogy ezáltal mód nyíljon kapcsolatba lépni különböző személyekkel, és bepillantást nyerni eltérő együttélési formákba.

Befogadni ideiglenes polgárokat . . . ez kellemes és hasznos tapasztalat az évek óta közösségben élő damanhuriak számára is: találkozni különféle tájak nyelveivel, különféle kultúrákkal, életgyakorlatokkal; szembesülni életfelfogásokkal egyrészt hétköznapi témákban, mint például az ételkészítés, másrészt mélyebb témákban, mint például a gyereknevelés, a környezet iránti tisztelet, a spirituális látásmód . . . mindez a gazdagodás további forrása mindenki számára.

A három hónap eltelte után az ideiglenes polgárok visszatérnek oda, ahonnan érkeztek, vagy pedig, ha kívánják, megkezdik próbaidőszakukat, hogy immár bentlakó damanhuri polgárokká válhassanak.

Ha nem áll rendelkezésre három szabad hónap, létezik egy ehhez hasonló, tíznaposra sűrített, intenzív, úgynevezett Aminé-program, ugyanúgy Damanhur belülről való felfedezésére.

 

 

 

D/3.)

Társadalmi szerveződés

 Damanhur alapvető „okirata”, az Alkotmány alapján

 

 

Damanhurban már a kezdeteknél döntés született, hogy kialakítanak egy világosan körvonalazható társadalmi szerveződést; hogy megfogalmaznak olyan filozófiai alapelveket, melyek inspirálják a közösségi életet; s hogy teszik mindezeket egy Alkotmányra alapozva. E döntést az a meggyőződés motiválta, hogy sok különböző ember mindennapi együttélésének sikere – még akkor is, ha ugyanazok az eszmények lelkesítik őket – csak tiszta és könnyen elsajátítható értékekre és szokásokra alapozva valósulhat meg. A damanhuri élet megannyi aspektusának gondjait viselő szervezeteket maguk a polgárok választják, és minden kijelölt társadalmi megbízatás alá van vetve ugyanazon választók értékelési és felülvizsgálati jogának.

 

 

D/3.a)

Az élet minősége

Minden polgár számára megfelelő jóléti állapot keresése

Negyvenévnyi története során Damanhurban az élet minősége kezdettől fogva exponenciálisan növekedett: manapság már több száz hektárnyi területtel lehet számolni, rajta sok-sok környezetbarát építésű házzal; kialakultak a polgárok és vendégek elszállásolását-ellátását szolgáló struktúrák, a produktív alkotó-terek; kiformálódott a biogazdálkodás, a megújuló energiák használata minden közösségben; megalakult egy családias iskola a 14 év alattiak számára, egy integrált gyógyászati központ . . . és itt folytatódhatna a sor még olyan vívmányokkal, melyek változatosságban és minőségben több szempontból is gazdagítják az itteni életet.

A damanhuriak szorgalma, szolidaritása és terheik-javaik kölcsönös megosztása olyan értékek, melyek lehetővé tették a közös kincsek gyarapodását, így azok mindenki számára hasznossá és használhatóvá váltak. Damanhurban a nehezebb helyzetben lévők támogatása kötelező, hasonló módon az idősekhez, gyerekekhez, várandós anyákhoz. Minden polgár számára, függetlenül az általa kifejtett aktivitás milyenségétől és a neki juttatott állami támogatás mértékétől, emelt szintű segélyszolgáltatás garantált. A gyerekek tanulmányait és utazásait a velük lakó egész közösség támogatja, mert nevelésük mindenki számára érzékeny téma és közösen szétosztott feladat.

A belső egészség-megőrzési rendszer is finoman kidolgozott, mindenki számára lehetővé teszi, hogy megfelelő gyógymódot válasszon: a damanhuri hagyományos orvoslás – pranoterápia, szelíd-gyógyítás, természetgyógyászat –  mellett létezik általános orvosi rendelés is több, különböző szakirányú, nagyobbrészt damanhuri polgárságú orvos részvételével, akik így sokféle szakorvosi szolgáltatásról tudnak gondoskodni, ellátván ekként mind a damanhuriakat, mind a környező vidéken lakókat.

A fentebbiek bizonyítják, hogy egy jól szervezett közösség a szociális stabilitás egyik alapeleme, mert jelentősen hozzá tud járulni az általa is lakott tágabb környezet jólétéhez, ezzel együtt pedig úgy a bentlakók, mint a közösség szolgáltatásait igénybevevő kívüllakók életminőségének emeléséhez.

 

 

D/3.b)

Választott szervek

Számos választott megbízatás – az irányítási feladatok megosztása érdekében

A damanhuriak minden jel szerint azok az európai polgárok, akik a leggyakrabban vesznek részt szavazásokon! Az országos és a kontinentális érdekeltségűekhez ugyanis még hozzáadódnak a damanhuri belső választások is.

