Blog Detail

Tiruvannamalai, további napok, élmények 2

ahimszajóga 2015 február 26 0 comments 0

SÍVARATRI  február 17.  India egyik legnagyobb ünnepe

 
A Shivratri (ejtsd: sívrátri), Mahashivratri (Shivának szentelt éjszaka  vagy Nagy Shivának szentelt  éjszaka a szószerinti fordítás)
Egyik legnagyobb hindu ünnep, amelyet az egész országban ünnepelnek.
A mitológia szerint ezen az estén vette feleségül Shiva Párvatit.
A hívők a következőképpen ünneplik:
hajnalban szent fürdőzés, majd a templomban a Shiva lingamot fürdetik meg vajban, tejben, mézben. Egész napos böjt, csak vizet ihatnak, csak magokat ehetnek napnyugta előtt és napnyugta után. 
Egész napot a templomokban töltik, egész napos pujákat ( szertartások) tartanak, bajanokat  (badzsanok, azaz szeretetteli dallamos énekek Isten felé) énekelnek és főként a híres mantrát kántálják: OM Namah Shivaya 
A lingamnak felajánlanak:
 almát, bel levelet, gyümölcsöket,bétel leveleket, a templom papja ( azaz a Brahmin kasztbeli pap, aki születése jogán kapja meg ezt a rangot) pedig 3 vízszintes csíkot húz hamuval a hívek homlokára ez a Tripundra.
Éjszaka rituális táncot lehet látni: Tandava a neve, mely Shiva kozmikus tánca.
 
Tiruvannamalai- ban óriási ünnep volt. Reggel az asramunk lelki vezetője Szvámi Hamszánanda tartotta az egész szertartást (ugyanis máskor Kártik, a fehérruhás Brahmacsárin szokta tartani és a Szvámi csak a végét veszi át, amikor Ramana 108 nevét énekli. Ezalatt virágszirmokat szór a Ramana Maharisit ábrázoló szobor elé, majd elvégzi a papok által megszokott oltári szentség szertartást kis harangjáték közepette és megáldja a lába előtt leboruló híveket, kevés  tejet adva a jobb tenyerükbe, melyet a hívek megisznak).
A Szvámi 2 órán keresztűl rendíthetetlen odaadással énekelte az ősi mantrákat és az Arunácsala Síva éneket, mely szintén 108 versszakból áll, melynek gyönyörű refrénjét együtt énekeljük). A Szvámi jelenlétében mindig óriási energia van.
 
