Blog Detail

Frekvenciaterápiás elõzmények

ahimszajóga 2016 szeptember 12 0 comments 0
Az elõzmények 

1933. Raymund Royal Rife (Heidelbergi Egyetem) Ultraibolya fénytartományban mûködõ kvarcprizma mikroszkópjának vizsgálatával felismerte és rendszerezte a vírusok és baktériumok saját rezgéstartományát.

1937. Nikola Tesla kidolgozta a vezeték nélküli energiaátvitelt, a nullponti energia felfedezésével megtalálta az anyag, az energia és az információ közötti egyenlõséget.

1938. Szemjon Kirlian felfedezte a növények, állatok, emberek körül kialakuló fénykörök leképezésének technikáját.

1944. Antoine Priore francia tudós figyelt fel arra, hogy gépei nagy mágneses mezõterében hagyott gyümölcsök nem indulnak rothadásnak. Azt tapasztalta, hogy a csíráztatott magok több mint 2-szer olyan gyorsan nõttek gerjesztett mágneses mezõben, mint azon kívûl. 

1951. Gábor Dénes az elektronmikroszkóp, a plazmalámpa a holográfia megteremtõje felismerte, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámok valamennyi információját fel kell használni. 
 
1952. Winfried Otto Schumann úgy találta, hogy a földfelszín és az ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeként egy rendkívül alacsony, 7,83 Hz frekvenciájú rezgés mérhetõ a bolygónkon mindenütt, amely megegyezik az emberi agy alfa tartományának a rezgésszámával 7-12 Hz.
 
1953. Alfred Pischinger felfedezte, hogy a szervezet egyensúlyának alapja az ún. alapregulációs rendszer. A rendszer a kötõszövet, a hajszálérrendszer, és a környéki idegrendszer vegetatív idegvégzõdései által alkotott hármas kapcsolatán alakul. A szervezetben minden életmûködés az alaprendszer önszabályozó képességének függvénye. 
 
1968. Szentgyörgyi Albert igazolta, hogy a sejtszintû szabályozás során a sejtek bioelektromos kapcsolata meghatározó. 
 
1970. Fritz Albert Popp és munkatársai (Marburgi Egyetem) bebizonyították, hogy az élõ szervezet sejtjei képesek a fény (biofotonok) felvételére, raktározására, és kisugárzására. Ez a fény biológia folyamatokat irányít. Ha az alapregulációs rendszer meghibásodik, akkor a szervezet megbetegszik. Bebizonyította, hogy a sejtek képesek kommunikálni egymással biofoton sugárzással egy átlátszó üveggel elválasztva is. 
 
1979. William Ross Adey publikált a sejt- és szövetszinten végbemenõ informatikai szelektivitásról. A sejtkommunikáció megvalósítását szolgáló jelszûrés az ún. biológiai ablakon keresztül megy végbe. 
 
1983. Herbert Frölich munkássága alapján kiderült, hogy az élõ szervezet elektromágneses jeleire épülõ diagnosztizálás számára elérkezett az idõ. 

1983. Tom Stonier (Bradfordi Egyetem) megállapította, hogy az információ és az anyag azonosak, az energián keresztül egymásba  alakíthatóak, tehát az energia nem más, mint összesûrített információ. 

1985. Fritz Albert Popp (Kaiserslauterni Egyetem) munkássága során bemutatásra került az élõ sejt ultra-alacsony foton emissziója. Bizonyításra került, hogy az élõ rendszerek között elektromágneses természetû irányító folyamatok a meghatározóak. 
 
1992Mae-Wan Ho (Institute for Science in Society) a genetikus biokémia doktora fedezte fel, hogy a sejtek minden biokémikus folyamatát megelõzi egy elektromágneses aktivitás.
 
1994. Sergei Barsamian érzékeny komputerizált technikát alkalmazva az élõ sejt citoplazma elektromágneses (EM) elváltozásait mutatta ki. Felfedezte, hogy a bio- EM mezõk valójában információ hordozók és közvetlenül szabályoznak és vezérelnek minden molekuláris vagy kémiai aktivitást egy biofizikai rendszerben. Készüléke képes volt kimutatni a kezdeti elváltozásokat, mielõtt a betegség klinikai vagy fizikai megjelenést mutatna. 
 
1995. Cyril Smith, S Webb, H Pohl (Salford Egyetem) detektálják és igazolják az erytrociták közötti elektromágneses kölcsönhatásokat, és bemutatják, hogy a belsõ elektromágneses mezõk aktivitása akkor a legnagyobb, amikor a sejt anyagcsere folyamata zajlik. 
 
1995. Önálló biofizikai alkalmazott tudományág a biológiai rendszerek szervezési és kommunikációs folyamatainak vizsgálata

Leave your thought

Kategória