Hathavonta zajlik a Szociális Test (Corpo Sociale) legmagasabb tisztségét betöltő Királyi Vezetők* (Re Guida) megválasztása, kiknek feladata a különféle tevékenységek és a fejlődés menetének összehangolása a Közösségek Szövetségének (Federazione delle Comunitá) egészére kiterjedően; a második legfontosabb tisztségre, az Igazságügyi Bizottság* tagjainak megválasztására pedig évente kerül sor, mely bizottság felügyeli az Alkotmány alapelveinek tiszteletben tartását, elrendezi a polgárok közötti vitás kérdéseket és folyamatosan ellenőrzi a különféle szervezetek ténykedéseit.

Ugyancsak évente egyszer választ magának minden kisebb közösség nucleo-vezetőt* (caponucleo), illetve régenst* (reggente), aki ebben az időszakban magán viseli a közösség ügyes-bajos dolgait: az emberi kapcsolatok rendezését, a közös tervek valóra váltását és a különféle szervezések lebonyolítását. Végül, tekintettel Damanhur kiterjedtségére, minden külön területi egység, ahol több közösség van egymáshoz közel, azaz, minden külön régió egy helyi szintű, úgynevezett „kapitány”* (capitano) felügyelete alá kerül, akit az adott közösségekhez tartozók választanak meg e tisztség egyéves betöltésére.

A Meditációs Iskola, az Élet-játék Test és az Önfejlesztő Test felelős vezetőit a Bölcsek (Saggi) jelölik ki, e szellemi tekintélyek, akiket még Falco Tarassaco, Damanhur alapítója és spirituális vezetője nevezett meg 2013-ban bekövetkezett halála előtt. A Bölcsek hivatása, hogy betöltsék azt a feladatkört, melyet Falco viselt életében: őrködni a Közösségek Szövetségének általános fejlődési iránya felett, illetve ébren tartani az Álmot, az erre való folytonos ösztönzéssel.

 

* Tisztségek és intézmények

Gondosan megszervezett hivatali és felelősségi rendszer

Már az első közösség megalapításakor úgy döntöttek a damanhuriak, legyen egy jól megszervezett közösségi szerkezetük: demokratikusan választott felelősökkel, egyértelműen szétosztott s körülhatárolt feladatkörökkel és tisztségekkel, melyek kötelesek számot adni saját tevékenységeikről a polgároknak.

 

Nucleo-vezető, illetve régens

Minden nucleo és minden nucleo-közösség (a kettő közötti különbség függ az adott csoport tagjainak összetartó-erejétől, illetve azoktól a tevékenységektől, melyeket az Damanhur irányában kifejt) választ magának évente – nucleo esetében – egy saját vezetőt (caponucleo), illetve – nucleo-közösség esetében – egy saját régenst (reggente). Ez a tisztségviselő összehangolja csoportjának-közösségének tevékenységeit: a ház ügyeinek intézésétől a közös gazdasági ügyekig, saját csoportjának ügyeitől a más damanhuri csoportokkal való együttműködésig. A nucleo-vezetőt, illetve a régenst nem a közösség „főnökének”, hanem egy meghatározott feladatkör ellátására választják meg: eszerint minden együttlakó számára meg kell teremtenie a feltételeket, hogy aktivitásukat kifejthessék, hogy ténykedésükkel hozzájárulhassanak a közös javak gyarapításához; de ugyanígy meg kell birkóznia az időről-időre fel-felbukkanó problémák megoldásával is. Az a tulajdonság, mely képes osztozni másokkal a megbízatások teljesítésében, mely képes mindenkit bevonni a vezetésbe, inkább válik javára a nucleo-vezetőnek, illetve a régensnek, mintha mindent egyedül végezne el, mégha hatékonyan is, de túlságosan individualista hozzáállással. Mandátuma végeztével a régens egy felülvizsgálatnak vettetik alá, melynek neve: „Processzus” (Processo), ahol is minden társa a közösségben kifejti meg-, vagy meg-nem-elégedettségét addigi tevékenységével, mégpedig jelzésértékű „fehér” vagy „fekete” fadarabocskák segítségével.

 

Kapitány

A hasonló célokért lelkesedő, vagy területileg egymáshoz közeli nucleo-k és kisebb közösségek úgynevezett „régiókban” egyesülnek. Minden régió (regione) szimbolikusan úgy tekint önmagára, mintha egy elképzelt űrhajó lenne, amely új térségek felfedezése felé száguld az űrben, természetesen egy „kapitány” irányítása alatt. A kapitány (capitano) regionális környezetében hasonló feladatokkal van felruházva, mint a régensek közösségi környezetükben; ugyanolyan időszakonként kerül sor megválasztására, és megbízatásának végén ugyanolyan „Processzus” vár rá is . . . a „fehér” vagy „fekete” fadarabocskákkal. A kapitányok, a régensek és a nucleo-vezetők aktívan együttműködnek, és kölcsönösen támogatják is egymást tisztségeik betöltésében.

