Blog Detail

Damanhuri Hírlevél 2018. február

Selmeci Csongor 2018 január 6 0 comments 0

Zavartnak érzed magad? Csak semmi pánik, mindannyian azok vagyunk!

Amikor nem könnyű megérteni, miért tesznek minket próbára ellentétes érzések, közöttük pedig ellentmondásosnak látszó gondolatok, spontán módon úgy ítéljük meg ezeket, mint valamiféle hiányosságokat, zavarodottságokat, korábbi döntéseinkhez nem illeszkedőket.

De miért történik meg mindenkivel, hogy át kell élnie ezt a tapasztalatot? És főként miért kellene „hibásnak” éreznünk magunkat amiatt, hogy átélünk valamit, amin mindenki, még a határozottnak és sziklaszilárdnak látszók is előbb vagy utóbb átesnek életükben?

Damanhurban – annak ellenére, hogy képzésünk során azt tanuljuk: önálló egyének vagyunk – meg vagyunk róla győződve, hogy az emberi természet összetettebb és sokoldalúbb, vagyis több, bennünk együttélő személyiségből áll össze, szinte mint külön szervek, külön funkciókat betöltve, melyek egy sűrű kapcsolati háló segítségével teszik számunkra lehetővé, hogy egyetlenegy összefüggő testben élhessünk.

A minket alkotó személyiségek egy apró, sokszínű közösséget alkotnak bennünk, mely igencsak összetömöríti magát, amikor a mi fő-fő összetartónk, vagyis a lelkünk utazása során áthalad az úgynevezett Küszöbön, hogy világra jöjjön itt, az anyagi szinten . . .

Akarsz erről többet tudni? Olvasd el az alábbiakat!

Egy kissé kuszáltak, de boldogok

Hányfajta lehetőség van belénk ültetve? Rengeteg! Nem csupán azok, amelyek lelkünk lényegi mivoltára vezethetők vissza, mely magában hordoz egy eredetünkhöz kapcsolódó isteni szikrát, de azok is, amelyek a bennünk lakozó különféle személyiségekre, melyek színes mintájául szolgálnak jellemeknek, tapasztalatoknak, adottságoknak!

A helyett a felfogás helyett, miszerint a bennünk lakozó több személyiség csak problémát okoz, vagy még rosszabbat: betegséget, mi Damanhurban úgy gondoljuk, ez az adottság egy kivételes erőforrás annak elérésére, hogy boldogabb és teljesebb életet élhessünk.

Belső hangjaink – nevezhetjük ezeket így is –  felismerése tudatosabbá tesz bennünket arra nézve, miként kezeljük azokat a kihívásokat, melyeket a mindennapi élet helyez utunkba. Amint egy karmester vezényli zenekarának minden egyes elemét, ugyanígy megtanulhatja bárki megszólaltatni saját hangszereit (azaz, előhozni személyiségeit) a legmegfelelőbb pillanatban, elkerülve, hogy trombitaszóló hangozzék, miközben a partitúra harmonikus hegedűszólamokat kívánna.

Ha ez a példa túlságosan elméletinek tűnne, elég a mindennapi élet történéseire gondolni, például, amikor ott találjuk magunkat egy vitás munka-megbeszélés kellős közepén, törékenyebb, védtelenebb személyiségünk irányítása alatt; vagy amikor elindulunk egy érzelmes találkára anélkül, hogy észrevennénk: domináns személyiségünk abban a pillanatban éppen egy szakavatott szervező képét ölti magára, aki (jaj, jaj!) csak operatív és logisztikai feladatokban érdekelt. Számos hasonló helyzetet élünk át nap mint nap, főleg azért, mert nem vagyunk tudatában, „mennyien is élünk együtt önmagunkban”, mely jellemek fejezik ki személyiségünket.

A damanhuri Spirituális Fizika úgy tartja, hogy a minden emberben jelenlevő isteni szikra alapvető adottsága magához vonzani különféle személyiségeket. Ezek egy „Küszöbnek” (Soglia) nevezett köztes térben helyezkednek el, mely (olaszos hasonlattal élve) mint „kispárna”, azaz, mint ütközőzóna terül el az anyagi és a spirituális dimenziók között. Ez utóbbit Damanhurban „Valóságnak” (Reale) nevezzük, ahonnan maga az isteni szikra is származik.

Amikor egy új lény megszületni készül, lelke elválik a Valóságtól, áthalad a Küszöbön, miközben személyiségeknek egy egész „fürtjét” gyűjti össze, úgymond’ „ellátmányként” az újonnan megszülető egész életére. A keleti kultúrában a születendő előző életében felgyülemlett karma határozza meg a különféle személyiségek összetételét, mégpedig azért, hogy a lehetséges megtapasztalások teljes összessége révén éretté válhasson a szükséges isteni elfogulatlanságra, s hogy ezzel elérhesse a megvilágosodást.

A különféle személyiségek összetétele, bizonyos szempontokból, hasonlíthat az előző életek teóriája által sugalltakhoz, de nem elegendő csak ilyenformán gondolni rájuk.

