Blog Detail

Damanhuri hírlevél – 2018. március

Selmeci Csongor 2018 január 30 0 comments 0

Ezúttal megvilágosodom

A hétköznapjaink során minket érő kihívások között a legfelemelőbb – s egyben a legmegterhelőbb – feladat, hogy tudatosan éljünk át minden pillanatot, melyek közül bármelyikben megnyílhat az út a megvilágosodás felé.

Elérni a transzcendens tudatosságot, a mindennel való egységet miközben utazunk a metrón, miközben bevásárolunk vagy betesszük a kulcsot házunk ajtajának zárjába . . . nem könnyű, de lehetséges. A megvilágosodás nem délibáb, nap mint nap megtalálhatod, mialatt azt keresed, miként lehetne izzásban tartani azt, ami benned a legjobb.

Lemondani arról, hogy ez megvalósítható, olyan, mintha eldobnánk fegyvereinket anélkül, hogy harcba szállnánk, mert már eleve legyőzöttnek érezzük magunkat. Megtenni mindent azért, hogy megszabaduljunk korlátainktól, melyek elhitetik velünk, hogy nem megvalósítható . . . ebbe a megszabadulásba minden rendelkezésünkre álló energiánkat érdemes belefektetni.

Akarod tudni, hogyan próbálkozunk ezzel Damanhurban? Olvasd el az alábbiakat!

Megvilágosodás – 8 lépésben

Időnként, hogy emlékezzünk azokra a dolgokra, melyek rendkívüli teendőket okoznak életünkben, azaz, még nem váltak megszokottá, hasznos lehet készíteni róluk egy listát, s azt mindennap újra és újra elolvasni, főként, ha az a lista egyszerű, közvetlen és célravezető. Magaddal viheted a táskában, tarthatod az éjjeliszekrényen vagy ráteheted a számítógépre; teheted bárhová, a fontos csak az, hogy figyelemmel olvasd azt újra és újra, mert egyedül ez a figyelem teheti azt élővé, valóságossá.

Damanhurban, a spirituális fejlődés ösvényén járva mindenki összeállít magának egy-egy ilyen egyénre szabott listát, bár ezek gyakran sok pontban megegyeznek a mások által írtakkal.

Együtt haladni a spirituális kutatás útján hozzánk hasonló célra törekvő társakkal, ez olyan kollektív energiamezőt tud teremteni, mely mindenkinek további erőt tud adni az út folytatásához. Épp’ ezért hívunk téged is: résztvenni velünk együtt legközelebbi spirituális találkozóinkon, azaz a Tavaszi Napéjegyenlőség és a Nyári Napforduló ünnepein, és osztozni velünk 8 egyszerű, de alapvető lépés megtételében, melyekkel „sakkot adhatunk” a megvilágosodásnak!

Változtass mindig valamin naponta, akár csak csekélységen is, mely így a változás magvát már beplántálhatja életedbe: hidd el, tetszeni fog! Változtatni valamin . . . ez nem orvosság egy már akadozva működő dolog számára, hanem a jobb életre törekvő stratégia része.

Ápold másokkal való kapcsolataid, és teremts újakat is néhány egyszerű gesztussal, egy-egy kedves szóval, a hozzád közellévők iránti több figyelemmel!

Amikor azt akarod, mindenáron neked legyen igazad, gondolj a másokhoz fűződő kötelékre, mely sokkal fontosabb, minthogy igazad legyen velük szemben, ugyanis egyedül a kölcsönösen kifejezett jószándék az, mely boldoggá tehet.

Mondj köszönetet a testednek, hisz’ mindent megtesz, hogy törődjön veled, mégis gyakran rosszul bánsz vele, nem hallgatsz rá, nem akarod megismerni sem: állj meg, beszélj vele és mondj neki köszönetet! Azonnal jobban leszel!

Higgy álmaidban és képességeidben! A hit nem valaminek a következménye, hanem egy választás: amikor hiszel a benned lakozó hatalmas erőben, már közel is vagy a sikerhez!

Kérj bocsánatot, ha tévedtél valamiben, vagy ha megsértettél valakit! Ha büszkeséged meg akar ebben gátolni, ne hagyd, hogy győzzön: emlékezz rá, hogy erősebb vagy korlátaidnál!

Keresd a kapcsolatot a természettel, figyelj rá jobban: sok felfedeznivaló csodálatos világ létezik még körülötted, ne maradj bezárva saját kis világodba!

És végül . . . Mosolyogj és mosolyogj még többet, még akkor is, ha már úgy tűnik, elég a mosolygásból, mert abból soha nem elég!

Jelentsen bármit is számodra mindez, tudd: mi határtalanul bízunk képességeidben, hogy mindezt meg tudod tenni, hogy meg tudod magad szabadítani kötöttségeidtől, melyek még terhelnek, s hogy közelebb tudsz kerülni ahhoz a szikrához, mely benned izzik.

Találkozzunk mielőbb!

Megvilágosodás – 35 év alatt

Sokat fejlődtem H. Hesse „Siddhartha” című könyvét olvasva. Emlékszem, úgy ittam magamba a könyv szavait, mint sivatagban a vizet: sírtam, nevettem, s közben megértettem, ezután nem leszek már képes hétköznapi életet élni. Elhatároztam, hogy értelmet keresek létezésemnek. Miután Castaneda könyvét is elolvastam, úgy döntöttem, elindulok Mexikóba egy Nagual felkutatására, hogy felfedezhessem az élet rejtélyeit. Őrült terv volt, mégis szilárdan hittem benne.