 

Királyi Vezetők

A Szövetségen belül ők alkotják a legmagasabban álló koordinációs szervet. Két polgárról van szó, akik félévente megújuló megbízatással Damanhur központi kormányzásának feladatkörét látják el. Hozzájuk futnak be a különféle kérelmek, beadványok az egyes polgároktól, nucleo-któl, közösségektől, régióktól; ők szabnak irányt Damanhur általános politikájának, mindenkor az Alkotmány előírásait alapul véve. Kétévente e Királyi Vezetők megfogalmaznak egy dokumentumot, „Levél a szándékokról” néven, mely tervszerűen összeállított útmutatásokat tartalmaz a következő időszakra, irányt szabva ezzel minden damanhuri jövőbeli ténykedésének, beleértve magukat a Királyi Vezetőket is, függetlenül attól, hogy később más személyeket választanak meg erre a tisztségre. A Királyi Vezetőket a Meditációs Iskolához tartozók közül emelik ki, mivel megbízatásuk, habár sok társadalmi és politikai érték becsben tartására szól, mégis spirituális természetű. Kivételes esetekben a Meditációs Iskola bejelentheti, hogy egy meghatározott időszakra a két Királyi Vezető helyett legyen három.

 

Igazságügyi Bizottság

Az Igazságügyi Bizottság (Collegio di Giustizia) ellenőrzi, hogy az egyes választott szervek kezdeményezései mindig összhangban legyenek az Alkotmány alapelveivel. Ezenfelül betölti a döntőbíróság szerepét is, amennyiben olyan vitás kérdések merülnek fel, melyeket a polgároknak egyedül nem sikerül megoldaniuk. Letéteményese továbbá az egyéni törvényeknek (az úgynevezett „ad personam” irányelveknek), melyeket minden polgár önmaga számára állít össze mint saját spirituális fejlődésének vezérfonalait. A Bizottság három főből áll, akiket évente választanak meg e tisztségre.

 

 

D/3.c)

Alkotmány

„Alapelvek okmánya” – időről időre megújítva

Damanhur Alkotmánya már létrejöttekor magán hordozta azt a célt, hogy azt mielőbb módosítani kelljen, mégpedig egy jól körvonalazott filozofikus elképzelés szerint, azaz: megteremteni egy olyan valóságot, mely a folytonosan növekvő egyéni tudatosság pilléreire támaszkodik, s így egyre kevesebb szükségét érzi törvényeknek és rendszabályoknak.

A változtatások hosszú története 1981-re, a még több, mint 130 cikkelyből álló első szerkesztés megszületésére nyúlik vissza, s tart a ma érvényben levő változatig, pusztán 15 cikkellyel, melyekben a Közösségek Szövetségének életét megalapozó fundamentális vezérelvek vannak egybegyűjtve.

Ezek között a legfontosabbak: a másokról való pozitív gondolkodás, ösztönzés a folyamatos belső átalakításra, tisztelet és szolidaritás a polgárok között, újabb és újabb lehetőség megadása másoknak a megújulásra, a környezet és az élet minden formájának becsben tartása.

Az Alkotmány kiemelten tiltja a dohányzást, a mámorító szerek használatát és az eltúlzás bármilyen formáját, mely káros hatással lehet önmagunkra és másokra. A damanhuriak úgy támaszkodnak e rendszabályokra, mint választott életútjukra, ezenfelül minden vendégüket, aki átutazik Damanhur egyes közösségeinek területén, felkérik, hogy itt-tartózkodásának ideje alatt ő is alkalmazkodjon e normákhoz.

(Az Alkotmány szövege e honlap egyik almenüjében olvasható.)

 

 

 

D/4.)

Nevelés, képzés – Gyerekek

Önmagunk iránt érzett felelősségre, döntéseink következményeinek vállalására való nevelés

Damanhurban a nevelést és a képzést lehetőségnek tekintik az intellektuális, szociális, erkölcsi és spirituális növekedésre, ám nem pusztán a gyerekek számára, hanem a nevelők, a tanítók, a szülők, azaz: az egész damanhuri család számára is!

