Blog Detail

Útitársaink beszámolói Indiai utunkról.

ahimszajóga 2014. február 1. 0 comments 0

Úti élmények a Tiruvannamalai meditációs táborról és a Tamil Nadui zarándoklatról.

 

Suri Irén és Szabó Károly

Mély fájdalommal a szívemben szálltam fel a hazafelé induló gépre ma hajnalban. Nem értettem, miért folynak a könnyeim. A 3 hetes befeléfigyelés sok „érdekes” dologra tanított – és ehhez el kellett jönni Indiába!: – Évekkel ezelőtt egy tekintet „kerített hatalmába”: Bhagavan Ramana Maharasi igéző mosolya és még Valami/Valaki? hívott Indiába. A felkészítés ellenére sem volt egyszerű az első találkozás Indiával. Nehéz, szmogos levegő, erős csatorna szag, rengeteg szemét, kaotikus forgalom, nyüzsgés, az utca porában alvó emberek, koldusok – mindez első benyomásként sokkolóan hatott ránk. Amit azonban mögötte  a három hét alatt módunk volt – minden pillanatban megtapasztalni, az a nagy fokú elfogadás, a másik tisztelete, nyitottság és önzetlen segítőkészség, amiről a mi „szépen berendezett”, „higiénikus” világunkban csak áhítozunk, vagy hangzatos beszédeket fogalmazunk róla. Mindannyiunk számára maradandó élményt nyújtott az a két hét, amit az Arunachala hegynél tölthettünk. Az Arunácsala energiái végtelen nyugalommal és békével töltöttek fel. A több ezer éves templomok falai és díszes szobrai nemcsak lenyűgöző látványt nyújtottak, de -némi segítséggel – bepillantást engedtek a számunkra  a hindu életszemlélet és hitgyakorlás rituáléiba is.
 
Ahhoz, hogy ez az utazás életre szóló kellemes élmény mellett egy tartalmas és személyiségformáló megtapasztalás lehetett a számomra, végtelen hála és köszönet illeti az utazás körültekintő megszervezéséért és – szinte minden pillanatra kiterjed ő – szeretetteljes gondoskodó vezetésért Csongit és Ágicát!
Köszönöm a Sorsnak a találkozásunkat!
 
Hálával és Szeretettel: Ircsi (és Karesz)
 

Deák Péter (13 éves)

Először is ott kezdem, hogy India rettentően koszos, bár ezt az ember ijesztően hamar megszokja.

Utunk természetesen a Ferihegy reptéren kezdődött a Quatar Airlines egyik gépén. Onnan Dohába repültünk egy éjszakára, majd másnap Tovaszálltunk Chennai-ba. A reptérből kilépve arcon csapott minket a bűz és a meleg. A Comfort hotel volt az első szállásunk. Először sokkolva voltunk. Az utca fel volt túrva a csatornázás miatt. Mint mindenhol Indiában, itt is rengeteg szemét volt. Sőt minderre a sötét is rátett egy lapáttal, mivel az egész sokkal leprábbnak tűnt. A koszt viszont két nap leforgása alatt teljesen megszoktuk.

Négy nap után Chennaiból Thiruvannamalaiba utaztunk busszal. Itt ha jól tudom két hetet töltöttünk. Ez alatt az idő alatt a közlekedést is megszoktuk, emellett megmásztuk illetve körbejártuk az Arunachala hegyet.

Az ízek voltak nekem a legfurcsábbak. Minden, ismétlem: MINDEN csípős. Az Ashramban rengeteg Gőzgombócot és csípős palacsintát kaptunk, ami fokozta bennünk (legalábbis bennem) a honvágyat. Igen, minden közül a legjobban az otthoni ízek hiányoztak.

Thiru után Tanjore felé vettük az irányt, de út közben Chidambaramba is beugrottunk. Itt megnéztük a táncoló Shiva templomot. Itt le kellett venni a férfiaknak az ingjüket. Apu szerint olyan érzés volt, mintha egy Indiana Johnes filmbe csöppentünk volna. Tanjoreban is megnéztük a templomot, de itt nem mutattak be puját. Tanjore szép volt, jó volt, de mentünk is Maduraiba. Ott is templomoztunk, megnéztük Ramana házát és a palotát is megtekintettük.

