Blog Detail

Damanhuri Hírlevél – 2018. május

Selmeci Csongor 2018 április 15 0 comments 0

Az alkímia és a gyógyítás misztikus művészete

(A fordítás az olasz nyelvű Hírlevél alapján készült.)

Tudatosság, nemeslelkűség, boldogság: hol keressük ezeket, megőrizve vidámságunkat? Saját magunkban, természetesen! A Grál, az ember örök keresésének szimbóluma csak akkor jelenthet számunkra valamit, ha meg tudjuk ragadni lényegének mélyebb értékeit, melyeket magában foglal.

Ezért akarunk hát munkálkodni önmagunkon, hogy felszabadítsuk belül elfojtott jobbító energiáinkat, s hogy használhassuk is azokat ama isteni esszenciák megízlelésére. Nem ez lehet az, amit észlelünk magunk körül, amikor elérkezik a tavasz? A levelek, a virágok, a méhek, az újszülött állatkölykök . . . mind azt jelzik nekünk, hogy az élet magában hordozza önmegújító energiáit. Mi is megtanulhatjuk e felszabadítást, akár már ettől a pillanattól kezdve.

A Damanhuri Egyetemnek két olyan iskolája is van, amelyik éppen ezekkel a témakörökkel foglalkozik: a Spirituális Gyógyítók Iskolája és az Alkímiai Iskola.

 


Egy gyógyító története

Szinte a kezdetek óta élek már Damanhurban, úgy értve ezt, hogy részese voltam alapításának. Sőt, sokak munkájának köszönhetően, társam kíséretében mi voltunk az első olyan házaspár, kislányunkkal együtt, akik 1980-as tavaszi belépésük óta mindmáig stabilan kitartottak. Damanhurban élni nagy kalandnak számított, kezdve Falco Tarassaco megismerésétől (akit ekkortájt még egyszerűen csak Oberto-nak hívtunk), egészen addig a felfedezésig, hogy az, amitől mindaddig távol éreztem magam, azaz, mások gyógyításának képessége, éppen legfőbb adottságaim egyike. De számított minden más is: átérezni, hogy részese vagyok egy olyan tervnek, amelyről mindig is álmodtam; alapítani egy Közösséget, hogy úttörő módjára forradalmian átalakítsuk az egész világ életét, megtanulva az egymás közötti érintkezés, a kommunikáció helyes formáját, mely akkoriban nekem – kibernetikus lévén – már munkám volt.

1978 nyarán megkezdtem a felkészülést, hogy spirituális gyógyítóvá váljak, felismervén már ekkorra, hogy Falco az én szellemi tanítómesterem. Akkortájt ebben a kis olasz közösségben még csupán kevéssel többen, mint ötvenen voltunk, s mindannyian ismertük egymást. Éppen negyven év telt el azóta, éppen negyven év szakmai tapasztalat áll tehát mögöttem, mialatt energetikai gyógyításokkal foglalkoztam. A szakértők közül egyedüli vagyok, aki ilyen hosszú időn át mindmáig aktív maradt a tanult dolgok átadásában, elvégezve közben többszáz kezelést.

Ezekben az években részese lehettem a gyógyászathoz való hozzáállás lényegi megváltozásának, az egészségről vallott felfogás átformálódásának és a mostani DBN (Discipline Bio-Naturali del benessere), e jólétet szolgáló tudományág megszületésének, mely az egyes nemzetek által gondosan le van szabályozva, illetve – amint azt az OMS (Organizzazione Mondiale della Sanitá, vagyis az Egészségügyi Világszervezet) megkívánta – be van illesztve a hivatalos egészségügyi rendszerbe.

