Blog Detail

Iyengar Jógaacsarja halála

ahimszajóga 2014 augusztus 20 0 comments 0

Elhunyt a világhírű jógamester, B.K.S. Iyengar

 

B.K.S. Iyengar, a modern jóga atyja, az Iyengar Jóga módszer megteremtője augusztus 20-án kora hajnalban örök nyugovóra tért életének 96. évében.

Bellur Krishnamachar Sundaraja Iyengar óriási szerepet játszott abban, hogy a jóga újraéledjen Indiában, eljusson a nyugati világba és azt kortól, nemtől, vallási nézettől függetlenül bárki gyakorolhassa.

Iyengar 1918-ban született Bellurban, tizenévesen rendkívül gyenge egészsége miatt kezdett el jógázni. Az élet különböző megpróbáltatásai ellenére kitartott a jóga mellett, majd tanításán keresztül több millió embernek segített fizikai, mentális és érzelmi stabilitást létrehozni, kezdve az ismert hegedűművésszel, Yehudi Menuhinnal. 60-as éveiben hivatalosan visszavonult a tanítástól, de egészen az elmúlt évekig utazott, oktatott a világ számos országában, legutóbb 2011-ben Kínában. Pune-i intézetében minden nap látni lehetett gyakorlása közben, még majd’ 96 évesen is. Módszerét számos könyvében publikálta, melyek közül néhányat magyarra is lefordítottak, legismertebb könyve a Jóga Új Megvilágításban az egyik legnépszerűbb szakkönyv a világon.

Magyarországon kb. 10 éve van jelen a metódus, az okleveles Iyengar Jóga oktatók a világ minden pontján garantálják a hozzáértést és a minőséget. Hazánkban 2012 óta a Magyar Iyengar Jóga Szövetség képviseli a mesterről elnevezett metódust.

 

Geeta Iyengar szavai apja távozásáról: “Csak a teste ért véget. Egy ember erőfeszítése belülről kifelé az egész világon megváltoztatta a jóga elfogadottságát. Semmi sem volt elrejtve, gyakorlásától kezdve egészen a betegségéig és haláláig. Még tegnap éjjel is azt mondta Abhijata-nak: “Mindezeket a dolgokat megmutattam Neked, most saját magadnak kell megvalósítanod”. Nem lehet szavakba önteni, amit adott. Ha egy tanítvány fejlett, meg fogja érteni. Amit szavakkal el lehet mondani, az az, hogy számunkra nagyon értékes volt.”

Here are Geeta’s words on her father’s passing

“Only his body has ended. One person’s efforts from inside out, changed the acceptance of yoga throughout the world. Nothing was hidden, from the time he began to practice, to his illness and death. Even last night he was telling Abhijata, “I have shown you all these things, now realize them for yourself.” What he has given cannot be encompassed by words. If a disciple is more developed, then that person will understand. What can be said in words, is that he was precious to us.”

 

Néhány Iyengar tanárképzésre járó honfitársunk éppen a pune-i intézetben volt több hetes gyakorláson, így közvetlen beszámolót írtak az eseményről:

Egy pune-i augusztus 20. története

 

Mától augusztus 20-a nem csak a mi ünnepünk, mostantól osztoznunk kell benne Indiával és minden gyakorlóval, akik Gurujira emlékeznek. Számunkra a mai egy rendhagyó augusztus 20. volt itt, Indiában:

 

Ma reggel is a telefon csipogására ébredünk, gyakorolni mennénk. Azt, hogy Guruji elhagyta földi testét, mi is a magyar hírekből tudjuk meg. Pár perccel később a házinénink is bekopog, hogy szóljon, mindenki tanácstalan, nem tudjuk, mi lesz most. Az elmúl napokban sem igazán kötöttek semmit az orrunkra az intézetben Guruji állapotával kapcsolatban, a tanítás pedig ment a maga útján, mint mindig.

Az intézetbe mindenre készen (gyakorlóruha készenlétben) megyünk, de már a kapuban csomó ember és cipők/szandálok hada, csak az udvarig engednek be bennünket, a családtagok az udvaron fogadják az érkezőket. Sajnos nem elég illő a ruhánk, így a család házába nem megyünk be. Hamar megtudjuk, hogy a halottégetési ceremónia ma délután lesz, és hogy az intézet szeptember 3-ig nem nyit ki. Ezt a hírt egyelőre nincs időnk megemészteni, sietünk illő ruhát venni, Indiában a gyász színe fehér, nekünk nem nagyon vannak fehér (és kellően hosszú) ruháink.