Az ünnepi készülődés már napok óta zajlik a városban. Kora reggel ismét bent voltunk a nagytemplomban (Ági és Csongor) és láttuk a figyelmes, körültekintő készülődést az esti ünnepségre. Már elkezdték körberajzolni és mécsesekkel körbevenni az óriási, talajon elkészített színes képeket. Ezeket természetes anyagú színes porokkal készítették, de olyan művészien, mintha fali festmények lettek volna. Az egyik kép a Nataradzsot (táncoló Sívát) ábrázolta, a másik Sívát és családját, azaz Parvaiti, Ganésát és Murugát, vagy csak Sívát és Parvatit, vagy csak Ganésát, stb.
Estére, amikor már besötétedett minden elkészült és a többezer ghí mécses és füstölő illatos körülölelésében pompáztak. Lenyűgöző látvány volt! (lásd a fotókat) Volt ahol a mécsesekből külön formákat, mandalákat alkottak, valamint a templom híres víztározóját (ahol az imádkozni induló hívő igény szerint szimbolikusan megmoshatja kezét-lábát, vagy arcát, a világi energiáktól megtisztulva tér a szentélyek elé imádkozni) is fénylő „csillagözön” vette körül, a vízben pedig egy virágokkal és mécsesekkel feldíszített óriási lingam úszott fényárt húzva maga után.
Rengeteg dobos, kagylókürtös játszott pörgő badzsanokat, néha egy –egy harang, vagy harangjáték színesítette, pezsdítette a hangzást.
Csoportunk annyira le volt nyűgözve, hogy vigyáznunk kellett, bele ne lépjünk egy-egy éppen a lábunk mellett lévő mécsesbe, ami Anitánknak sikerült is, de érdekes módon semmi nyomát nem látta utána (pedig amikor rálépett nagyon fájt!), olyan volt számára mint egy tűzönjárás.
Matadzsinak (Asramunk legfőbb női irányítója) köszönhettük ezt a csodálatos éjszakai élményt, ugyanis napközben felajánlotta, hogy ha mi is úgy gondoljuk, akkor az estét az ő irányítása alatt közösen eltölthetnénk. Így közös templomi sétánk után (ahova asramunk összes többi lakója és dolgozója eljött) együtt mentünk el éjjel a Pradaksinára is! ők persze mezítláb szépen lassan, közülünk néhányan félútig mezítláb, majd Adi Annamalai-tól szandálban. (Ez a kis falu pont a hegy másik oldalás van mint Tiru. 
Athiti csapatunkban votl egy török és egy libanoni férfi, akik elkezdtek dobolni és csörögni, mi pedig énekelni. Először az őáltaluk diktált énekeket és az Arunácsala Sívát, majd Matadzsi kérdezte, hogy esetleg mi is tudunk-e énekeket? Erre mi Csongorral felbátorodva elővettük a régen énekelt kis badzsanokat, mantrákat (Om Namo Narajanaja, Om Trijambakam-gyógyító mantra, Krisna Das – Sambo Sankara Nama Sivaja, majd ismét Arunacsala Síva)
Sajnos csoportunkból nem mindenki érezte az énekek és az éneklés jelentőségét, még ezen a jelentőségteli napon sem. Viszont páran meg tudtuk tapasztalni milyen hatása van annak, ha Isten iránti teljes szívből énekeljük több órán keresztül ezeket az ősi mantrákat úgy, hogy közben folyamatosan mellettünk van a Föld legszentebb és legerőteljesebb kisugárzású hegye, ami a magunkból kiáradó baktit (odaadást, szeretetet, hálát) felsokszorozza és szétküldi az Univerzumba.
Matadzsi figyelmeztetett, hogy éjfélkor különösen figyeljünk a hegyre, mert az éjszaka energetikai csúcspontja akkor van!
5 órán keresztül meneteltünk (15 km-t összesen) végig mantrázva, az utolsó órákban már csak mi ketten (Ági és Csongor) énekeltünk. Érdekes volt, hogy az ima nem tudott véget érni, hangszálunk, torkunk tökéletesen bírta végig, mintha emberi mivoltunk egyik legtermészetesebb dolga lenne az állandó ima éneklés. Majd álmunkban ment tovább az Arunácsala Síva mantra!!! Arra ébredtem, hogy rendkívül mély nyugodt alvásom volt és végig mantráztam magamban. Első szavam felkeléskor az Arunácsalam volt!
Matadzsi és az Athiti dolgozói (azaz Karik a fehér ruhás Brahmacsárin, a két kis konyhai segítő szerzetes, az irodai dogozók) hoztak magukkal vacsorát, amivel a legjobbkor meg is kínáltak minket, valamint kétszer is osztottak vízet és kávéra hívtak minket az útszéli árusoknál. Ilyen szerető figyelmességet is ritkán tapasztalhatunk meg. Egész asrami tartózkodásunk alatt rendkívüli figyelemben és szerető gondoskodásben volt részünk. Köszönjük Matadzsi, Swámiji és Kártik!
Hajnal 2 órára értünk vissza a szállásra.
 

Káli ünnep február 18.