Másnap pedig jött a vonatút. Fúú… kezdem azzal, hogy utálok vonatozni. Ez egy kínszenvedés volt (nekem legalábbis). Az első másfél órában kiolvastam kis könyvecskémet, így kénytelen voltam unottan üldögélni a vonaton a maradék hat és fél órában.

Végül megérkeztünk Chennaiba. Készen állva az utazásra a rég látott hazánkba.

Nem tudom, mit vártam Indiától, de az elején nagyon nagyot csalódtam. A kosz volt az ami elszomorított. Például azért, mert nincs gusztusom mezítláb csattogni a retekben (pedig imádok mezítláb mászkálni). Bár – mint mindent – ezt is megszoktam. Szerintem jó volt India. Én élveztem a hegymászást, a hegy körüljárását, és a tejjel mixelt teát. Mindez ellenére nem bánom, hogy hazamegyünk.

 

Deákné dr. Kozma Magdolna

Megdöbbentő volt látni Indiában a még mindig óriási tömegeket érintő elképesztő szegénységet, nyomort, s közvetlenül mellette a csodálatos luxuspalotákat. Szó szerint egymás mellett a viskó és a palota, na meg a rengeteg szemét az utcákon, amelyből a tehenek lakmároznak.

A mindig elégedetlen, depressziós magyarságnak érdemes lenne ide látogatni, hogy megláthassák azt az elképesztő toleranciát, ahogyan az indiaiak együtt élnek. Az ember elgondolkodik azon, hogy mi problémája van is valójában? Még a legszegényebb koldus is mosolyog és elfogadja a helyzetét, nem is beszélve a közlekedésben tülekedő járművezetőkről és gyalogosokról. Nem szitkozódnak, türelmesek és mosolyognak! Nagy nyugalommal kerülgetik az úton kódorgó szent teheneket és gyalogosokat, a tumultus, és a közelekedési szabályok be nem tartása ellenére nincs baleset. Az  emberek nagyon kedvesek az idegenekkel is, mindenben igyekszenek segíteni nekik.

Csodálatos látnivalóval szolgálnak a 2-3 ezer éve változatlan formában működő templomok, melyeket a köznapi emberek élettel töltenek meg. Az európaiak megrendült és időnként alkudozó hitével ellentétben érezhető a tiszta szívből eredő feltétel nélküli hit és odaadás Isten iránt. Fantasztikus ezt megérezni, és kissé elmerülni benne.

 A lelki nyugalmat itt mindenki megtapasztalhatja, nem csak a meditációt végzők!

 

Toplakné Tóth Bernadett

Visszaemlékezés az Indiában töltött 3 hétre.

Nagy izgalommal indultam az ismeretlen világ felé, hogy a saját tapasztlalatomat összevessen a már ott járt ismerősök, barátok érzéseivel, beszámolóival. Megérkezésünk a repülőtérre minden képzeletet felülmúlt, az orromat megcsapta India édes, fanyar, poros, büdös illata. Chennai-ban töltött pár napban vegyes érzések kavarogtak bennem, a gyönyörű szárikba öltözött nők, akiken csillogó ékszerek ékeskedtek. Az utcán azonban jelen van a nyomor, a piszok, a koldulás. Ezzel a hatalmas ellentéttel eleinte nem tudtam mit kezdeni. Itt délen Úgy néztek ránk fehérekre, mint csodabogarakra. Csongor bedobta a csapatot a mélyvízbe. Kiváncsian vártam az Asramba való elvonulást, a Pradaksinát, az Arunácsála hegy megmászását ami minden nap másra tanított és minden nap más érzéseket és tapasztalatokat hozott fel bennem. Hálás vagyok, hogy itt lehettem, tanulhattam a csoporttársaimtól, a Szvámitól a barátságos indiai emberektől körülöttünk lévő állatoktól: majmok, pávák, papagájok /leírhatatlan természetes környezetükben mellettük lenni és megfigyelni őket/. A két hét nagyon hamar elröpült és zarándokoltunk tovább: Csidambaran, Thanjavur, Madurai 1000-1500 éves templomai között, meglátogattuk Bhagaván házát, ahol megvilágosodott. Voltunk a bazársoron, ahol a kézművesek saját maguk készített dolgokat, portékát árulnak. Madurai-ból vonattal jöttünk vissza Chennaiba, így ebbe is bepillantást kaptunk. Most a város egy szebbik arcát mutatta, ajándékok beszerzése a szeretteinknek, alkudozás a bazárban. Még az is élvezte aki nem szokott otthon akudni. Bővebben majd otthon.

