Blog Detail

Damanhuri Hírlevél 2018. szeptember

Selmeci Csongor 2018. október 4. 0 comments 0

(A fordítás az olasz nyelvű Hírlevél alapján készült.)

Damanhur egy virágzó közösség: praktikus álmodozókból, spirituális kutatókból és művészekből áll, akik együtt építették fel az Emberiség Templomait.

 

A Vízöntő-kor

Érzed az elmozdulást egy új korszak irányába? A második évezredből a harmadikba – a Halak-korából a Vízöntő-korba – való átmenet szimbolikusan meghatároz egy sorsfordító paradigmaváltást is bolygónk számára.

Megosztás, Kutatás, Szeretet, Ismeretek egybefoglalása, Integráció, Érzékenység . . . ezek azok a fogalmak, amelyek, „azoknak, akiknek van fülük a hallásra”, zsinórmértékül szolgálhatnak egy komplexebb tudatosság megteremtése felé – mind önmagukra, mind másokra gondolva.

Több nyelvezet áll rendelkezésünkre, hogy vizsgálat alá vehessük ezeket a fogalmakat: az ezoterikus és a mitologikus nyelvezet, valamint a miszticizmus, a művészet és az elragadtatás nyelvezete. A spiritualitás nem csupán egyes területeken vagy bizonyos témák felvetésekor van jelen. Spirituálisnak lenni azt jelenti: igazodni az élet dolgaihoz; jelentőséget tulajdonítani minden eseménynek; képessé válni szellemi-művészi-kreatív módon megélni a nap minden pillanatát.

Ha intenzitással cselekszünk, ha minden pillanatot teljes-értékűnek élünk meg, azonnal érezhetővé válik, mi is a különbség egy passzivitásra és egy aktivitásra alapozott élet között.


A tanulás – mint spirituális szükséglet

Fejlődésünk elsősorban a tanuláson mint valódi és sajátságos „spirituális szükségleten”, valamint érzelmeink alakulásán múlik. Személyiségünk minden részének szüksége van táplálékra: a bennünk lakó istenségnek szüksége van éreznie, hogy harmonikus kapcsolatban állnak egymással a létezés „felső” és „alsó” szintjei; a lelki résznek szüksége van arra, hogy gazdagodást éljen át másokkal és környezetével való kapcsolatában; a testnek pedig szüksége van arra, hogy kifejezhesse belső késztetéseit, s hogy ne érezze magát mellőzöttnek.

Ezen az úton járva képessé válhatunk jellemünk és viselkedésünk módosításának irányítására. Ha önmagunkkal őszinte dialógusban állunk, azaz, ha személyiségeink között nyílt a párbeszéd, akkor egyre inkább felülemelkedhetünk kisebb és nagyobb egoizmusunkon, kisebb és nagyobb félelmeinken, lustaságunkon, elítélő hajlamunkon, és teret adhatunk nagylelkűségünk, együttérzésünk, szabaddá tett talentumaink kibontakozásának. Megnyugtatni az elmét, csillapítani az aggodalmat.

A tanulás, ugyanúgy, mint a kutatás, fontos kulcsként szolgál lelkünk ajtajának megnyitásához: megismerni, kutatni egyénileg és mások kutatásának megismerése révén, informálódni az életet és az univerzumot mozgató kisebb és nagyobb törvények mibenlétéről . . . mindez mozgásba hoz minket is, majd elvisz a szellem szférái felé, melyek – miközben növekedni tanítjuk magunkat – örömet is adnak nekünk. A tanulás nélkülözhetetlen eszközökkel lát el minket a valóság értelmezéséhez, kifejlesztve ezzel egy olyanféle magyarázatot, amilyet ezen eszközökkel tudunk kialakítani róla. Mindannyian saját „majdnem-valóságunkban” élünk, azaz, egyénileg felfogott és értelmezett világunkban.

Avégből, hogy ez a felfogási-értelmezési folyamat hidakat tudjon képezni önmagunktól mások irányába, elkerülve az ellenkezőjét, az akadályteremtést köztünk és mások között, ezért szükséges a tanulás, mégpedig az a fajta, amelyik képes ellátni minket olyan számú értelmezési paraméterrel, hogy nyitottá válhassunk más felfogások-értelmezések befogadására.

A bejárandó út, amely ebben a korszakban vár az emberekre, a felszabadítás útja: azonban nem az „anyagtól való felszabadításé”, hanem az „anyag felszabadításáé”, mely sokkal többet jelent, hiszen az anyag létbeli dimenziónk egyik részét képviseli, s nem aktualizálásának egyik akadályát.