Visszamentünk kis Káli templomunkhoz, ami a Virupaksha barlang közelében van. Az előző napokban ugyanis meglátogattuk az előző évekről már jól megismert kis Káli papunkat (D.Sekar), aki a hegylábi kis Káli templom, a Mulaipal Theertham papja. Bent a fák között, árnyas helyen él az erdőben (családja a városban), előtte sok turista halad el felfelé a barlangokhoz. Kint ült a templom előtt és már messziről integetett felénk. Azonnal megismert minket és hívott be a templomba. Kis temploma egy ékszerdoboz, szépen kifestett, színes, mandala mintás csempével borítva a padló (ami tavaly még nem volt!)
Azt hittem, hogy csak négyen férünk be, de mindannyian le tudtunk ülni, csak Csongi maradt kint.
Kis oltárrészében egy díszesen feldíszített női alakú szobor, ami Kálit ábrázolja (a városban, Tiruban, még egy helyen, a város közepén van Káli templom).
Azonnal hozzákezdett a szertartáshoz, mantrák, fénylő tűzkörök a szobor körül, virágdíszítések, gyümölcsáldozat, majd a végén áldás osztás piros és szürkés fehér színű porokból a homlokunkra.
Egyenként maga mellé ültetett minket, vállunkra tette a kezét és pár percig erőteljes koncentráció közepette áldott és energiát adott. Éreztük erőteljes energiáját, forróság támadt bennünk és körülöttünk.
Majd választhattunk málát, vagy szép láncot, amit persze kifizettünk neki.
Hívott minket vissza 18 –ára, amikor beöltözve Kálinak, táncolva bejárja a várost.
Hát így is tettünk, visszamentünk reggel 10 órára, éppen magunkhoz tértünk a hajnali lefekvésünk után.
Arra értünk oda, hogy bőszen öltöztetik, de nemcsak őt, hanem más fiúkat is. (nézőközönség van bőven) Erős sminkelés, arc, kéz lábfestés különböző színekre. Anita, aki kozmetikus, meg is jegyezte, hogy otthon ő is bevezeti ezeket a sminkeket, sőt fodrász, Stylist és modell iskolát is nyit ezután.
A képeken jól látható a beöltöztetett Káli és szolgái. Eddig még nem láttunk halálfejes málát, rajta volt óriási műanyag halálfejekkel, több kar, teljesen női kifestett arc és egy nagy nyelv lógott ki a szájából.
Természetesen erőteljesen tűzött a nap, volt 35-40 C fok, éppen hogy nem dölt el a nagy ruhatömeg és hőguta alatt. Majd elindult lefelé a hegyről, dobosok kisérték végig és a nézőközönség (köztük Csongi is kamerázott). A ricsaj jó irányadó volt.

Hegymászás február 19. 

Matadzsi (a név szó szerint anyácskát jelent, az asram női vezetőjét hívják így, nagyon erős mégis nőies energiákkal rendelkező hölgy, az asram igazgatója) felajánlotta, hogy bemutat nekünk egy szvámit, aki 4 hónapja böjtöl, maunázik és naponta 3x járja meg a Pradaksinát. Félreértettük ennek időpontját és szerencsétlenségünkre (vagy mégsem?) egy napközbeni időpont maradt meg már csak a hegy megmászására.
Mivel napon 35-40 C fok van, át kellett gondolnunk, hogy ki vállalja.
Végül velem 3 hölgy maradt lent, akiket bevittem a nagytemplomba és egy csodálatos élményben volt részünk.
A többiek 10 órakor elindultak felfelé. Editkénk vállalta, hogy felmegy, de mivel neki nehezen ment, lassan haladtak, így szépen lassan 3 óra alatt felért a csapat. Kis csoportunk rendkívüli összetartó erejét mutatta, hogy Editkét pátyolgatva, ösztönözve, nem engedték, hogy feladja!
Így ő is teljesítette, amitől olyan energiát kapott, hogy másnap hajnalban Rimóczi Klárival a Pradaksinát mégegyszer megjárta. Büszkék vagyunk Rád Editke!
 
Mondtam a csoportnak, hogy nehéz lesz a hegyi menet, és valóban az is volt.
Egész úton mantrákkal kértük a Hegyet, hogy engedjen fel minket. Ezt meg is tette. 
Nagyon nagy melegben nem találkoztunk felfelé menő csoporttal, 1-2 ember ment csak el mellettünk felfelé, de lefelé sem nagyon jöttek. 
A melegben és a végig tűző napon szépen lassan sokat megállva meditatív kapaszkodásban mentünk felfelé.  Az izzadás természetes folyamattá vált, mindenki 2 liter vizet hozott magával a kapaszkodásra, ez gyorsan fogyott, de nem bántam mert lefelé már biztosan gyorsabban fogunk érni, és volt még nálam 3 liter tartalék víz.
 