Szeretettel Toplakné Betti

 

Dr. Molnár Zsuzsa

Nagyon jó érzés elutazni, de még jobb hazaérkezni. Tudom, jó úton haladok. Jó tudni, hogy fogják a kezemet, s én is fogom más kezét. S ez így van jól. 

 

Cserjés Lászlóné Panka

Egy álomsorozatot és egy belső hívást követve néhány évvel ezelőtt a Pilisbe költözem. Gondoltam, ha már a sors ilyen kegyes hozzám, akkor érdemes mélyebben megismernem a Pilis szakrális szent helyeit és hegyeit.

Túrák, kirándulások, majd zarándoklatok követték egymást.

Egyre mélyebb és magasabb megismerések, beavatások, megértések. Ahogy én nyíltam, úgy nyíltak meg a szent helyek erői, energiái és a helyek „Örzői”. Mesterek, kívül és belül, melyek újabb irányt mutatnak, ha az ember már valamit megértett önmagából, isteni létezéséből.

Szimbólumok – A HEGY – az Abszolútum kifejeződése. Aztán megérkezett az újabb hívás / kihívás. India – szent hegy, Arunácsala – Bhagavan – Szent helyek, szentélyek. Újabb gyöngyszem azon a csodálatos gyöngysoron, amit úgy nevezhetnénk, a küldetés, a sors.

Elindultam. Minden elvárás nélkül, elfogadva azt amit megélhetek, tanulhatok és általa közelebb juthatok isteni Önvalómhoz. Igyekeztem minden külső és „nyugati kapaszkodót” hátrahagyni, és a legtöbbet befelé felfedezni.

A szentélyek belsejében a barlangok belsejében és önmagamban. Majd a csúcs, a cél, az irány mind megmutatta magát. Nekem már csak éltetnem kell, összekapcsolni, fénnyel telivé tenni, és az utat összekötni. Önmagamban és a szent helyek között.

Köszönöm Istennek, a szent helyeknek és zarándok társaimnak hogy mindezt megtapasztalhattam.

 

Dudás Anna 

A sokarcú India, mint Síva sok karja, mindig más arcát mutatja és rajtunk múlik mit látunk meg benne. A világot, amely zord és kegyetlen, a porban fetrengő embereket a büdös és koszos városokban, vagy ugyanitt a gyönyörű arany, ezüst díszítésű, akár férfi ruhákkal telt kirakatokat, mely ruhák viselőit homály fedi, csak sejthető, hogy ezek a szépséges anyagi dolgok is megilletnek valakit.
Az, hogy ez a kegyetlen vagy akár szépséges világ milyen mélységes benső tartalom birtokosa lehet, csak e tartalmak iránt érdeklődők számára válik láthatóvá tapasztalhatóvá.  
Az ellentmondások világa, de a lehetőségeké is.
 
Tudtam, hogy vár rám valami itt, és a kezdeti sokk (a szegénység, bűz, és mocsok miatt) lassan oldódni kezdett. A benső értékek, mint gyémántok kezdtek ragyogni bennem, amint beléptem Ramana szentélyébe.
Nem tudtam mi az aktuális tanulni valóm, de szépen napról, napra minden kirajzolódott, kitisztult előttem.
Ha nyitott és figyelmes az ember, nem mehet el a tanítás mellett. Mindig ott a segítség és éppen az, amire a legnagyobb szükség van. És csak annyi amennyi kell, nem több és nem kevesebb.
 
