Blog Detail

2015 Indiai zarándoklat és meditációs tábor

ahimszajóga 2015. február 13. 0 comments 0

BESZÁMOLÓ AZ INDIAI ZARÁNDOKÚTRÓL ÉS MEDITÁCIÓS TÁBORRÓL

 

 
2015.02.05-én, Ágota napon szállt fel repülőgépünk Dubai-on keresztül Chennai-ba. Sajnos Ágica nevenapját nem tudtuk megünnepelni az Indulás miatt, de majd Indiában!
 
Ciláékkal aki Győrből utazik velünk és vállalták, hogy a férje felvisz és majd az utunk végén visszahoz Ferihegyről, gyorsan felértünk a repülőtérre, és a téli cuccainkat a kocsiba hagytuk.
Mindenki szerencsésen megérkezett és a bőrönd fóliázások után elbúcsúzva a rokonoktól becsekkoltunk. Már Budapestről is egy nagy Airbus-szal repültünk, ahol 8 személy volt egy sorban. 2-4-2 az ülésbeosztás. Bár reménykedtünk a jó elhelyezkedésben, de nem mindenki ablakhoz került. Így Irénkével cseréltünk időnként, hogy tudjon fényképezni. ő most repült először. Az utastársa egy pszichiáter hölgy a jelenlegi kormány lélektani tanácsadója. Nagyon jót beszélgettem vele, Bangalore-ba repült a Pszichiátriai Rehabilitációs Világszervezet konferenciájára.
Bár  dubai légitársaság gépével mentünk (Arab Emirates), de voltak olyan figyelmesek, hogy beosztottak egy magyar srácot is utaskísérőnek (állítólag rengeteg magyar dolgozik az Emirates Airlines-nak) és minden közlményt az arab és az angol mellett magyarul is elmondtak.
Ezt semelyik nagy nyugati légitársaság Budapestről induló járatán eddig nem tapasztaltuk. Ime az arab figyelmesség és vendégszeretet. Ne csak a terroristákra gondoljunk, ha az arab világ kerül szóba. A világ egyik legélhetőbb vallása az iszlám. Gondoljunk két világhírű tudósunkra, Vámbéry Árminra és Germanus Gyulára. Az ő műveikből megérthetjük az iszlámot, a mai tömegmédiából nem!
Gyönyörű hatalmas teliholdat szemléltünk a repülőgép ablakából. Jó élmény volt!
 

 Dubai

Dubaiban helyi idő szerint éjfélkor érkezve megcsodáltuk a világ egyik legnagyobb repterét, ami káprázatos látványt nyújtott. A sokféle nemzetiségű ember (arab, indiai, kínai, maláj, európai, amerikai, fülöp szigeteki, stb), sokféle nyelvvel, színes öltözetükben különleges élményt nyújtottak. Végtelen hosszúságú folyosók. Összesen kb. 80 kapun indultak a repülőgépek a világ minden tája felé. Itt egyik utitársunk félálomban előre sodródott a tömeggel. őt több mint félóra hosszat kerestük, mire végre felvette a telefonját, és kiderült merre van.
Gondolkodtunk közben Ágicával meg a többiekkel, hogy az út első állomásán már egy ember veszteség, akkor mi lesz a végén? De szerencsére minden elsimult.
Timiéktől kaptam egy SMS-t (ők előbb jöttek egy nappal, hogy Dubait is megnézzék, és itt terveztük a találkozást) hogy bár kint vannak a reptéren egy biztonsági zónában, de túlfoglalták a repülőt, és ha minden utas megjön, akkor nekik nem jut hely és csak holnap délutáni géppel jönnek utánunk. Végül azonban a 2 óra várakozás után kiderült, hogy nem jött el minden utas és velünk tudtak repülni.
Itt az eddigi legnagyobb gépünkre száltunk egy Boeing-re, ahol 10 ülés volt egy sorban (3-4-3). Teljesen megtelt ez a gép is. Itt már szunyókált a csapat.
 

Chennai

A Chennai nemzetközi reptér szintén óriási, de folymatos bővítés alatt van így rendezetlenebb képet mutatott, mint a Dubai.
Itt kitöltve 2 ürlapot és végtelen sorokat kiálva a bevándorlási hivatal ablakainál – minden Indiába érkezőnek itt kell lejelentkeznie – végül odaértünk a csomagjainkhoz.
 
Mi voltunk az utolsó utasok, csomagjainkat szépen leszedték a futószalagról és egy kupacba hordták.
Viszonylag sértetlenül megjöttek, csak Rita bőröndjének tört le a 4-ből egy kereke, de megdöntve lehet még húzni a bőröndjét!
 