A hegy teteje megváltás volt. Egész addig, amíg mezitláb ki nem kellett másznunk a feketére égett kormos sziklára, ami az egész napi tűző napsütéstől felforrósodott. Minden lelki erőt össze kellett szedni, hogy ott bírjunk maradni a kövön. A fent lévő egyik szerzetes málákat is árult, meglepően olcsó áron, és nem akart nyerészkedni. Így majdnem mindenki vásárolt magának a málákból, majd beültünk a csúcs alatti kunyhóba, ahol egy szerezetes aludt, majd a társa megkínált minket kókuszhéjból teával.
Majd beültünk a meditációs barlangba is ami a csúcs jobb oldalán van.
 
A lefelejövetelt szintén megálókkal, és óvatosan baj nélkül sikerült teljesítenünk. Utána a csoport kérése szerint bementünk a Virupaksa és a Szkandasram barlangokba is, még éppen zárás előtt, megköszönni az ututnkat.
 
Mindenki felajánlotta különböző céljaiért a hegymászsást. Én is energetikai blokkjaimon dolgoztam vele. A kért blokkoldás egy hosszú 4-5 napos tusztulási folyamathoz vezetett, ami végül teljes oldást és változást hozott a járulékos eseményekkel. 
 
 
 
Mi négyen pedig, akik nem másztunk fel a hegyre, bementünk a Nagytemplomba. Felejthetetlen élményünk volt egy találkozás egy tamil idős nénivel. Egy helyi szent (Sirsadra Swami, aki Ramana előtt élt a hegyen) oltárához és a mellette lévő szép, oszlopos termébe mentünk be, amikor ez a drága asszony (aki alacsony és max. 30 kg lehetett) hirtelen mögöttünk besuhant és leült lótuszba tett lábakkal egy oszlop tövébe. Szárját elrendezte, táskáját maga mellé tette. Mi négyen leültünk vele szemben és ő elkezdett velünk tamilul beszélgetni. Majd egy csodálatos éneket adott elő nekünk, amitől mi azonnal sírni kezdtünk. Ez a néni egy angyal volt, rendkívül tiszta energiákkal és olyan fantasztikus erős, gyönyörű hanggal énekelt, éneke példája volt az odaadó baktinak (Isten iránt érzett feltétlen odaadó szeretet)h. Megsimogattuk finom kis arcát, ő virágokat adott nekünk és megkente homlokunkat.i

Szwami Malaganapati gyógyító szerzetes beszélgetése és mantra osztása az életcéloknak megfelelően

Még eznap 18 órakor szintén Matadzsi szervezésének köszönhetően megismerhettünk egy különleges embert.
Sugárzott belőle a szeretet és az felső világokkal való szoros kapcsolat. Teljes valójával figylet a vele szemben ülöre. Egyszerűen egy teljesen más valóságban élő embert láttunk.
Malaganapathi éveken keresztül tanított egy bangalore-i védikus iskolában 300 gyermeket. Majd idejött Tiruba. Bráhmin pap és szerzetes. Hihetetlen tudása van az ősi védikus írások, mantrák jelentésében, ismeretében. Gyógyítói képességei vannak és mindig ráérez a mellette ülő belső állapotára, még akkor is, ha az illető nincs tisztában vele, vagy nem tudatos felőle.
Mi is elé ültünk egyenként és röviden kérdezte, mit szeretnénk életünkben megvalósítani, mire szeretnénk imát kérni. Volt, aki kis csoportunkból nem tudott konkrét választ adni, így azt ő adta meg. Főleg életfeladathoz, vagy célhoz, vagy a negatív karmikus kötelékek oldásához, stb. tartozó védikus mantrát kaptunk, amit többször elmondatott velünk, majd leírta szanszkritul és Matadzsi és Csongi az arab betűkkel. Naponta legalább 36x kell ismételni. Nekünk a 8 ember olyan mint Síva 8 karja, vagy a 8 energia (Nap. Hold, Prána, és az 5 elem), ezek mind segítenek a bakonyi elvonulóközpont és jógakorház létrejöttében.
Matadzsi fordított angolra, amit pedig Csongor magyarra.
(Csongor kiegészítése)
NAgyon érdekes volt mentálisan ráállni a gondolkodására, a metakommunikációjára. Rendkívül tisztán, egyenesen sugározta magából azt, amit mondani akart. 
 