A Damanhurban jelenlévő kultúrák és nációk sokszínűsége jelentősen gazdagítja az ilyesfajta nevelésre, képzésre már egyébként is serkentő környezetet. Kapcsolatban lenni e sokszínűséggel . . . ez alaposan kiterjeszti az egyéni képességet a kreatív gondolkodásra és új elképzelések befogadására úgy a fiatalok, mint a felnőttek részéről. Ebben a termékeny környezetben a gyerekek felelősségteljes egyénekké, világpolgárokká és saját jövőjük gazdáivá nevelődnek már kicsi koruktól kezdve. Elérve a 18. évet, de akár korábban is, ha megvannak a szükséges előfeltételek, a fiúk és a lányok választhatnak, hogy folytatják-e az együttélést szüleikkel a közösségekben, vagy kipróbálnak más megtapasztalásokat: ezek egyike a „Fiatalok Háza”- projekt, mely egy serdülők-fiatalok által önkormányzott közösségbe való bekapcsolódást jelent, 15 évestől a 21-22-23 éves korig terjedően.

 

 

D/4.a)

A születés

Felkészülni testileg-szellemileg egy új élet fogadására

A születés előkészítése azt jelenti: ráhangolni a testet és a szellemet egy új lélek érkezésére. Egy újszülött világrajövetele szakrális esemény, melyre a leendő szülők és a közösség örömmel készülnek, épp’ ezért minden damanhuritól megkívánják, hogy a szülővé válást tudatosan válassza, majd döntését ossza meg másokkal.

Hogy egy új teremtmény befogadása a lehető legjobban elő legyen készítve, sok dolgot fontolóra kell venni: a megfelelő terek kijelölésétől a „keresztszülők” kiválasztásáig, akik spirituális és gyakorlati támaszai lesznek a jövendőbeli szülőknek és az újszülöttnek. Minderre létezik egy speciális damanhuri fogalom, a „születések tervezése”, mely ezt jelenti tehát: előre gondoskodni egy kisbaba fogadásáról, és örömmel készülni fel erre az eseményre.

Egy gyermek érkezése mindig ünnepi alkalom, melyen mindenki osztozik.

A várandósság megélése a nő számára az élet egyik legtermészetesebb, legegészségesebb időszaka, amikor is gyarapodásban és átformálódásban különleges tapasztalatokra tehet szert. A születendő gyerek már fogantatása pillanatától fogva érzékeny mindarra, amit észlel. Ezért már a méhen belüli időszakban érdemes tudatosan megválasztani a magzat első megtapasztalásait, melyek átélésével egyúttal gazdagodik a leendő anya várakozási időszaka is: ilyenek a művészeti foglalkozások az Emberiség Templomaiban, a Növények Világával való kapcsolattartás, séták a Szent Erdőben. Ezenfelül: egészségének megőrzése érdekében minden várandós anya jóga, stretching, valamint énekes és táncos foglalkozásokon vesz részt, szülésznők felügyelete alatt. A leendő apa támogatja élettársa felkészülését, sőt, ha kívánja, vele együtt részt is vehet az előbb felsorolt foglalkozásokon.

Damanhurban, ha a fiziológiai feltételek azt megengedik, általában az otthonszülést választják: a megfelelően felkészült nő számára ugyanis a szülés egy bensőségesebb életmód irányába zajló belső átalakulási folyamat tetőpontja, miközben a baba számára is sokkal kívánatosabb megszületni egy barátságos környezetbe, ilyen helyen találkozni elsőként a világgal.

A születés után egy kisebbfajta fogadási ceremóniát rendeznek, egy zenével és tánccal kísért kis közösségi ünnepet, ily’ módon üdvözölve az újszülöttet.

 

 

D/4.b)

Az Iskola

A belső iskoláztatás középpontjában: a gyerek

Civilizáció, kultúra, identitás nem létezhet a nevelés valamilyen formája nélkül. Damanhur Családi Iskolája 1985-ben született. Néhány szülő volt e kezdeményezés elindítója, hogy így közvetlenül nyomon követhessék gyermekeik nevelését még az iskolai környezetben is, 0-tól 14 éves korig. A Családi Iskola tanterve minden tekintetben igazodik az állami szintű nevelési programokhoz; például: hasonlóan a környék, illetve Torino állami iskoláihoz, a tanévek végén itt is felülvizsgálják az oktatói munkát, s vizsgáznia kell minden tanulónak.

A damanhuri koncepció a nevelési folyamat középpontjába a gyereket helyezi. Az olasz állami elvárásokon túl viszont itt sokkal több aktivitás van jelen, kapcsolódóan az önkifejezés és a természettel való érzékeny viszony fejlesztéséhez, valamint a különféle környezetekben zajló gyakorlati tapasztalatszerzésekhez, például az egyes művészetek vagy az ökológia területén.

Gyakran tanulnak-dolgoznak eltérő korú gyerekek ugyanabban az osztályban-csoportban, hogy így jobban teret kapjanak a különböző készségek, és lehetőség nyíljon kölcsönös támogatásra; minden csoport rá van bízva egy-egy hozzájuk tartozó nevelőre, akivel a többi tanító is szorosan együttműködik. A damanhuriak között sok tanítói-nevelői képességgel bíró polgár van.