Kiérve a reptértől elintéztem négy taxit a hivatalos taxis vállalatnál. Gyorsan és zökkenőmentesen a szállodánkba értünk, ahol szintén tudtak már rólunk és vártak.
 6 szobát kaptunk, amiből 3-at később kicsit komfortosabbra cseréltünk. (Túl kicsik voltak az ablakok, és nem fért be rajtuk elég szúnyogJ!)
 
A szállodánk a Hotel Peninsula egy nagy sugárút mellett van, így már nincsen olyan bazári hangulat és nem olyan sokkolóak az első élmnyek, mint a tavalyi csapatnak.
 
Megérdeklődtük a környék legjobb éttermét, és elindultunk vacsorázni a pihenés után. Gyalogos sétával értük el a felsőbb kasztok egyik kedvenc családi ebédelőhelyét. Rögtön külön terembe vittek bennünket. Itt nagyon finom és bőséges estebédet ettünk majd visszasétáltunk a szállodánkhoz, útközben vásároltunk néhány szükséges dolgot.
 
Este felhívtam riksás barátunkat és leszerveztem a másnapi programot: Szent Tamás bazilika, Kapaleswara hindu templom, és az ebéd, majd vásárlás a bazárban.
Ez nem teljesen így sikerült, mert ezek mellett természetesen benne volt napunkban néhány kereskedőház felkeresése is, ahol a vásárlásainkból a riksásaink részesülnek, ezért mindenképpen el akartak vinni ide minket. Én ebbe belementem, mert mindenkinek nagy élmény a bazári hangulat mellett látni a kereskedő kaszt működését és profizmusát.
Ezekbe a kereskedőházakban kemény alkudozásokkal gyönyörű dolgokat vásárolt a csapat, és a riksások is boldogok voltak, mindegyikük kapott egy inget.
 
A Szent Tamás templomban éppen egy esküvő zajlott. Ide minden további nélkül bemehettünk cipőben. Gyönyörű nagy katedrális, ahogy a képeken látszik. Az apostol sírja viszont egy külön épületben van, és ez már szigorúan szent hely, csak mezitláb lehet bemenni. A hindu és a keresztény megközelítés egysége és a szentség tisztelete sugárzik a helyből.
Itt megint éppen mise zajlott tamilul (tavaly is pont egy misére érkeztünk), de amikor megérkeztünk angolra váltottak. A keleti figyelmesség és vendéglátás újabb gyönyörű példája. Hát ezért szeretjük oly sokan a keleti gondolkodásmódot.
 
A sír kápolna a föld alatt nagyon erős hely, ahogyan már tavaly is megtapasztaltuk. Erős spirituális energiával van feltöltve! Ennek épségére itt nagyon vigyáznak. Bár a család, akikért a mise ment már modern mai emberek voltak, a fiatal anyuka minden további nélkül időnként fényképezte a papot mobiltelefonjával, amit én a csoportnak megtiltottam, mivel tiltó tábla volt kitéve! Változnak az idők!
 
A Kapaleswara templomban megint a tavalyi vezetőnket kaptuk. Egy fiatal alsó kasztbeli lelkes srác, aki nagy hévvel magyarázta nekünk a hinduizmus, mint létfilozófia és nem vallás lényegét. 1 Isten, 3 megnyilvánulás – (mintahogy a gyermek is serdülő, felnőtt, érett ember, majd idős lesz) 5 elem, 7 csakra, 9 bolygó. Minden páratlan szám szent, a párosok balszerencsét hoznak.
Ezért a szertartások végén a 9 bolygó murtijait páratlan számú körben kell körbejárni.
 
Leültünk a meditációs mandapába ráhangolódni, már éppen gyülekeztek körülöttünk az alsó kasztbeli, vagy kaszton kívüli szegények, akik ételt kapnak a templomban minden nap a befolyó adományokból.
 
Majd körbevezetett minket, lehetett puját kérni a családért és szeretteinkért. A javasolt összeg amit a vezetőnk ajánlott 30-50 dollár volt fejenként, de hozátette, hogy amennyit gondolunk. A dollárt 60-nal kell szorozni, és bizony a mi költségvetésünk ekkora összeget nem tett lehetővé. Így 100 rúpiát kértem fejenként a templomi adományokra csoportnak kiosztott 500 rúpiából. Nem volt nagyon elragadtatva az összegtől.
 
A végén a kívánság teljesítő fa után a személyes felajánlásunk neki szintén fejenként 100 rúpia volt. Ezt annyira keveselte – megpróbálta duplájára felakudni az összeget nálam, de eredménytelenül – hogy a kilenc bolygó elmagyarázása nélkül elköszönt és otthagyott. Ez is a modern városi lét velejárója és a gazdag nyugati turistáknak köszönhető, akik nagy adományaikkal felborították az értékrendet.
 