Szvámi Malaganapati 4 órás védikus tűzszertartása február 20. HOMA

 
A Szvámi különben kívülről egy 50 év körüli erősebb testalkatú férfi, rendkívül szeretetteli, figyelmes, mosolygós ember.
Valóban óriási lelki, mentális és fizikai erő van benne.
Azt az ajándékot kaptuk tőle, hogy  4 órás védikus szertartást tart nekünk úgy, hogy hangosan mondja végig a megfelelő mantrákat és nem mentálisan, mint amikor magának végzi a szertartást. Ugyanis idáig a böjtjét úgy törte meg, hogy ezt a szertartást minden nap megteszi, de maunában. 
A szertartáson részt vett rajtunk kívül az asram minden lakója és dolgozója.
A meditációs teremben volt a szertartás. Szépen már elő volt készítve. Tűzhely tehéntrágyával összefogott vályog téglákból kirakva, sokféle virág, gyümölcsök, vizek, tejek, ghi, olaj, gallyak, kegytárgyak, stb.
Végig kántálva, sokféle kézmudrát használva 4 órán keresztül. Végén elégetve mindent, a hamut felkenve a homlokunkra, valamint a piros színt és most a fekete színt is!
Érdekes volt átélni a mantrák és a mozdulatok egységét a terem energiaterének megváltozását, valamint azt a hihetetlen koncentrációs készséget, amely lehetővé tette a mantrák 4 órás kántálását fejből, nem tévesztve el a megfelelő sorrendet.
 
Olyan erőteljes hatása volt, hogy alig kaptunk levegőt! Ezzel a szertartással még emegerősítette a tegnap tőle kapott mantrák személyes erejét. 
 
Február 21. Előző nap kiderült, hogy mégsem tudunk elmenni, mert a Tanjore-i szállónk csak egy nappal később lesz szabad, így minden további nélkül, természetesen maradhattunk. Mindenki örült neki, mert így nyugodtan pakolhattunk.
 

Február 22. Indulás tovább Csidambaramba

 
Kartik, a tavalyihoz hasonló figyelmességgel látott el minket, mert a de. 10 órai elindulásunk előtt még teát osztott nekünk.
 
Kisbusszal utaztunk tovább, aminek az elviselése a vidéki indiai utakon nagy kihívás volt mindenkinek.
 
Csidambaram a templomváros mostmár a tavaly megismert arcát mutatta. Az ebéd után némi várakozással kinyilt a déli szieszta után a templom, és megtapasztalhattuk ősi erejét. Mostmár vezetés nélkül egyedül sétálgatva jártuk be a szentélyeket. Ezzel jobban magunkénak érezhettük a templomot. 2 órás benttartózkodás után indultunk tovább Tanjore-i szállásunk felé.
 
 
 
Tanjore (Tanjavur)
 
Rádzsa Rádzsa király ősi városa és temploma, ami a világörökség része. Káprázatos műremek gránitból az örökkévalóságnak. Kőbe zárt ima, egy nagy király nagy alkotása. A temploma azt bizonyítja, hogy méltó volt híréhez. Olyat álmodott és épített meg, ami időtállóan hírdeti nagyszerű gondolkodását, gazdagságát és szervező képességét. Nem véletlenül volt az a neve, hogy Rádzsa-rádzsa, azaz a királyok királya.
 
Vörös gránit alkotások, és közben a negy szellős terek lehetővé tették, hogy itt beszéléjük meg a csoporttal az elképesztően sűrű elmúlt hét eseményeit. Nagyon jól éreztük magunkat a szent falak között. 
 