Amikor csak lehetséges, a tanulók tanítóikkal együtt felkerekednek, s elutaznak hazai és külföldi történelmi helyszínekre, hogy a valóságban lássák azt, amit a tanteremben csak elképzelni lehetne, de azért is, hogy megismerjék a világot, s hogy tapasztaljanak egy kis önállóságot.

Az Iskola már eddig is aktívan részt vett és ma is részt vesz különféle környezetvédő és szolidaritási mozgalmakban. A gyerekek egy alkalommal támogattak egy iskolaépítést a Nicaraguához tartozó Mancarroncito nevű szigeten, az Ong Re Te világméretű szerveződés egyik programja keretében; éveken keresztül kapcsolatban álltak a Greenpeace aktivistáival; és egyszer vendégei voltak a Rainbow Warrior nevű hajónak is, Genova kikötőjébe való megérkezésekor.

 

 

D/4.c)

Fiatalok Közössége

Független és felelősségteljes fiatalok . . . együtt

2007-ben egy serdülőkből-fiatalokból álló csoport életre keltett egy külön közösséget a Milte nevű nucleo-ban, melyet azóta a „Fiatalok Háza” névvel is illetnek, ahol is 15 és 23 év közötti fiúk és lányok belekezdtek egy kísérletbe, hogy felnőttek jelenléte nélkül éljenek együtt, a felelősségtudat és az önállóság lelkes átélésével. Együttesen neveljék önmagukat és egymást a kölcsönös támogatásra, a személyes felelősségre, intézve közben a mindennapi élet valamennyi velejáróját: a vásárlást, a főzést, a takarítást, a gazdasági ügyek intézését . . . és hasonlókat.

A Fiatalok Házának közössége azóta is folyamatosan fennáll, a kísérlet tartósan sikeresnek bizonyult. Damanhur elsődlegesen kiemelt körzetében található, közel más közösségekhez. A 18 évesnél fiatalabbaknak szülői beleegyezéssel lehet e programban részt venni, legkorábban a középiskola második osztályának megkezdésekor. Damanhurban ugyanis a serdülők a felső tagozat befejezéséig járnak a damanhuri Iskolába, innen Állami Középiskolákba kell továbbmenniük. Több okból – beleértve a beilleszkedést egy sokkal nagyobb létszámú osztályba, ráadásul egészen más nevelési környezetben – ez az átállás már önmagában is nagy változást jelent életükben. Ezen átmenet megkönnyítésére, azaz, hogy ne kelljen egyszerre túl sok változásra koncentrálni, ezért alakult ki, hogy a fiatalok közösségébe csak a Középiskola első évének elvégzése után lehet belépni. Természetesen, ha úgy jobbnak látják, a gyerekek folytathatják együttélésüket saját szüleikkel is.

A ház egyik szabálya, túl azon, hogy mindenkinek el kell látni a különféle házi teendőket, az iskolában is jó eredményeket kell produkálni: amennyiben az ottani teljesítmény nem kielégítő, a gyerekek visszatérnek abba a közösségbe, ahol a szüleik laknak . . . azonban az említett kölcsönös támogatásnak köszönhetően ezek az esetek különösképpen ritkák.

 

 

 

D/5.)

Munka és Gazdálkodás

Kollektív gazdagodás – mindenki munkája révén

A damanhuri gazdálkodási rendszerben együtt van jelen a szabad vállalkozás a szolidaritással és a terhek-javak megosztásával, hogy így a lehető legnagyobb egyéni és kollektív haszonra és vagyonra lehessen szert tenni.

Ez a rendszer fektette tehát le kezdetben az alapjait ennek a később egyre gyarapodó, mára pedig naggyá terebélyesedett itteni közös vagyonnak, melyhez földterületek és házak, iskolák és szolgáltatások, művészi terek és kertek, erdők és találkozásokra szánt helyek tartoznak, de amely ugyanígy magában foglalja az egészséget, a jólétet . . . s nem utolsósorban a valahová tartozás, a biztonság és a támogatottság érzését is mindenki számára emberi és gazdasági szempontból egyaránt. Az ebből származó életminőség újjá tudja éleszteni azokat a területeket, ahol a damanhuriak megtelepedtek, s ahol így mindenki – a szövetségi polgárokon kívül is – élvezni tudja a jelenlévő különféle szolgáltatások, tevékenységek előnyeit.