Fél kettőre érünk a ceremónia helyszínére. Ez egy nyilvános krematórium, ahol több szertartás is zajlik éppen egyszerre. Mi a nyugatiak között várakozunk, de sok a helyi is. Nagyon nagy a meleg és pára, de a hatalmas fák árnyékában könnyebb elviselni, az eső egyelőre megkegyelmez nekünk. Egy gyakorlótársunktól kapjuk a hírt, hogy már elindult a menet az intézettől, és valóban, nemsokára megérkeznek. Guruji testét mentőautó hozza, a mentőben férfiak, köztük a fia, Prashant kísérik. A család női tagjai külön autókkal érkeznek, majd megérkeznek az intézet tanárai is és még több helyi. Az elmúlt hetekben megismert gyakorlótársak is mind megjelennek.

Együtt sétálunk be az autó utána a hatalmas parkba, egy vaskerítéssel körülvett, tetővel fedett, de nyitott térhez. Itt veszik ki a színes leplekkel és virágokkal borított testet az autóból, Guruji arca szabadon van, szoborszerűnek tűnik. Sajnálom, hogy olyan keveset láthattam csak életet ezen az arcon. A kerítésen belüli térben gyűlik össze a tömeg egy része, a többiek kívülre szorulnak, mi sem tolakszunk. A betonozott belső részen egy mélyedésbe helyezik a testet, a ceremóniát a férfiak végzik, a nők a háttérben maradnak. A házinénink így is nagyon meglepődik rajta, hogy a nők egyáltalán ott lehettek, főleg azon, hogy Geeta, Guruji lánya eljött. Azt mondja, az ő kasztjukban a nők nem vesznek részt a halottégetésen, ő is tőlünk tudja meg, milyen volt a ceremónia. A szertatás elég összetett, sokat énekelünk és körbeadjuk, megérintjük a máglyára szánt farönköket, szárított trágyát, virágkoszorúkat. Láthatólag mindenki végzi a dolgát, néha egészen hangosan indiai módra összeszólalkoznak azon, hogy mi következik éppen, de folyamatosan történik valami. Ghee-t locsolnak a máglyára, tovább énekelünk. Senki nem sír, az egész teljesen természetes, inkább szép, mint szomorú, és ez nagyon tetszik. Az emberek beszélgetnek, telefonálnak, sokan fotóznak. Nagyon sokan jelen vannak a sajtótól is. Így egy idő után levetkőzöm azt az érzésemet, hogy nem illendő itt lennünk. Európai agyamba folyton visszatér a gondolat, hogy egy ilyen intim pillanatban nincs itt semmi keresnivalónk. ők ezt nem így élik meg.

A szertartás nagyon hosszú, mi a vége előtt távozunk, hálásan-fáradtan-sokkolva a mai naptól.

A helyiek (nem hivatalos) információja szerint néhány napon belül várható még egy szertartás (prayer), amire a távolabbról érkező vendégek is ide tudnak érni.

 

Ennek a rendhagyó augusztus 20-nak a történetéhez hozzátartozik, hogy Sanyit a krematóriumnál „szerencsében részesíti” egy madár a fején, és hogy hazafelé kisebb karambolban van részünk a riksával az őrült forgalomban.

Még nem tértünk magunkhoz, de azt tudjuk, hogy egyszerre vagyunk szerencsések, amiért utolsó napjaiban még találkozhattunk Gurujival és elkísérhettük erre a ceremóniára, és persze szerencsétlenek, amiért 2.5 hét után ilyen hirtelen véget ért gyakorlásunk az intézetben. Még nem tudjuk, mi lesz holnap, de tudjuk, hogy ma történelmi pillanatnak lehettünk tanúi.

 

 

Gyakorlása unokájával Abhiátával.

 m.timesofindia.com/india/Yoga-guru-BKS-Iyengar-passes-away/articleshow/40462779.cms

Leave your thought

Kategória