 
Madurai
 
Tanjore és Madurai közötti autóúton kesudió vásárlás az út mentén. Kis pálmalevél viskók alatt pörkölik. Állítólag dél- India ezen részén termelik a legnagyobb mennyiséget. 1 kg 600 Rúpia (1 Rs=4,5 Ft).
 
Madurai déli kulturális központ, dél-Indiai déli részének fővárosa. A Mínaksi templomot is most vezető nélkül és szabadon jártuk be. Az életöröm temploma, tele párokkal, gyerekekkel, színes képekkel, és gyönyörű szobrokkal. A templom múzeum pedig az elmúlt századok megtalált értékeit és a restaurálás lépéseit is bemutatja. 
 
 
Vonatút Chennai-ba, február 26.
 
Nagyon kellemes légkondis a vonat, sokszor túlzottan is hűtik. Folyamatosan hordják a teát, kávét és az ennivalókat olcsó áron, pl. Szamósza, maszala puri, vadai (sós fánk), sült paprika, sült banán, idly, kekszek, stb.
Hét órás a vonatút, ami alatt kellemes tudom írni a beszámoló szövegét (Ági)
Csodáljuk a dél-Indiai tájat, a földeket, melyek mind megműveltek. Sok a rizs, cukornád, kukorica föld, de vannak gyümölcsfa ültetvények, banán, mangófák, kókuszpálmák, gyapotföldek, virágföldek és még sok olyan föld, amit nem tudtunk beazonosítani.
Traktorok dolgoznak, de vannak kombájnok is. Nincs kietlen, homokos táj, minden szép zöld.
De az ipar is jelen van, erőművek, óriási hangárak a messzeségben, útépítések, új vasútvonal és az ehhez tartozó hidak építése zajlik.
Villupuram-ban is megáll vonatunk, ahol Ramana átszállt, amikor Maduraiból Tiruvannamalai felé tartott. Ezek szerint innen van csatlakozás Tiruba!
 
 
Nagyon megszeretettek minket az asramban és nagyon vigyáztak ránk! Később Kártik mondta, hogy jobb is, hogy egy nappal később megyünk, mert az asztrológia szerint nem lett volna teljesen felhőtlen az eredeti napon való utazásunk. Ramana és Arunácsala most is segített!
Többszörös karmaoldások voltak a templomban is és a Swami által is.

 Ramana és Arunácsala mindig veled van, csak rá kell gondolnod!

 
 

DARÓCZI RITA BESZÁMOLÓJA    INDIA 2015.02.05-28.

Elég nehéz volt az indulás, komoly problémát jelentett számomra, hogy a családomat otthon kellett hagynom 3,5 hétre. Hálás vagyok a férjem és gyermekeim megértő támogatásáért! Nem tudni a nagy vonzalom okát, egyszerűen, csak úgy éreztem, hogy az Arunachalához mennem kell! Érezni akartam az energiákat, be akartam járni azokat az utakat, ahol szentek jártak előttem, és azonosulni akartam az ottani kultúrával, emberekkel, légkörrel… Kellemes csalódás volt a megérkezés – már ami a beharangozott bűzt illeti. Helyette sosem szűnő dudaszó zaja, valamint szemét, kosz, nyüzsgő szegény emberek látványa, hihetetlen életkörülmények, utcaképek nyitották tágra a szemem. Életem legizgalmasabb taxis utazását éltem át a hotelbe menet. Minden járgány emberrel teletömve (motor, busz, riksa, bicikli, autó,…) folyamatosan dudálva össze-vissza haladt centiméterekre a többi járműtől. Sávok, útjelző táblák, lámpák, szabályok, rendőrök sehol az utakon… Legnagyobb megdöbbenésemre ebben a forgatagban minden sofőr és utas arcán (kivéve az enyémen J ) csakis a nyugalom jelei voltak felfedezhetők, nem láttam indulatot, idegességet… Így a kezdeti aggódást nálam is hamar felváltotta egyfajta biztonságérzet. Mint ahogy semmi sem az, aminek látszik, az utakon észlelhető szegénység, kosz, káosz, zaj az indiaiak mérhetetlen figyelmével, tudatosságával, benső nyugalmával, elégedettségével, egyszerűségével párosult. Ez a kettősség – a benső rend, hit és a külső káosz – lenyűgözött az egész utazás alatt. Náluk nincs felesleges, szükségtelen holmi, szó, tett, ragaszkodás, ami van az maga a TUDATOSSÁG.