A globalizáció magával hozza – manapság inkább, mint korábban – azon felfogás megerősödését, hogy a betegség és az egészség kollektív kihatású fogalmak, melyek megkövetelik a rájuk vonatkozó paradigmák megváltoztatását: én magam vagyok az egész világ, így ha te nem érzed magad jól, én is elveszítem az egészségem. Az emberi lény alapvetően „csoportban élő emlős”, arra rendeltetve, hogy másokkal együtt éljen és reprodukálódjon, s életét önmaga jobbá tételének szellemében töltse el. Az önjobbítás azt jelenti: kitágítani önmagunkat, azaz, megtanulni szélesebbre tárulni, közben saját magunkat körülhatárolni, kiindulván jellemvonásainkból és életünk alapelemének számító belső és külső személyes tapasztalásainkból. A valódi jólét, a nagybetűs Egészség éppen arra az egységes egészre utal, mely szerint önmagunkat harmonikusan beillesztve érezzük saját életünkbe, saját környezetünkbe, saját világunkba.

Nem véletlenül beszél ma mindenki jólétre való törekvésről mind a nagyszabású, mind az apróságnak tűnő dolgokban: bizonyos pillanatok örömet és elégedettséget adnak nekünk, amikor is teljesen megvalósítottnak érezhetjük önmagunkat, összhangban minden ösztönerőnkkel. Azok a pillanatok adnak örömet, amikor valódi egységben vagyunk másokkal, szeretteinkkel, de akár egyszerűen csak kollégáinkkal, szomszédainkkal és mindazokkal, akik anélkül, hogy meghatározó kapcsolatot jelentenének számunkra, mégis emlékeztetnek arra, hogy az emberi kapcsolatok különböző szintjei magukban foglalnak egyszerű ismeretségeket is, melyek helyes módon kezelve, túl nagy ráfordítások és túl nagy elvárások nélkül, a kollektivitás érzését adhatják nekünk, erre pedig az embernek, ennek a „csoportban élő állatnak” nagy szüksége van. Azok a pillanatok adnak továbbá örömet, amikor szorosan kötődve érezzük magunkat az univerzumban zajló élet pillanatnyi áramához, valamint annak törvényeihez, egyeseknek vallásos, másoknak laikus megközelítésben, viszont a jelentőségteljesebb pillanatokban ugyanazzal az erővel elérhető módon.

 

Az egészséges individuum spirituális individuum, folyamatos változásban egy olyan spiritualitás ösztönzése által, mely pusztán hívő módon nem ragadható meg, csak bensőleg tudatosítható, csak autonóm módon deríthető fel, s amely távol van a gondolkodást beszűkítő és betegséget előidéző korlátozottságoktól. Ez a spiritualitás szabad módon megerősítésre vár a törekvő részéről úgy önmagával, mint másokkal szemben, mert ahhoz, hogy a jóléthez vezető változások végrehajthatók legyenek, a törekvőnek el kell kezdenie gondolkodni önmaga ehhez kapcsolódó részének mibenlétéről. Egy olyan út bejárásáról van azonban szó, mely később bevonja a vizsgálódásba a személyiség többi részét is, hogy újból eggyé álljanak össze, létrehozva ezzel az „egészséget”, amint azt a holisztikus szemlélet tanítja.

Spirituálisnak lenni annyit jelent: tudni kell jelentőséget adni a dolgoknak, tudni kell felvenni egy tudatos pozíciót az élettel szemben, ahelyett, hogy élnénk pusztán azért, mert élők vagyunk, s hinnénk valamiben pusztán azért, mert szükségünk van rá. Ez az én kutatási területem immár negyven éve, a gyógyítás művészete és az ehhez kötődő energiák által vezérelten, hogy mindez ösztönzés legyen a folytonos változásra, felfedezvén mindennap: ahhoz, hogy legyen valamid, amid azelőtt soha nem volt; ahhoz, hogy az lehess, aki azelőtt soha nem voltál; ahhoz, hogy érezhesd azt, amit azelőtt soha nem éreztél . . . tenned kell valamit, amit azelőtt soha nem tettél!

Így élni azt is jelenti, túl kell lépni a betegségen, mely az okozott kellemetlenség mellett segítséget is adhat a változáshoz. Ma, amikor már rendelkezünk eszközökkel e probléma jobb megértéséhez, ez többet jelent, mint valaha. A természetről vallott felfogás jelentősen megváltozott a mi kultúránkban. Miként a Spiritualitás fogalma, úgy ez is szinte azonnal elkülönült a hétköznapi dimenzióktól, s kapott egy idealizált képet. Ezért az így felfogott természetet gyakran romantikus irodalmi jelenségként vagy létezésünk esztétikus kereteként ábrázolták (s ábrázolják is mind a mai napig).