 

 

D/5.a)

A gazdasági rendszer

Kollektív módon felhalmozott vagyon – minden polgár közös tulajdonában

Damanhur gazdasági rendszere több változáson ment már keresztül az alapítás óta eltelt negyven év alatt. Az első tíz évben – a polgárok egyhangú döntése nyomán – osztoztak a személyes gazdasági bevételekben, összegyűjtve azokat egy közös kasszába, melyből meríteni lehetett területek és házak vásárlásához; mindez pedig lehetővé tette, hogy megteremtődjenek a közösség fejlődésének alapjai, s hogy megindulhasson a munka az Emberiség Templomaiban.

Ezután az első, nélkülözhetetlen időszak után úgy döntöttek, ki-ki térjen vissza teljes egészében saját gazdasági forrásainak kezeléséhez. Ily’ módon mindenki ösztönözve érezte magát saját képességei kibontakoztatására, hisz’ számíthatott rá, hogy szükség esetén a személyes gazdasági erőforrások rendelkezésre állnak.

Ma Damanhur egy hatalmas kollektív vagyonként fogható fel, melynek kezelésében minden polgár részt vesz. A közösségek maguk intézik ügyeiket mint valódi családok, ahol mindenki, aki dolgozik, részt vállal a költségekből, támogatja a nehéz helyzetben lévőket, és saját lehetőségeihez mérten hozzájárul a Szövetség közös célkitűzéseihez: ilyen például a Családi Iskolának és az Emberiség Templomainak fenntartása-fejlesztése . . . és így tovább.

Ahhoz, hogy lehetővé váljon a Szövetség minden ingatlanának kollektív birtoklása, a damanhuriak életre hívtak egy építési ügyekkel foglalkozó munkaközösséget, az Atalji nevű céget, mely tulajdonába vette a földterületeket és a házakat. A vagyon idővel egyre jobban gyarapodott az Atalji beruházásai – újabb javak megszerzése és főleg régi házak újjáépítése – révén, valamint a tagtársak befizetett kvótáinak köszönhetően, mely tagtársak alatt, természetesen, maguk a polgárok értendők. Minden damanhurinak – egyébként – megvan a lehetősége, hogy kivonja saját kvótáját a közösből abban az esetben, ha úgy dönt, elhagyja a polgárságot, de akkor is, ha váratlan anyagi szükséghelyzetbe kerül. Egy másik szövetkezés, mely a Zöld Pont (Punto Verde) nevet viseli, azokat a földterületeket és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrát birtokolja, ahol földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak.

 

 

D/5.b)

A Credito

Kiegészítő pénzrendszer – párhuzamosan a Euro-val

Credito a neve Damanhur kiegészítő pénzrendszerének, e rendszer célja pedig egy olyan újfajta gazdasági forma kifejlesztése, mely az együttműködés és a szolidaritás etikai értékein alapul. Magas eszményi értékeket hordozva jött tehát létre, hogy ezzel igyekezzen feléleszteni a pénzhasználat eredeti jelentését, azaz: egy közvetítőeszközzel megkönnyíteni két fél egymás közötti, kölcsönös egyetértésen alapuló csereügyleteit. Éppen ebből a megfontolásból kapta – egyébként – a Credito nevet, hogy emlékeztessen minket: a pénz csupán egy eszköz, mely által pontosan ilyen „hitelt” (credito), vagyis bizalmat kaphatunk és adhatunk. E rendszert használva a damanhuriak meg szeretnék nemesíteni a pénz fogalmát, nem úgy gondolva tehát rá mint célra, hanem mint ideális értékeket valló személyek közötti csereügyletek praktikus eszközére.

Szakmai berkekben a Credito funkcionális elszámolási egységnek tekinthető egy előre meghatározott, előre rögzített körforgalmi folyamaton belül. Ma a Credito ugyanolyan értékkel bír, mint az Euro. A gazdasági ügyekben érdekeltek, tisztelve az olasz törvényeket, s szilárdan szem előtt tartva adminisztratív kötelességeiket, a Damanhurban keletkező ügyleteknél, beszerzéseknél mindig előre kalkulálják és előnyben részesítik a Credito-val mint belső csereeszközzel való pénzforgalmat.

Damanhurba való érkezéskor minden vendégnek és baráti látogatónak lehetősége van saját pénzének átváltására a Vendégfogadó Iroda (Welcome Office) mellett, vagy a területen elhelyezett, erre alkalmas pénzváltó-automatáknál. Az esetleg fel nem használt Credito-k pedig bármikor visszaválthatók Euro-ra.

Az 50 Euro-val egyenértékű, ezüstből készült 50 Credito-s pénzérme, magasrangú formatervezettsége és kivitele jóvoltából, elnyerte a 2006-os „Bulino d’Oro” díjat, melyet a „Red Exhibitions Italia” ítélt oda, egyetértésben a felülvizsgálatot végző „Graph Creativ” nevű magazinnal.