Egy olyan technika segítségével, mely teret ad a másokkal szembesülő szituációk vizsgálatának, illetve a játékos művészi kifejezésnek, Damanhurban megtanuljuk a különféle személyiségek összekapcsolását és harmonikus integrálását, mélyére hatolunk belső konfliktusainknak, valamint feltárjuk, miként lehet felismerni és előhívni eltérő tulajdonságú részeinket . . . s mindezt azért, hogy boldogabb irányba terelhessük életünket.

A „Belső Személyiségeink” nevű tanfolyam elindít egy hosszú ideig tartó, egyszeri alkalommal elsajátított, alapvető technikák által önállóan vezethető folyamatot, hogy azonosíthassuk saját személyiségeinket, és stabilizálhassuk velük való kapcsolatunkat.

Nos, mire vársz?

Nyolc személyiség . . . és mindegyik bennem!

Megélni önmagam, ez gyermekkorom óta mindig is komplikációkkal járt. Egyik nap nőiesnek és romantikusnak éreztem magam, egy másikon pedig gyűlöltem bármilyen kedveskedést és kidobtam minden rózsaszínűt a ruhatáramból (nem azért, mintha a rózsaszínű ruhák viselése egyértelműen női mivoltra utalna, de amikor hétéves voltam, erről erősem meg voltam győződve). Egyrészről gyűlöltem az erőszakot, másrészről harcba szálltam a rajtam zsarnokoskodókkal, ráadásul, szinte mindig férfiakkal. Serdülőkorban a zavar csak fokozódott: beleszerettem egyszerre több fiúba is és gyakran váltogattam elképzeléseimet, nem kevésbé zavart okozó következményekkel . . . egyszóval, kaotikus volt az egész.

Amikor kikötőre leltem Damanhurban, a közösségi élettel együttjáró kreatív fegyelem nagyon jót tett lelkemnek: ebben a serkentő, ugyanakkor rendre nevelő légkörben minden részemnek sikerült friss, oxigéndús levegőhöz jutnia. Hálás voltam a békességért, melyet végre átéltem, viszont a nagyobb kegy akkor érintett meg, amikor Falco Tarassaco első alkalommal beszélt nekünk a Személyiségek Elméletéről.

„Képzeljetek el egy viszonylag apró kis közösséget önmagatokban, mely egymástól extrém módon különböző egyedekből áll. Mindegyik a magáét akarja mondani, mindegyik a hajó kormánya akar lenni, hogy érvényre juttathassa saját útirányát, viszont nehezen képzelhető el, hogy sikerüljön e részeknek ahhoz elegendő ideig megtartani vezető pozíciójukat, hogy a folytonosság érzését adhassák létezésünknek.

Előfordul tehát, hogy kifeszítve érezzük magunkat az egyik vagy a másik szélsőség között, kivéve, amikor a bennünk lakozó egyik személyiség dominánssá válik a többiekhez képest, s e tekintély révén meghatározó szerephez jut önmagunk vezetésében. Ha ez megtörténik, más problémák keletkeznek: ekkor – például – könnyen frusztráltnak érezzük magunkat, mert nem sikerül a többi résznek kifejeződnie, elfojtva maradnak a domináns személyiség jelenléte miatt, mely törekszik e jelenlétet mindig érvényre juttatni, anélkül, hogy megszólalni engedne bármely más hangot.

Megtörténhet, például, hogy egy erősen öntelt, zsarnoki jellemű személy bizonyos körülmények között hirtelen sírásban tör ki, azon keseregve, hogy nem kap elegendő figyelmet, elismerést és legfőképpen szeretetet . . . Ez a személy sem nem őrült meg, sem nem vált tudathasadásossá, egyszerűen csak csendesen benne élő kisgyermeki személyiségének sikerült végre érvényre jutni, s mivel nem talál sehol sem teret igényei kifejezésére, követeléssel lép fel, hogy szeretetet és figyelmet kapjon, ahogy’ azt minden kisgyerek teszi.

Az az elképzelés, hogy ne legyen tovább zavarodott és ellentmondásokkal teli az „én”, hanem legyen inkább személyek kombinációjának egysége, mint valóságos és önálló egyed, minden egyes személyiség megőrizve a maga szenvedélyét és érzékenységét . . . mindez végül magyarázattal szolgált rá, miért éreztem mindig magam kifeszítve ellentétes, gyakran összeférhetetlen végletek között. Figyelmet szentelve arra, amit magamban éreztem kavarogni, rájöttem, hogy igencsak eltérő jellemek lakoznak bennem, melyek különféle pillanatokban és helyzetekben kerülnek felszínre, bonyodalmat okozva akkor, amikor teljesen váratlanul mutatják meg önmagukat, mégpedig karmester nélkül, aki legalább be tudna avatkozni a megfelelő időpontban . . .

A „Belső Személyiségeink” nevű kurzus és az azt követő munkálkodás, hogy sikerüljön azonosítani a bennem lakó személyiségeket, s hogy kapcsolatba tudjak lépni és párbeszédet tudjak kezdeményezni egytől egyig mindegyikkel, mindez nagyon hatásos eszköznek bizonyult önmagam átformálására és az évek során felhalmozódott zavarodottságaimtól való megszabadulásra.