Ugyanakkor a természet szó szerint az egyre növekvő anyagéhség tárgyává vált: mint erőforrások szabadon kifosztható tárháza, mint nyersanyagok korlátlan beszállítója.

Valójában e kétféle hozzáállás szoros kapcsolatban van egymással, amennyiben éppen a természetnek e leválasztása a hétköznapi dimenzióktól tette lehetővé, hogy „ne lássanak, ne halljanak”, ne tanúskodjanak a kárára elkövetett mértéktelenségekről, visszaélésekről. Ez tette lehetővé továbbá, hogy ne úgy fogják fel magát a természetet, mint Erők és élő létezők világát, hanem mint történelem és név nélküli tehetetlen „anyagot”. Távol kerülvén a természettől elvesztettük emberiességünket, ez a veszteség pedig előjele volt egy további, egyrészt tőle való, másrészt önmagunktól való eltávolodásnak. Való igaz, hogy minden fenyegető, bántó, minden sérülést okozó tett a természettel szemben minket terhel, minket mint emberiséget.

A modern biológiai és ökológiai értekezések új perspektívákat nyitnak a megbecsülés irányába, azonban a természet iránti látásmódnak csak egy részét állítják helyre, mégpedig azért, mert pusztán „logikai” értekezések. Ahhoz, hogy eljussunk az élő teremtett világ komplexitásának megértéséhez, egy másfajta belépési kulcsra van szükségünk. Egyszerűen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy ráérzésre és misztikára van szükségünk. A gyakorlatban kell elsajátítanunk azt a látásmódot, hogy a természetes azt jelenti: élő és éltető; s ily’ módon kell megértenünk, hogy az élet mint áramlat képes minden formán áthatolni, legyen az ásványi, növényi, állati vagy éppen spirituális.

Úgy gondolom, az emberiségnek el kellene sajátítania egy modernebb életfelfogást, egy képességet a kémia és a fizika integrálására a transzcendens erőkkel, melyek formálnak és vezérelnek minden jelenséget. És itt lép be a gyógyító közvetlen tapasztalata. A különböző világnézetek nagyon gyakran megfeledkeznek az anyag világán felül létező energetikai szférákról; kategóriákba sorolják a természetet, s ezzel nem csupán szintekre osztják a teljességet, de stabilizálják is e szinteket, melyekkel úgy hiszik, később képesek lesznek a létezés átszervezésére, úgy értelmezvén mindezt, mint tisztán kémiai behatást. Íme, e szemlélet egyik következménye, miszerint: az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását rossz színben tüntetik fel, csak a növényi eredetűekét tartják egyedül jónak, megfeledkezvén eközben a természet komplexitásáról. Ugyanígy feledésbe merült az is, hogy igenis ”csoportban élő állatok” (azaz „társas lények”) vagyunk, amint azt már Szókratész is leírta 2500 évvel ezelőtt, érzékelvén már akkor is az elkülönülésre, az egoizmusra törekvő szemlélet erősödését, mely lassan elfojtotta a kollektivitás és a valahová tartozás érzését, ezzel tönkretéve, s egyre inkább a pusztulás szélére sodorva a világot.

A természet a folytonos változásban lévő élővilágban nyilvánítja meg önmagát, mely a kapcsolódások művészeteként is felfogható. Az idegrendszerrel foglalkozó tudományok arra tanítanak, hogy amilyen mértékben visszaszorul az egoizmus, olyan mértékben válhat az emberiség egyre összetartozóbbá. Központi idegrendszerünk neuronokból áll, melyek egymást keresik az élet teljessé tétele miatt, s az egyedüli cél, mely mozgatja őket önmaguk egyesítésére, hogy létrejöjjön egy szinapszis. Az első létrejötte után pedig intenzíven munkálkodnak, hogy létrejöjjön egy második is . . . és így tovább. Ugyanarról van tehát szó, amit az emberek tesznek egész létezésük folyamán: keresik egymást és beleszeretnek egymásba.