Viszonytásképpen írom, hogy néhány nappal később az Arunachaleswara nagytemplom legszentebb fő oltáránál, a templon egyik főpapja által személyre szabottan és külön-külön bemutatott pudzsáért 1500 rúpiát kértek az egész csoportért, 12-főért. Az is igaz, hogy ez autentikus hely maradt a hatalmas forgalom ellenére is, mert a nyugati turisták száma elenyésző a helyi zarándokokhoz képest.
Egy nagyobb ünnepen, mint tavaly a Pungal volt több százezer, ha nem egymillió ember van itt jelen. Tavaly az emberáradat a 2 sávos széles úton körbeérte a hegyet. Ez pedig 13 km.
 
Tehát a nyugati túristák aránya elenyésző. Hát ennyit a pénz értékéről.
 
A délután bementünk egy mobiltelefon üzletbe, ahol a nap hátralevő részét töltöttük.
Mindennel előkészültünk, de sajnos megváltozott a törvény és lakcím igazolás kell a külföldi személyeknek is.
Erre nem gondoltunk, de szerencsére 2 személynek volt fénymásolva lakcímkártyája így az ő nevükre vettünk 4-4 simkártyát. Ezt hihetetelen ráérősen intézéték, és elénk vettek minden betérőt, amit nehezen viseltem. Délután kb. 15.00 – 21.30- ig intéztük el a kártyavásárlást, de közben elmentünk a jól bevált helyünkre ebédelni. Közben János elment fényképet készíteni, mert ő volt az egyik érintett, akinek volt lakcím kártyája. A szembe lévő épületbe ment át, és kb 1,5 óra múlva tért vissza 21 fényképpel. Ebből jó poénok születtek. Mondtuk neki hogy bátran osztogassa a képeit a járókelőknek, ha még nem ismerik őt. Jut a képekből.
A magyarázat: 80 rúpiába került 8 db fénykép és 100 rúpiába a 21. ő gondolta, hogy megéri kicsit többet készíteni.
 
Néhány nap múlva kaptam az értesítést egy éppen kint tartozkodó magyar hölgytől, hogy őneki a telefonkártyavétel kicsit tovább, 5 napig tartott. Nem egyezett az aláírása az útlevelében lévővel a hatóságok szerint. Így mi még jók vagyunk ezzel az alig 7 órás vásárlással.
 
Másnap a tavaly már megismert és megszeretett Gyermek parkba és a mellette lévő krokodil illetve kígyó állatkertbe mentünk.
A hüllőknél kezdtük. A világ számos különböző krokodil, kajmán, aligátor és garval faja megtalálható itt élőben, mindenféle méretben. Láttunk egy akkora példányt is, akinek nem lett volna gond lenyelnie bennünket. Sajnos ő nehezen fényképezhető helyzetben volt.
Érdekes látvány, amikor a hüllők nyitott szájjal szellőztetik a gyomrukat (vagy nem tudom mit csinálnak). Olyan mozdulatlanul tartották magukat, hogy néhány utitársunk érdeklődött, vajon élők-e.
A rajtuk lévő nyílt sebekből és leharapott lábfejekből úgy látszott, hogy nem felhőtlen a krokodilok társadalmi élete. A felmerülő konfliktusokat gyorsan és közvetlenül elrendezik! Ezt a modellt remélhetőleg az emberiség egyre kevésbé fogja alkalmazni. Talán feljebb kerül a hatalmon lévők tudatszintje is a krokodilokétól. Sajnos néha nem így látszik!
 
Majd átmentünk a mellette lévő Gyremekparkba. Mindenhol vettem a csoport minden tagjának 20 rúpiáért kamera jegyet. Úgys mindenki fényképezett, ne kelljen az őröknek számolgatni, hogy a 12 embernél összesen mennyi kamera van. 100 Ft-ot megér a fényképezés. Itt gyönyörű parkban láthatjuk a hindu családokban uralkodó harmóniát. A velünk lévő családanyáknak különösen feltünt, mennyire sokat foglalkozik a hindu apa is gyermekével. Jó élmény belelátni a keleti gondolkodásmód gyakorlati alkalmazásában. Persze el kell mondani, hogy ezen a helyen rajtunk kívül csak a felső kasztok tagjai és a gazdag családok fordultak meg. Ez nem fedi át egymást!
Tehát ha nem volnánk annyit az utcán közöttük, akkor nagyon egyoldalú képet kapnánk! A riksás vezetőnkkel – akinek jelenleg nincsen riksája, de szervezi a többieket, és úgy látszik rendeződött az anyagi helyzete is, mert mindig előre kifizeti a társainak a kialkudott összeget, mielőtt még tőlem megkapná – való beszélgetésből is hasonló kép rajzolódik ki. ő a legalsó kasztban van, mint ahogyan tavaly elmesélte nekem, de nagyon szereti a gyermekeit és a feleségét.
 