 

 

D/5.c)

Üzleti vállalkozások

Számos cég – más és más szakmai területen

A damanhuriak számos vállalkozásba fogtak bele, melyek sok más mellett a művészeti, kézműipari, megújuló-energetikai, építészeti, tervezési, élelmezési, könyvkiadói szektorokban tevékenykednek. E vállalkozások közös nevezője itt, Damanhurban a munkához való hozzáállásban keresendő, mert itt munkával spirituális tisztulás érhető el, valamint felajánlás tehető mások számára: egyrészt saját ténykedéssel, a kreatív dimenziók megnyitásával; másrészt környezetbarát anyagok használatával és környezetkímélő eljárások alkalmazásával, melyek a lehető legkisebb mértékben befolyásolják a körüllévő természet ideális állapotát.

Sok cég található a Damanhur Crea nevű központi épületben és annak közelében, mely épület egy régi Olivetti-üzemből lett kialakítva Vidracco-ban. Az pedig talán nem véletlen, hogy éppen Adriano Olivetti-ről lett elnevezve Damanhur Crea Kongresszusi Központja, hangsúlyt kapva ezzel az itteni domináns látásmód analógiája az ő felvilágosult vállalkozói szemléletével.

A damanhuri cégek nem csupán a bentlakó polgárok számára lettek létrehozva, hanem a széles nyilvánosság számára is, mely utóbbi nagyra is értékeli e tényt, hogy nagyfokú életerő, minőség és változatos kezdeményezőkészség van jelen itt is, a Chiusella folyó zöldellő völgyében. Ilyen sok vállalkozás jelenléte ugyanis nagymértékben alakíthatja a környező terület életminőségét, mivel ezeknek köszönhetően az egész helyi lakosság élvezheti e megannyi szolgáltatás előnyeit: a szakorvosi rendelőtől a szupermarketig és a bio-étteremig, a kézműves- és művészeti műhelyektől a fodrászatokig. A Damanhur Crea-ban foglalkoztatottak túlnyomórésze damanhuri polgárokból áll, de számos példa van környező cégekkel, szaktekintélyekkel, mesteremberekkel való együttműködésre is. Sok damanhuri a saját cégein belül dolgozik, mások a környéken lévő szakmai műhelyekben, iskolákban, gyárakban, kórházakban, valamint különféle intézményekben végzik munkájukat.

 

 

 

D/6.)

A polgárság társadalma

A társas együttélési lehetőségek újabb formáinak bemutatása

Damanhur bizonyságát adja, hogy a fennálló társadalmi viszonyok újabb és újabb formái is lehetségesek, sőt, meg is valósíthatók, s ezzel átmenetet képezhetnek egy újfajta emberbaráti, gazdasági és kulturális egyensúlyi helyzet kialakítása felé. A damanhuriak számára a közösségben élés azt jelenti: megnyílni a világ felé; részét képezni egy olyan társadalmi és politikai rendszernek, mely képes válaszokat adni a polgárok valós igényeire, mégpedig a társak szolgálatát preferáló optikán keresztül.

Az ENSZ Emberi Települések Központjának 2005-ös Világfórumán kapott oklevél kinyilvánítja, hogy Damanhur példaértékű fenntartható társadalmi modellt tár a világ elé, s ezzel tanúsítja a damanhuriak oly’fajta odaadó aktivitását, melynek során saját képességeiket és tapasztalataikat mások szolgálatára szentelik. Damanhur polgárai létrehoztak sok olyan szervezetet, egyesületet is, melyeket az Olasz Kormány is elismert a társadalmi élet fellendítését szolgáló szerepükért.

A negyven év alatt átélt események során, illetve a valósággal, valamint a világ különféle kultúráiból származó személyekkel való szembesülés okozta problémák megtapasztalása folytán olyan helyzetek is adódtak, amikor egy ilyen közösségben élés, amelyik a vallásmentes spiritualitás megvalósítási formáját kutatja, s amelyik egy nehezen minősíthető jelenséget képvisel, tehát az effajta közösségi létmód megnehezítette a damanhuriak erkölcsi és polgári jogaira való odafigyelést. Ha ezek miatt bármilyen kritika merült fel Damanhurral szemben, ilyen esetekben kezdetektől fogva készséges hozzáállást tanúsítottak válaszokat adni ezekre a kritikákra, illetve szembesülni az általuk képviselt „eltérő” valóság okozta kulturális előítéletekkel. Igyekeztek ezért mindig pontos feleleteket adni a felmerült különféle kétségekre, eloszlatni a keletkezett bizonytalanságokat, vagy meghívni egyenesen magukat az érintetteket, jöjjenek el Damanhurba, tapasztalják meg személyesen, hogy kik laknak ott s miként élnek.