A természet nem „ember-centrikus” rendszer, de nem is bio-centrikus jelenség. Fő lényege az energia, mely formálja a komplex ökoszisztémát, az információk pedig a folytonos változás segédeszközei. A mai időkben elengedhetetlenül szükség van a világról alkotott nézetek s a róla való gondolkodási struktúrák megváltoztatására, ezzel együtt pedig a paradigmák átformálására, melyek lehatárolják az élő intelligenciát. Ha – amint a fizika tartja – csupán 4%-át látjuk mindannak, ami az univerzumban létezik, nem gondolhatjuk, hogy a szerves kémia magyarázattal szolgálhat a világ jelenségeire, tudván, hogy nem ismerjük a létezés szférájának 96%-át.

Gyógyítani annyit jelent: visszatérni a természettel való eredeti kapcsolathoz, kialakítani új, misztikus szövetségeket az emberek, a fák és az istenek között, beleértve a köztes világokat is. Újraegyesíteni a természet erőit és a spirituális világokat, végrehajtani egy nagy ugrást  a csökkent értékű modern kultúrából egy lehetséges új jövőbe, ahol egy újjászületett vitalitás visszaadja nekünk a mindennel való egység érzését: én vagyok a baktérium, melyet belélegzek, én vagyok a saláta levele, az alma és a baromfi is, melyet megeszek. Az, amit másvalaminek teszek, azt az emberiségnek és az isteneknek teszem. Ha tehát így és csak így történik majd minden, nem lesznek többé betegségek.

Ahhoz, hogy mindenkit meggyógyítsunk, mindenkire szükségünk van. Egyedül gyengék és védtelenek vagyunk, együtt viszont erősek és boldogok. Ennek az új vitalitásnak az epicentrumában a csoport gyógyítóerejének felfedezése áll majd, felülkerekedve a „gyógyító / gyógyítandó” kettős elnevezés okozta dichotómián.

Gyógyítói mivoltom tette lehetővé, hogy megértsem mindezt s még sok más dolgot. Most pedig, összegyűjtve az átélt tapasztalatokat, s egy olyan tanítási módszert alkalmazva, mely megpróbálja boldoggá tenni az együtt-tanulókat, együtt-tanítókat, létrehozunk egy Iskolát, hogy megtanuljuk kiképezni a harmadik évezred Spirituális Gyógyítóit.

Orango Riso


Az Ökoszisztéma tudatossága

„ A vitalitás, önmaga komplexitásában, vándorol egyik teremtményről a másikra: ez egyrészt a táplálkozás során megy végbe, de végbemegy ettől különböző szinteken is, a tudatosság egyre táguló szféráin keresztül.

 Létezik egy olyan ökológiai rendszer, amelyik túllép a testek egyszerű fizikai valóságán, hogy minden elemét magasabb fokú rendszerekbe emelje, merném ezeket „spirituálisaknak” is nevezni.

 Kapcsolódni különféle teremtmények tudatosságához, még ha azok embrionális állapotban is vannak, ez mindig segített nekem megérteni, miként is van, hogy ezek a létezők nem is olyan különbözők, ahogy’ egyébként számomra megjelennek, hanem önmagam valós részeit képezik.”

Falco Tarassaco


Az élő erők alkímiája

Damanhur Alkímiai Iskolája (Scuola di Alchimia) Falco Tarassaco tanításai alapján jött létre. A damanhuri Gondolkodást-fejlesztő Iskola (Scuola di Pensiero) közegében az Alkímia olyan tanulási út, mely önmagunk átformálását tűzi ki célul, tisztán vitális elemek desztillációja révén. S mivel önmagunk átformálása magában foglalja a más emberekhez, az idő felfogásához, jólétünkhöz és vágyainkhoz való sajátos viszonyulás átformálását is, íme, ezért van az, hogy az Alkímia tanulási folyamatába oly’ sok különféle téma van beiktatva.