Szóval itt egy két antilop kifutó, strucc, majmok, madarak, vad kutyák ketrece mellett elsősorban a szép növényeket és főleg a hindu társadalmi életet tanulményoztuk a kisgyermekes családok körében.
 
Azután a nap fénypontja következett, lementünk a tengerpatra, és szembesültünk a Bengáli Öböl hullámainak hihetetlen erejével. Ugyan fürdeni nem lehetett, de a bokáig beleállni, majd az érkező hullámtól derékig mnedvesnek lenni viszont igen.
A fürdési tilalom, a hatalmas méretű hullámok, a parttól befelé irányuló erős áramlatok, valamint a messzi távolban látható olajfinomító miatt van.
 
A csoportból mindenkinek előjött a gyermeki énje, játszottak a hullámokkal, a homokkal, kagylót szedtek, fényképezték egymást. Kb. 2 órát töltöttünk a parton, majd indultunk vissza, mert a foglalt buszunk csak du. 3-ig ért rá.
 
Ebédelni mentünk a már megszokott helyünkre, ami annyira tele volt, hogy most nem kaptunk külön termet, de rögtön felszabadítottak nekünk 3 asztalt így családok között étkezhettünk. Ahogyan a csapat megszokja Indiát, minden nap egyre újabb és újabb ételeket próbálnak ki. Így a számla is a 12 embernél mindig egy egy ezressel drágább lesz. Nem baj, ez kell a feszültségoldáshoz. Aztán persze úgy jóllaknak, hogy alig tudják visszavonszolni magukat a szállásra. Itt is mint minden jógatáborunkban csak naponta 2-szer étkezünk!
 
Ezek után szabad program, a jól megérdemelt bazári vásárlás következett. Mindenkinek azt mondtuk, hogy ne hozzon sok ruhát, mert olyan szépek és olcsók a ruhák itt, hogy inkább vásároljon. Most jött el ennek az ideje.
Reggel elmentem elrendezni a vonatjegyünket a Madurai-ból való visszautazáshoz. János is velem jött, hogy lássa, nekik Timivel majd hogyan kell ezeket intézni, amikor a pálmalevelük után menve majd különválnak a csoporttól.
 
A bazárba mentünk a tavalyi szállásunk közelébe, egy pici poros üzlethelységbe. Itt némi várakozás után megjelent az arab utazási ügynökünk, aki gyönyörű angolsággal elrendezte az ügyünket. Sajnos Jánosék hibásan megvett jegyét nem tudta visszaváltan, mert interneten vették, ráadásul nem is az ő nevükre.
A jegyünket e-mailen fogjuk megkapni, és ki kell nyomtatnunk. Hát ez is India! Természetesen semmilyen bizonylatot nem kaptunk az átadott pénzért, de biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz, és nem is kellett csalódnom. Ha hosszú távon szeretné, hogy nála vegyünk jegyet, akkor becsületes lesz. Én ezt úgy is magyarázom magamnak, hogy a karma és a dharma törvényét ismerve jól szeretné ellátni a feladatait. Büszke akar lenni a munkájára. Erre nyugodtan tudtam építeni az eddigi 3 utunk során.
Bár egy iszlám kereskedőnél ez nem áll, de a Korán törvényei is a becsületet előtérbe helyezik, amennyire ismerem.
 
Következő napon 10.00 előtt megérkezett értünk az időközben elrendezett kisbusz, amit úgy kértem hogy a csomagokkal is kényelmesen beleférjünk. Eltéveszthetetlen volt, hogy honnan jött mert színesben rá volt festve az Arunácsala hegy és az Arunácsaleswara templom két fő murtija.
 
Az utazásunk gond mentesen simán zajlott. Közben számtalan fénykép készült a falusi életképekről, amik mellett elhaladtunk.

 

Még az autópályán megálltunk ebédelni is egy eddigihez hasonló elegáns étteremnél, amit thai fiatal pincérek töltöttek meg. Ahogy beértünk, rögtön vagy hatan felsorakoztak. Ez az étterem is „Pure Veg” azaz teljesen vegetárius volt, így nem kellett arra figyelnünk, hogy mit eszünk!

Leave your thought

Kategória