Megértettem a benső és külső, a lélek és teremtett világ ellentmondásait, hogy a nagy akarást az egó egyik építő kövét porrá zúzva, átalakítva, hogyan jön létre az elfogadás és az alázat. Hogy a kegyelmet csak elfogadni lehet, akarni nem.
Összefoglalva ilyen egyszerű az egész. Mégis milyen nagy utat jártam be érte, és mindig az út a lényeges.
 
4 év körüli lehettem, amikor rácsodálkoztam a vagyok érzetére. A vagyok döbbenete azonnal létrehozta bennem a kis szünetet, a tereta lét örömének érzetét, melyet azóta is mindig újra és újra tapasztalni akartam.
A szünet utáni első gondolatom teljesen megőrződött bennem.
“De, hát az nem lehet, hogy csak úgy vagyok”. (Ez a kérdés egyben magyarázat is arra, hogy miért éppen Ramana az a Tanító akire rátaláltam a sok közül, még mielőtt tudtam volna a hogy a “ki vagyok?” kérdést tette fel.) Ez a kérdés amit akkor feltettem magamnak, mindjárt el is ültette bennem a kétely magját, és egyben a nem elfogadást és az alázat hiányát is.
Mindig akartam a racionális magyarázatot mindenre, számomra a megtapasztalás volt az egyetlen alternatíva.
 
Hamszananda (Szvámi Hamszananda a házigazdánk, akitől meditációt is tanultunk) azt mondta, a meditációhoz a helyes megértés a legfontosabb. Ez az alap amelyen változtatni nem szabad. Azt hittem én ezeket a dolgokat már tudom, értem. Pár nap múlva kiderült a számomra, hogy nem jól értelmeztem például az elfogadást és alázatot. Azt hittem már eléggé jól ismerem magamat, de kiderült a számomra, hogy nem.
 
Szépen felépített folyamat volt, mintha csak megtervezték volna.
Fizikai folyamatok, a testtel, üléssel kapcsolatos belátások, elengedések, jó meditációs tapasztalatok, megélések, örömök, különbség tételek, elégedettség.
Már az utolsó napok egyike volt, amikor reggel korán, a reggelit is lemondva indultam fel a barlangokhoz, gondolván az eddigi jó tapasztalatokat fokozni kellene, lehetne. Hajtott a vágy a még jobbra, tökéletesebbre.
De valahogy nem ment a dolog, sőt este a Szvamival sem ment a meditáció. Nem értettem a dolgot egyáltalán.
Próbáltam vissza idézni az elmúlt napokat, mi lehetett a különbség.
A következőket írtam aznap a naplómba: ” Nem ment semmi, az elvárás nagy volt. Az, hogy akarunk valamit, olyan erősen kondicionált bennünk, hogy észre sem vesszük, amikor működésbe lép a finom szinteken. Nem tudunk csak úgy lenni, elfogadni, hagyni ami van. Nem vettem észre, hogy akarom az élményt, olyan lappangó, finom, sunyi volt az akarás. Hihetetlen. Tehát csak elfogadni, hagyni ami jön, nyitottnak lenni. Elfogadás, tanulása, alázat.”
Ekkor még nem értettem igazán, hogy mi az amit nem fogadok el teljesen.
 
Amit megéltem gyerek koromban, és azóta is sokszor a “vagyok” érzést követő döbbenet szünetében az a béke, nyugalom, szeretet, végtelen érzése, számomra a kegyelmi állapot.
 
A jelen pillanat szépsége, ereje, energiája, amely csak úgy van, létezik.
Amit nem lehet akarni, csinálni, létrehozni, amit csak elfogadni lehet a jelenlét segítségével, nagy alázattal.
 
Az elfogadás is belülről jön és oda is hat, de ha nincs, akkor a külvilág felé irányuló hajlamok és hatásai is rombolóak.
 
Elfogadás és alázat. Milyen elcsépeltnek tűnő szavak. Nem tudtam, hogy nem értem őket igazából.
 