Újraértékelni a fizikalitást, testünk képlékeny energiáját, ez az első lépés ezen az úton. Spirituálisan akkor is fejlődhetünk (sőt, főleg akkor), miközben mozgatjuk kezeinket, miközben dolgozunk, tulajdonképpen életünk bármelyik pillanatában, amelyikben tudatosan végezzük azt, amit éppen csinálunk.


A tanulás tárgya tehát nem csak elménk, hanem testünk is: gondját viselni lelkünk eme templomának, mégpedig kifejlesztve egészséges szokásokat, „meghallgatva” azokat a válaszokat, melyeket e szervezet ad nekünk reakcióként a tőlünk kapott ösztönzésekre, ingerekre . . . ez is egy módja a tanulásnak.

Falco Tarassaco, más damanhuri kutatókkal együtt, kigondolt és kifejlesztett bizonyos technikákat saját észlelőképességünk kiszélesítésére, mégpedig kiindulván a fizikai testből, majd kiterjesztve e képességet annak saját energetikai komponensére. E technikák közül a legelterjedtebbet Belső Harmonizációnak hívják, mely az egyes energetikai részek – az „adonajba” csakrák, a mikrovonalak, az aura . . . – közötti megfelelő kapcsolat megteremtésén alapul, az érzékszervi észlelés közvetítésével. Fontos, hogy mindezt hétköznapi apró-cseprő dolgaink elvégzésével, s közben meditatív pillanatok átélésével érjük el, minthogy különleges helyzetek létrehozására törekedjünk, melyekben szenzációs élményekben vagy rendkívüli látomásokban lehet részünk.

Falco szeretett mindig emlékeztetni minket, hogy:

„… mi mindennap 24 órán keresztül meditálunk”

. . . értvén ezalatt, hogy nem azon dolgainkon kell változtatnunk, amiket nap mint nap teszünk, hanem hozzáállásunkon, amellyel végezzük azokat.

Stambecco Pesco által készített kivonat Falco Tarassaco: „Az Álom, az Üzenet” című könyvéből

 


Utazás az Emberiség Templomaiba:

 A Víz Templomterme

Kinyitok egy kis ajtót, s íme, a Víz Termében találom magam

Itt az Idő egyenlővé válik az emlékezéssel, az antik ismeretek felidézésével, helyreállításával, hisz’ Falco maga írta tele a falakat, rájuk festve jeleket és szövegeket, felhasználva tizenkét különféle antik ábécé betűit. A tekintet szinte elvész az egymást követő szavak láttán, melyek ugyan nem érthetőek, valamilyen módon mégis elbűvölnek. Ha pedig a szót, az igét mindenféle világ-keletkezés kiindulópontjának tekintjük, akkor itt az a benyomásunk támad, hogy teremtett világok ezrei vannak jelen. Minden írott nyelv hasonlóképpen adott (és ad) kezdeti lendületet egy-egy valódi élet felé való kapunyitáshoz is, hogy azok, akiknek volt (vagy van) szeme a látásra, elindulhassanak a megismerés felé vezető úton.

Még mindig az írásról

E tökéletes írások által szőtt hálók között, a magasban, négy aranykígyó tűnik fel, mintha őrzői lennének e térnek, ahol a Galaxis bolygói lebegnek: azok, melyek már lakottak, és azok, melyeken az élet csak a jövőben fog megszületni. A kígyók meghatározzák azt a négy irányt is, ahonnan a Szinkrón Vonalak erednek, hogy itt, ebben a térségben, ahová nem véletlenül telepedett Damanhur, egy „fénylő csomónak” nevezett pontban találkozzanak.

A jelek között szemlélődve felfedezem néhány istenség itt-ott, egy bizonyára nem véletlenszerűen kialakított séma alapján elhelyezett nevét, mintha ezzel minden egyes, általuk képviselt Erő saját területét jelölné ki. A Víz Terme a Nőiségnek lett szentelve, mint egyfajta alkímiai tartálynak, mint bölcsőnek, mint az érzelmek és tapasztalatok olvasztótégelyének, s mint olyan „magzatvíznek”, amely összegyűjti és megőrzi az Emberiség tudáskincsét. Csőszerű harangok „folyékony” hangja kíséri meditációmat, emlékeztetőül, hogy Víz – és nem Föld – vagyunk, s Vízbe fogunk visszatérni.

A kék szín az uralkodó ebben a körkörös térben, amely lágysággal tölt el egy olyan ölelésben, mely a mérhetetlen idő távolából ered . . . annak az időnek a mélységéből, mely gyötör is minket és be is fogad minket, melyben kifejlődtek és még ki fognak fejlődni az Emberiség történelméhez tartozó civilizációk: a Labirintus falain elmondott történetünk azonban nem az egyedül lehetséges történet. Kényelemben érzem magam, mint egyfajta kehelyben, mely magába fogad, mint egy anyaméhben, melyben átadhatom magam a fenti kupolából érkező lágy fény élvezetének. Ez az ólommal átszőtt üvegkupola közel hatezer darabból áll, s a tenger látványát idézi, közepén egy nyolcszirmú virággal, mely Damanhur sárga zászlaját oltalmazza. Szintén a tengerre emlékeztet a padló közepén fekvő mozaik, hat úszó delfinnel egy hatágú csillag belsejében.