Az Alkímia antik tudomány, összegzi korábbi, egymástól eltérő kultúrák ismereteit; Falco pedig épp’ ezért felülvizsgálta e tudományt egy új értelmezési kulcs alapján, kapcsolva ezzel immár ehhez a korszakhoz, melyen a Föld jelenleg keresztülhalad.

Egy kivonat következik most az ő értekezéseiből, melyek azokban az években készültek, amikor formát öltött látásmódja az alkímiai ösvény mibenlétéről, amit később a damanhuri Alkímiai Iskola is megerősített.


Mint a mágia egyik részterülete

„Léteznek írások, melyek a megtévesztés szándékával készültek, és léteznek olyanok, melyek a tanítás szándékával. Ez az Alkímiának az a szabálya, mely gyakran rejtve marad, s oly’ módon hat, hogy csak azok érthetik meg, akik már a beavatottak ösvényén járnak.

Az Alkímia a mágia komplexebb állományába tartozik. A mágus az a személy, aki sikeresen hasznosítja a tudomány legkülönbözőbb területeinek eredményeit: ha a kémiát kell latba vetni, abban a pillanatban kémikussá válik; ha a fizikára van szüksége, fizikus lesz belőle; ha gyógyító elemekre van szüksége, orvosként lép fel. Hasonlóképpen: az alkimista is hozzáférhet speciális információhalmazokhoz, s ezekkel olyan eredményeket érhet el, melyeket egyetlen kémikus, egyetlen mérnök, egyetlen gépész sem tud elérni.

Amikor az alkímia legmagasabb szintjeiről beszélnek, azt mondják, nem arról van szó, hogy meg kell találni a kivezető utat egy labirintusból, hanem hogy végig kell járni egy teljes útvonalat: vagyis be kell járni sötét, fénytelen utakat is.

A valódi alkimista

Az ókori alkimistáknak gyakran kellett arra törekedniük, hogy gyakorlati célú felfedezésekre jussanak, így például a középkorban azzal voltak a leginkább elfoglalva, hogy puskaport állítsanak elő. Ezekben az esetekben az alkimista – mivel anyagi célok elérésére szánta el magát – egyszerű kémikussá vált.

A valódi alkimista ellenben – az anyagi erők manipulációja közben is – folytatta a kutatást az egyre finomabb spirituális erők irányában, rendkívüli felfedezéseket téve a mágia területén. Az alkimista hasonló ahhoz a művészhez, aki, faragván egy márványtömböt és egyre inkább tökéletesítvén alakuló művét, önmagát is egyre inkább tökéletesíti. Amikor pedig a végén elérkezik a megvilágosodás állapotába, ez nem azért történik, mert tökéletessé tette a márványtömböt, hanem azért, mert tökéletessé tette önmagát.

A legmagasabbrendű cél

A valódi alkimista nem önmaga, hanem mások érdekében kutat, azaz, nem azért kutat, mert személyes hatalomra akar szert tenni. Az ezoterikus szférában mindig elengedhetetlen, hogy egy-egy spirituális terv tudomására jusson minden olyan embernek, aki egy felállított közös cél irányába törekszik.

Példa gyanánt: amikor az alkimisták terjesztés végett felhelyeznek egy gondolatot a Szinkrón Vonalakra, lehet az esetleg a természet iránti tisztelet, ez lehetővé teheti, hogy az emberekben érettebbé tegyenek különféle magatartásformákat a bolygó épségének megőrzése iránt.

Az Alkímia ebben a felfogásban nem egy öncélú transzformációs eljárást képvisel, s nem is az a célja, hogy személyes hatalmi erők elérését tegye lehetővé, sokkal inkább egy eszköz tudatunk kiszélesítésére. Mindannak, ami megjelenik az emberi tapasztalatban, lehetősége nyílik belépni az Alkímia fogalmába, vagyis alkímiaivá válnia, amikor az egymásra hatás, a találkozás, a megosztás, az elkülönülés, az egység létrehoznak olyan további elemeket, melyek különböző módokon hasznossá válhatnak.