Például, korábban kínzó féltékenységeket éltem át, ám egyszercsak megértettem: belső személyiségeimnek csupán egyike féltékeny, és elég lehetőséget adni számára, hogy kifejezze magát más szituációkban, függetlenül az azokhoz kapcsolódó érzelmi kötődésektől . . . és így sikerült megszabadítani magam a féltékenység harapásától, mely már régóta kínzott.

A kurzuson tanult technika, azaz: a minden egyes részemre való odafigyelés és a velük való „párbeszéd” révén változtattam szokásaimon, az állandóan ismétlődő, megrögződött sémákon, s így kialakítottam egy új belső egyensúlyt.

E változástól egy új énem született, egy új, érettebb személyiség, s ma már ez irányítja életemet sokkal több humorral és sokkal nagyobb tudatossággal! Nagyon jó vezetőnek bizonyul, kész belső kis „közösségem” minden tagját szolgálni: figyel rájuk, értékeli őket és megkívánja tőlük a színre lépés helyes sorrendjének tiszteletben tartását, hogy mindegyik a legjobban kifejezhesse magát az arra legmegfelelőbb helyzetekben, a másik felségterületének megzavarása nélkül.

Ha megkérdezitek, hogy ez mindig működik-e, azt mondhatom, hogy igen, működik minden alkalommal, ha figyelmet fordítok rá, és készen állok erre a belső dialógusra, viszont nem működik, ha hagyom, hogy legyőzzön a lustaság és a megszokások hatalma, s ha nem mozgósítom a bennem rejlő erőket.

Emlékezzünk hát, mi a feladatunk életünk megjobbítására: ne hagyjuk magunkat rátévedni a lustaság mezejére, és minden nap újítsuk meg kötelességünket saját létezésünk kézbentartására!

 

Amikor személyiségeid harmonikusan együttműködnek, az eredmény egy szép szimfónia, amikor egymással súrlódnak, az eredmény csak egy zajhatás. E kétszintű kurzus célja: kifejleszteni annak technikáját, miként lehet dirigálni zenekarod tagjait, miként lehet közreműködésükkel gyönyörű dallamokat életre kelteni.

                                                                                              (A teljes szöveget lásd alább!)

Hozd összhangba minden részedet, és találd meg a belső békét

Mindannyian vágyaink, álmaink, gondolataink és elképzeléseink összetett valóságában élünk. A damanhuri Spirituális Fizika szerint Belső Személyiségeink lelki felépítésünk részét képezik, és a minket „összetartóval” együtt hozzákapcsolnak a bennünk lakozó isteni részhez. Neveltetésünk és genetikai készletünk azt sugallja számunkra, hogy egyedi létezőként gondoljuk el magunkat, a valóságban viszont fizikai testünket számos külön egyéniség lakja, melyeket „személyiségeknek” hívunk. Mint a fizikai testet alkotó különféle szerveknek, ugyanúgy a különféle személyiségeknek is megvan az alapvető feladata, hogy az egész szervezet jól működjön.

 

A tény, hogy gyakran tapasztalunk ellentétes érzéseket, e részek keveredésének következménye, mely látszólag egymás közötti konfliktusaikra utal. Az ember valódi természete szerint sokoldalú és sokszínű, e személyiségek pedig nagyfokú képességről és különleges gazdagságról tesznek tanúságot, amikor egy közös cél érdekében együtt tudnak működni.

Olyanok, mint egy muzsikusokból álló zenekar, melyben minden szekció a karmesterre figyel, aki koordinálja és dirigálja őket előadás közben. Amikor személyiségeid harmonikusan együttműködnek, az eredmény egy szép szimfónia, amikor egymással súrlódnak, az eredmény csak egy zajhatás. E kétszintű kurzus célja: kifejleszteni annak technikáját, miként lehet dirigálni zenekarod tagjait, miként lehet közreműködésükkel gyönyörködtető dallamokat életre kelteni.

Művészi kifejezésre és játékra alapuló gyakorlatokat lehet majd itt elsajátítani, a különböző meditációs technikákon túl. Eredményként lehetővé válik meghatározni, kapcsolatba hozni és harmonikus együttműködésre bírni különféle személyiségeinket, hogy megoldhassuk belső konfliktusainkat, és magasabb jóléti szintre emelkedhessünk. Amikor megtanuljuk felismerni és felsőbb célok felé irányítani a bennünket alkotó minden egyes részt, képességek és jellemek hatalmas gazdagságával felvértezve folytathatjuk utunkat a Megvilágosodás felé.

Karkötő – személyiségeink harmonizálására

Leírás:

Ez a karkötő segít harmóniába hozni minden pszichikus megnyilvánulását annak, aki magára ölti, mégpedig ideális feltételeket teremtve a teljes, harmonikus és kiegyensúlyozott önkifejezésre.

Viselhető folyamatosan, nappal és éjszaka. Csak személyes használatra való, mással nem megosztható!

 

(A fordítást az olasz nyelvű Hírlevél alapján Krajnyák Tibor készítette)

Kategória