Két héttel azelőtt, mielőtt megváltottam volna csak odaútra szóló jegyem Oaxaca-ba, láttam egy tv-műsort Damanhurról, mely enyhén szólva is a szinkronicitás hatását keltette. A műsor egyik részlete arról szólt, hogy ezek az ittlakók – azaz: a damanhuriak – szinte kivétel nélkül mind „bolondnak”, ugyanakkor, szándékaikat látván nagyon-nagyon optimistának tűnnek, hisz’ el akarják érni a megvilágosodást, mégpedig azáltal, hogy álmaik alapján felépítenek egy teljesen új világot.

Az egész műsor alatt csak mosolyt láttam az arcokon, és fényt minden meginterjúvolt szemében. A terv egy párhuzamos valóság megteremtésére számomra teljesen ésszerűnek tűnt, ezért „két lábamra állva” úgy döntöttem, mielőtt elindulok Mexikóba, felkeresem ezeket a fura személyeket. Így is tettem, s mi történt: hat hónap múlva Oaxaca helyett Damanhurban találtam magam.

A szavaktól a tettekig

A damanhuri élet sokkal mozgalmasabb, s kétségtelenül kevésbé kontemplatívabb volt a Siddhartha által sugalltnál, még akkor is, ha tulajdonképpen mindkettő ugyanazt a célt tűzte ki maga elé: a megvilágosodást. Gyakran kérdeztem magamtól, mikor érkezik már el az a pillanat: elképzeltem, hogy semmi sem marad abból, ami korábban volt, s hogy minimum képessé válok majd szabadon közlekedni a különféle dimenziók között. Spirituális vezetőnk, Falco, ellenben gyakran felhívta rá a figyelmünket, s többször elismételte, hogy ha egy ember megvilágosodása előtt a földet műveli, megvilágosodása után is ugyanolyan emberként fogja ugyanazt a földet művelni. Megértettem ugyan a metaforát, de nem voltam képes elhinni – valóban így lenne? Ha valaki megvilágosodik, tényleg nem tud semmit sem változtatni életén? Az a fény biztosan bárkit ki tud húzni ebből a valóságból, mely így ahhoz képest fénytelenné válik! A közösségi élet azonban átterelte figyelmem más, sürgetőbb kérdések felé, mint például: művészi módon kifesteni az Emberiség Templomait anélkül, hogy korábban ecset lett volna a kezemben; énekeket komponálni a mi egyedi karakterünket tükröző stílusban anélkül, hogy zenét tanultam volna; jobbá tenni a másokkal való együttlétet, de főleg azon munkálkodni, miként tegyem önmagam jobbá . . . e célok elérése rengeteg energiát megkívánt.

Változás a perspektívában

A közösségi életben tapasztalható állandó súrlódások, vagy a magam és mások nézőpontjaira való kölcsönös odafigyelés szövevényei közepette nagyon sok dolog megváltozott anélkül, hogy észrevettük volna. Amikor 50-es éveim küszöbére érkeztem, egyfajta mérleget készítettem eddigi életemről, és feltettem a kérdést, milyen távol vagyok attól, hogy bármily módon is „megvilágosodottnak” érezzem magam. Tudomásul vettem, hogy tulajdonképpen már eddig is nagyon sok kis megvilágosodást éltem át, kegyelmi állapotok által kísért mélyebb belátásokat, tapasztalatokat, melyek közelebb vittek a dolgok megértéséhez, és egyidejűleg megszabadítottak az élet megannyi aspektusához való ragaszkodástól. A mindennapok szokásos eseményei – egy határidős munka, egy adott vagy kapott szívesség, egy akadály leküzdésére szánt pillanat, egy konfliktus megélése – közepette mindig megjelenik egy nagy energikus képesség, mely csak arra vár, hogy rajtunk keresztül kifejeződhessen. A mágia abban a pillanatban megjelenik, amikor valami megváltozik bennünk, s ha ekkor nem a megszokott módon reagálunk e változásra, akkor e mágikus hatásra a jobbik részünk nyilvánulhat meg.

Közelebb a fátyolhoz

Ma, 35 év távolából, elképzelésem a megvilágosodásról teljesen megváltozott: az, ami mindannyiunkat elválaszt a megvilágosodástól, talán csupán egy fátyol, a hozzá való „kulcs” pedig ez: egyszerűen csak hagyni kell egyre elvékonyodni, hogy a fénynek sikerüljön rajta áthatolnia, s megvilágítania mindazt, amit a mindennapok során megélünk. A földművelést folytató megvilágosodottról szóló metafora immár számomra is világossá vált, bár nem a fejemben, hanem a lelkemben. Megvilágosodni annyi, mint fényt hozni mindabba, amik vagyunk s amit csinálunk mindennap nemes egyszerűséggel, tudván eközben, hogy a bennünk végrehajtott változtatások révén folyamatosan megváltoztatjuk a minket körülvevő valóságot is.

Ma már felismerem a szépségét, az erejét annak az embernek, aki folytatja a föld megművelését, felismerem a világra gyakorolt mérhetetlen hatását. Azt kívánom mindenkinek, váljon olyanná, mint az az ember, keresse saját útját a megvilágosodás felé, találja azt meg, majd ossza meg tapasztalatát másokkal is!

Szeretnéd te is megosztani velünk a tiédet? Megtiszteltetésnek érezzük, ha megteszed!

Formica Coriandolo

Ünnepeld velünk a Tavaszi Napéjegyenlőséget!

 

(A fordítás az olasz nyelvű Hírlevél alapján készült.)

 

Kategória