 

 

D/6.a)

A terület igazgatása

„Országunkért, Veled együtt”

A Baldissero Canavese-ben, Vidracco-ban és Cuceglio-ban megtelepedett első damanhuri közösségek polgárai a nyolcvanas évek kezdetén részt vettek a közigazgatási választásokon, közülük egy pedig tanácstagi megbízást is kapott. 1995-ben létrehozták az „Országunkért, Veled együtt” (Con Te, per il Paese) elnevezésű politikai mozgalmat, melynek köszönhetően 1999-ben az akkori 5-ről 21-re emelkedett a damanhuri polgárságú tanácstagok száma Canavese hét településén, ráadásul, Vidracco polgármestere is damanhuri lett. Mindezt a maga nemében kiemelkedően egyedülálló eredményként könyvelhette el a közösség . . . és könyvelheti el most is, mert azóta ez választásról választásra ismétlődik mind a mai napig.

Az „Országunkért, Veled együtt” jelenleg is aktív az olasz politikai életben. Képviselőik néhány éven keresztül részt vettek a Zöldek környezetvédő mozgalmában, régiós és országos szerepkörben egyaránt. Ezt követően a damanhuriak úgy döntöttek, hogy párbeszédet kezdeményeznek olyan politikusokkal, akiknek felfogása közel áll Föderációjuk társadalmi elképzeléseihez, függetlenül e politikusok valamelyik párthoz való kötődésétől.

A mozgalom tevékenysége elsősorban kulturális kezdeményezésekre összpontosít: a konferenciáktól kezdve a más szervezetek képviselőivel való találkozókig; a Polgári Védelem területén zajló projektek kidolgozásától kezdve a céltudatosan alapított közösségek, az öko-falvak és az úgynevezett „co-housing”-ok jogi elismerését célzó jogalkotási javaslatoknak az olasz és az EU Parlament elé terjesztéséig.

Ma a mozgalomnak Vidracco polgármesterén kívül a térség hat településén húsz képviselője van, akik rendszeresen megvitatják az éppen aktuális helyzetet, feldolgozva közben olyan időszerű témákat, mint például: a szavazás szóbajöhető orientációi az egyes európai vagy belföldi szintű politikai, közigazgatási választásokon, illetve népszavazásokon; a nyilvánosság erejével való részvétel a víz védelmét szolgáló, a biogazdálkodást előmozdító kezdeményezésekben; kiemelkedő nemzetközi események véleményezése a háborúktól a migráns-kérdésig, a pénzügyi rendszermozgásoktól a különféle népek életkörülményeiről szóló beszámolókig.

 

 

D/6.b)

Önkéntesség

A polgárok közül sokan vállalnak önkéntes társadalmi munkát

Az évek során sok damanhuri polgár számára a különféle kötelezettség-vállalások egyik formája az önkéntesség volt, mely részvételt jelentett az erdőtüzek oltására szakosodott ún. „AIB” regionális osztagaiban; vagy a Polgári Védelem, az Olasz Vöröskereszt és a Tűzoltóság egyes csoportjaiban. Több damanhuri csatlakozott olyan humanitárius akciókhoz, mint az albániai „Szivárványos Misszió” a koszovói menekültek megsegítésére; vagy olyanokhoz, amelyek a 2004-es Sri Lanka-i cunami, illetve a 2009-es Aquila-i földrengés után szerveződtek; de sok más alkalommal olyanokhoz is, amelyek Piemonte-ben, vagy Olaszország más régióiban zajlottak.

Az a szál, amely a damanhuriakat az önkéntesség világához köti, bizonyos szempontból ugyanaz, amely a politika világához köti őket: részvétel a mindennapi életben; törődés a világnak azzal a részével, amelyben saját életterük is található, érdeklődést mutatván mind a terület, mind az ott élők iránt.

Azokban az években, amikor a részvétel az AIB-ben, a CRI-ben vagy a Polgári Védelemben aktív volt, a damanhuri önkéntesek különféle elismerésekben részesültek. Kiemelt említést érdemel a 2002-ben elhunyt Alce Faggio-nak (korábbi nevén: Pierluigi Luzi-nak) a Köztársaság Elnöke által odaítélt Polgári Értékért Érdemérem. Az érem jutalomként szolgált a piemontei AIB-osztagokban eltöltött életért; az áradásokban, tűzesetekben és humanitárius vészhelyzetekben való aktív részvételért. Alce mindezen felül belefogott egy olyan hálózat kiépítésébe – vagy, ahol ez már létezett, annak renoválásába – is, amely egyesítette az önkéntesség minden regionális megjelenési formáját, megmutatván ezzel a damanhuri szellemiség kiválóságát. A neki átadott érem egyaránt becses minden damanhuri önkéntes számára is, hisz’ ez mindannyiuk készségességének és odaadásának is az elismerése.