A meditációs táborunk helyszínére, Tiruvannamalaiba érve egyből otthon éreztem magam. Az Athiti Ashramban lehetőségem volt szobát választani, így egyágyas szoba mellett döntöttem (ahonnan néhány nap múlva költöznöm kellett). Gondoltam, ha már eljöttem a családomtól, akkor legyen teljes az elvonulás, itt és most számot vethetek magammal. Az Ashram célja, hogy szállást és ételt biztosít a Bhagavant követő zarándokok és keresők számára és energiáival, szellemiségével segítséget nyújt, hogy eljussanak az igazsághoz. Emiatt nagyon egyszerű, bútorozatlan, puritán szobák vannak kialakítva, ezzel is segítve a befelé lényegülést! Kaptunk hát mi is nagyon finom és bőséges reggelit, ebédet, vacsorát, használhattuk a meditációs termet, részt vehettünk a reggeli énekeken, pudzsákon. A személyzet hihetetlen figyelemmel, alázattal, szolgálatkészséggel, szívből táplált bennünket étellel, itallal, energiával, szeretettel… Programokra invitáltak, illetve többször kaptunk lehetőséget beszélgetésre, tanításra, meditációra Swami Hamsanandával, és Mala Ganapatival… Hálás köszönet mindenért! Személy szerint minden reggeli éneken, pudzsán részt vettem (kivéve mikor korai programunk volt), nekem hihetetlen sokat adott, főleg amikor a Swami tartotta az erőt sugárzó jelenlétével. Egyszerre ürültem és töltődtem, sírtam és nevettem, leírhatatlan megtapasztalás volt…  Akárcsak a Ramana meditációs barlangokban való elmélyülés és a templomok különböző helyei, amelyek „megszólítottak”, vagy a hegy csúcsán Síva tüze, mely a talpon keresztül kiégeti a mélyen megbúvó lenyomatokat, hogy szabad lehess… Az Arunachala valóban maga a szeretet. Hatalmas erő, energia. A közelében felolvad minden fájdalom, szomorúság, gyűlölet. Gondviselés, nyugalom, biztonság, hit és szeretet tölti be a helyét. Amit szavakba lehet foglalni, az röviden ennyi. Azon túl pedig minden, egy magasztos erő, egy mag, amely mindenkibe befészkeli magát, hogy aztán kivirágozhasson… Az Arunachalánál élő emberek egyszerűek, őszinték, mosolygósak, sugároznak, pedig legtöbbnek a kis kunyhóján, edényein, ruháján kívül nem nagyon van más egyebük. Mégis ott a szemükben az elégedettség, elfogadás, szeretet. Tisztában vannak a karma törvényeivel, alapból a jama-nijama szerint élnek, ebből kifolyólag nincs erőszak, igazságtalanság, birtoklás, lopás, önösség, hátsó szándék, van helyette elégedettség, elfogadás, hit, önuralom, benső tisztaság, s öröm, mely csupán Bhagavan, s az Arunachala, maga Síva tiszteletéből származik…

Úgy érzem, ez a zarándokút az agyamtól a torkomon át a szívemig vezetett, s segítségemre volt egy másfajta értékrend kialakulásában… Ahogy Dóri lányom közös fürdésünk közben megfogalmazta: a jóban ismerszik meg a rossz, s a rosszban ismerszik meg a jó!

Köszönöm Ágicának és Csongornak a szervezést, figyelmet, és a csoportnak, hogy egyéniségükkel emelték az utazást. Terveim szerint jövőre a családdal együtt utazunk.

 

Leave your thought

Kategória