A mi alkímiai laboratóriumunk – a testünk

Hatalmas mennyiségű és több mint egymillió féle-fajta anyagot vagyunk képesek előállítani testünkkel. Szó szerint alkímiai laboratóriumok vagyunk, s ha ezek a laboratóriumok helyesen vannak használva, ha megfelelően kapcsolódnak azokhoz az anyagokhoz, melyeket elő tudnak állítani, illetve, ha sikerül egybefogniuk a közülük hasznosakat, úgy hihetetlen erejű hatalom közelébe tudnak kerülni, s mások érdekében egészen különleges dolgokat lesznek képesek létrehozni.

Elérni a tökéletességet

Az Alkímiában az emberi lény ideális tökéletességét kívánják elérni. A tökéletesség azt jelenti: kitűzni egy életcélt, és birtokba venni az ennek eléréséhez szükséges eszközöket. Azt jelenti: felismerni, mely képességeinket lehet latba vetni e célt eléréséhez, felismerni egyéni jellemvonásainkat, hogy végül sikerüljön felismerni, majd követni létezésünk igazi célját.”

 


Kezdd el járni utadat, hogy felszabadulhassanak a benned eltompult pozitívabb energiák:

ALKÍMIAI ISKOLA                                                                                                                                                                

SPIRITUÁLIS GYÓGYÍTÓK ISKOLÁJA

 


KÖNYV: Egy Alkimista történetei

Az én történeteim, mondja Falco, úgy lettek elmondva, ahogy’ azok „véletlenszerűen” vagy éppen a pillanat-szülte szinkronhatás nyomán be-beugrottak emlékezetembe, bármiféle szembeötlő rendszerezettség nélkül. Számos anekdota a spirituális fizika törvényeire és alapelveire hívja fel a figyelmet. Falco Tarassaco az az Alkimista, aki szenvedéllyel, türelemmel és határtalan elővigyázatossággal képes a jobbik részt előhívni önmagából és minden dologból, összevegyítve érzelmet és lényeglátást, tapasztalatot és bátorságot egészen addig, míg fel nem fedezi azt, amit korábban nem ismert . . .

A Selfica az empirikus kutatásnak a damanhuriak kísérletező munkája nyomán kifejlesztett egyik területe, egy kulcs különféle energiamezőkbe való belépéshez, hogy azokat a legjobban ki lehessen aknázni.

 Online rendelés


Karkötő a fizikai egészségért:

Annak a személynek az energetikai mezejére hat, aki azt viseli, hogy ezzel fizikai állapota javuljon.

 Online rendelés


Meditációs gömb:

Elősegíti a koncentrációt és a mélyebb meditációs állapotok megközelítését.

A központi kristályra úgy tekinthetünk mint fókuszpontra, s mint belépési helyre önmagunk mélységei felé. Ha felteszünk egy kérdést, segít számunkra meghatározni a lehetőségek sokaságát.

A gömb arra is használható, hogy a világot rajta keresztül szemléljük, mintha egyfajta kisegítő „lencse” volna a valóság értelmezéséhez.

Online rendelés


Merülj el az erdő hangulatában az új „Növényzene”-géppel, a BAMBOO-val!

Ettől a tavasztól kezdve már a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhetővé válik egy új készülék a növényekkel való kommunikációra. A könnyebben hordozhatóra, jobban kezelhetőre és nagyobb teljesítményűre kifejlesztett új modell, a BAMBOO 3 különféle verzióban kapható, különféle jellemzőkkel. Az autonóm tápegység újratölthető elemekkel, és a kis hangszórók lehetővé teszik, hogy közvetlenebbül lehessen hallani a növények hangját, anélkül, hogy más készüléket is igénybe kelljen venni. A kiiskolázottan fejlett technológia egyik jó példája, hogy közelebb kerülhessünk a növényi világhoz.

Együttesen fogjuk majd fokozni a kutatást és növelni a kommunikációs szintet a növényi világ irányában!


Online rendelés 


Támogasd az Emberiség Templomait a te 5×1000-eddel!

Támogathatod az Emberiség Templomait a te 5×1000-eddel, s ha így döntesz, azzal hozzájárulhatsz ennek az univerzális spiritualitásnak szentelt, hihetetlenül jelentős művészi alkotásnak a teljes megvalósításához és megóvásához.

További információ

Kategória