A bejárati ajtóval szemben néhány lépcsőfok vezet egy kék színű gömböt tartó oltárhoz, mely pontos megfelelője az e Teremhez közvetlenül csatlakozó Kék Kistemplom nagy gömbjének. Szoros kapcsolat van e két terem között, ugyanis mindkettő, bár eltérő módon, a „kezdetek” tematikájához kapcsolódik; ez az a hely, ahol rituálisan szentesítik új tervezetek, új kutatócsoportok megszületését; ez az a tér, ahová olyan intuíciókat helyeznek „letétbe”, melyek – miközben testet öltenek a Formák Világában – képesek feltárni a valóság újabb, eddig a lehetőség szintjén várakozó szféráit.

A születés – mint teremtés

A bejárati ajtótól balra, egy kőbe vájt kis mélyedésben található a Terem főoltára, melyre egy másik gömb van felhelyezve. A kőzet természetes módon, sötét, durva formában látható, mert így, a víz ellentétes lágyságával együtt tudják egymást kiegészíteni ezek az alapelemek, hogy reprezentálják az élet nagy egységét.

Lefekszem a Terem közepére és becsukom a szemem. Játékos képzeletem átformálja az egymást követő, korábban térben és időben távoli világok nyelveiként, írásaiként értelmezett jeleket, s ezzel máris e világok felé vezető úton találom magam . . . mert immár a falak is mintha képessé válnának átalakulni egy csillag- és bolygótérképpé, rakétakilövő állomásokkal és leszállópályákkal, s e térkép lehetővé tenné számomra, hogy már útra is keljek a tér-időben, nehézkes és lassú űrhajók nélkül. Kinyitom a szemem és ismét ránézek a két gömbre: most úgy tűnnek fel számomra, mint két piciny világ, fénylők és fénytelenek egyidőben, együtt lüktetve az élet ritmusával. Megkockáztatom, hogy elveszítsem magam visszatükrözésük és elnyelésük váltakozásában.

                                                                                                          Unicorno Arachide

 

„Nem ítélhetjük meg mások határait: nem tudjuk ugyanis felmérni, meddig terjed ki érzékelésük hatósugara.”

                                                                                                          ~Falco Tarassaco

 


KÖNYV:    Falco Tarassaco – Az álom, az üzene

 

Pozitív gondolat, nyitottság mások irányában, az élet mély gyökereinek kutatása, pragmatizmus: ezek Falco Tarassaco (azaz: Oberto Airaudi, 1950 – 2013) üzenetének alapvető elemei. Mint mélyérzésű, eklektikus és kreatív személyiség, Falco keltette életre azt a gondolkodást-fejlesztő iskolát, amely megszámlálhatatlan témával foglalkozott (és foglalkozik), s amely utat nyitott a damanhuri közösség megalakulásához, mely közösség ugyan Olaszországban született, de szellemi üzenete lépésről-lépésre elterjedt az egész világon.

 

Online rendelés


Kezdd el járni utadat, hogy felszabadulhassanak a benned eltompult pozitívabb energiák:

Spirituális gyógyítók iskolája

Alkímiai iskola


Kutasd fel, miként lehet élni egy „oktávval” emelkedettebb szinten!

A Selfica az empirikus kutatásnak a damanhuriak kísérletező munkája nyomán kifejlesztett egyik területe, egy kulcs különféle energiamezőkbe való belépéshez, hogy azokat a legjobban ki lehessen aknázni.

 


Az öröm Selfje

Munkahelyeken és lakóhelyeken egyaránt ajánlott, mert segítségével növekedhet az energiaszint, erőre kaphat a dinamizmus és megjavulhat a kedélyállapot.

Kiterjeszti a fénnyel teli rezgések jótékony hatását a környezetre is, közel 12 méteres hatósugárral. Napfénnyel vagy mesterséges fénnyel jól körülvett helyen kell felállítani.

 

                                                                                                                           

   Online rendelés

 


 

Fel szeretnéd fedezni, milyen a növényvilággal való kommunikáció?

Merülj el az erdő hangulatában az új „Növényzene”-géppel, a BAMBOO-val!

Online rendelés


Támogasd az Emberiség Templomait a te 5×1000-eddel!

Döntéseddel hozzájárulhatsz ennek az univerzális spiritualitásnak szentelt, hihetetlenül jelentős művészi alkotásnak a teljes megvalósításához és megóvásához.

További információ

Kategória