Nem tudtam, hogy amíg a kegyelmet, mint adományt nem tudom csak úgy elfogadni, befogadni, amíg én akarom létrehozni, megcsinálni, amíg át akarom venni Isten szerepét addig nincs bennem igazi elfogadás és alázat, egy olyan erő, energia iránt, amely tőlünk teljesen független, nem befolyásolható, megcsinálható, hanem csak úgy van létezik, adja és sugározza a szeretet, bölcsesség, végtelenség érzetét.
Pedig már sokszor megfogalmaztam azt, hogy kegyelmi állapot az, ami a meditációban létrejön. Mégis, hányszor, de hányszor akartam létrehozni, mert nem mindig vehető észre az egó működése, és úgy érzem minél jobban halad előre az ember, annál észrevehetetlenebb az ellenállás és egyre finomabb szintű megoldások kellenek.
 
Köszönöm Indiának Ramanát és a barlangokat, a tapasztalást, amikor nem tudtam megélni a kegyelmet, és azt is amikor minden erőlködést feladva megkaptam a szeretet, az öröm, a boldogság érzését, bárhogy is ültem vagy álltam, csak fogadhattam az áramlást, az erőt, az energiát, amely csak úgy van, minden ok nélkül.
 
Mert a szeretet ilyen, nincs, nem lehet oka, csak úgy van önmagától. Létezik.
 
És köszönöm mindenkinek a tanítást bármilyen szállal kötött is össze a sors rövidebb vagy hosszabb időre bennünket.

 

Dudásné Anna levele

Kedves Ágica és Csongor !

Elmúlt egy hete, hogy itthon vagyunk és még mindig nagyon erősen él bennem India és az ott történtek. Segítenek a CD-k is, reggel úgy ébredek, hogy az Anya szentélyében hallgatott dallamok duruzsolnak a fülemben.
Nem igen akaródzik teljesen itt lennem. Az ellentmondásaival együtt imádtam Indiát. Az Arunachala vonzása pedig mintha egyre erősödne bennem.

Utazás még nem hatott így rám!

Nagyon nagy részben köszönhetem ezt Nektek, a személyeteknek, a szervezésnek!

Ágica ! Csodás nyugalmadnak, kedvességednek, toleranciádnak.

Csongor! Az energiádnak, lelkesedésednek, maximális figyelmednek, mely az egész utat jellemezte.

A szervezett programok, és az idő aránya amelyet arra hagytatok, hogy magunk lehessünk, a rugalmasság és az odaadás, amellyel a programokat kezeltétek tökéletes volt. Pont olyan amilyennek lennie kellett.

Nagyon hálás vagyok érte, és kívánom, hogy még sok ilyen hasznos, csodálatos programot szervezzetek más érdeklődő és, kíváncsi törekvőknek is. Nagy, nagy szeretettel és örömmel a szívemben gondolok Rátok, kedves Útitársaimra, és a számomra oly csodálatos és egyben nagyon tanulságos egész útra.

őszinte öleléssel, Anna
 

Cserjes Panka levele

Kedves Csongor és Ágica

Ezúton is szeretném nektek megköszönni azt a sok mindent,amit az Indiai utunk alatt tőletek kaptam. Csongor kitűnő szervezését, figyelmét, fáradtságot nem kímélő példamutató magatartását.
Ágica “anyai” gondoskodását, szeretetét és azt a hátszelet ,ami nemcsak Csongort, hanem bennünket is támogatott.
A hatás még óriási erővel dolgozik bennem. Álmok, összefüggések megértése, új  terültek megjelenése. A meditáció és a gyakorlás is szinte már síkra tevődött. Minden tudatosabb és emelkedettebb.

Mindent köszönök.
Panka
 

Zalaegerszegről Indiába címmel jelent meg a Toplakné Tóth Bernadettel készült interjú a

Zalai Hírlap online felületén. A cikk itt olvasható:

http://zaol.hu/hetvege/zalaegerszegrol-indiaba-1605471

 

Leave your thought

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Kategóriák