Blog Detail

Utitársaink beszámolói a 2015-ös indiai utazásról

ahimszajóga 2015 március 20 0 comments 0

 

 

Csillikné Péter Anita

 

Elvárások nélkül indultam és érkeztem Indiába. Természetesként éltem meg a körülményeket,a felkészítésnek köszönhetően. Rengeteg megélésem és megértésem született az út során. Engem az Arunachala és Ramana szólított meg igazán. Ha lehetőségem lesz rá, minden évben visszatérek Dél-Indiába.

India nekem egy lüktető, élő egységet jelent. Rendet a rendezetlenségben, csendet és időtlenséget a hangos forgatagban. Óriási élmény volt észrevenni a tisztátalanság függönye mögött a ragyogó tisztaságot. Az emberek barátságosak, nyílt szívűek és közvetlenek. Gyakorlatlan utazó lévén,nagy biztonságot jelentett nekem a csoport, Ágica és Csongor.

Ezúton is köszönök minden segítséget.

 

Vincze Irénke

Nagy izgalommal készültem az Indiai utazásra. Életem első repülő útja is egyben.

Teljes nyitottsággal gyermeki kiváncsisággal figyeltem és rögzítettem a történéseket.

Az ATHITHI Ashramban töltött napok nagyon mélyen érintettek és azzal az érzéssel távoztam, hogy ide még visszatérek.  Itt felszabadult bennem egy nagyon régen keletkezett gát és így újra emlékszem álmaimra. Köszönet ezért MINDENKINEK akik és amilyen erők ezt segítették. Nagyon megfogott az a kettőség amit itt tapasztaltam. Tiszta szivek, szerető, elfogadó tekintetek, egymást segítő emberek akik mindig mosolyognak. Az utcák, utak rendezetlensége, a szemét és a tisztaság a szivekben és a lelkekben. Az hogy nagyon csekély dolog birtoklása mellett nyugalom és harmónia sugárzik az emberekből.

Köszönet Ágicának és Csongornak hogy végig támogattak segítettek és így teljes biztonságban érezhettem magam e messze idegenben.

 

Farkasné Klári

India… nos… mikor megelevenedik egy álmom, először azt hiszem, hogy …hm ..? valóban?? Tényleg?valóság? Aztán … ÓÓÓH…! megfogható …részese lehetek… heuréka!!! Élő képek ! Nem álmodok
Még mindig izzik bennem az az izgalom, amit India hatása ébresztett..igyekszem a hazai mindennapok tevékenységeit ezzel a pe
zsgéssel végezni.Boldogságomat sugározni környezetembe…
Még nem dolgoztam fel az élményeket… pillanatnyilag arra vágyok , hogy újra részem lehessen a ‘hegy ‘ közelségének, a reggeli szelíd ceremóniának,ismerkedés az évezredes szent helyekkel, a templomok gyógyító energiáival…a tamil emberek tiszta szeretetének.
Jóóó.. legyek jelen a pillanatokban … szóval még nem dolgoztam fel az utat…még ismerkedek ai itthonnal..

Köszönök mindent.

 

DARÓCZI RITA BESZÁMOLÓJA    INDIA 2015.02.05-28.

Elég nehéz volt az indulás, komoly problémát jelentett számomra, hogy a családomat otthon kellett hagynom 3,5 hétre. Hálás vagyok a férjem és gyermekeim megértő támogatásáért! Nem tudni a nagy vonzalom okát, egyszerűen, csak úgy éreztem, hogy az Arunachalához mennem kell! Érezni akartam az energiákat, be akartam járni azokat az utakat, ahol szentek jártak előttem, és azonosulni akartam az ottani kultúrával, emberekkel, légkörrel… Kellemes csalódás volt a megérkezés – már ami a beharangozott bűzt illeti. Helyette sosem szűnő dudaszó zaja, valamint szemét, kosz, nyüzsgő szegény emberek látványa, hihetetlen életkörülmények, utcaképek nyitották tágra a szemem. Életem legizgalmasabb taxis utazását éltem át a hotelbe menet. Minden járgány emberrel teletömve (motor, busz, riksa, bicikli, autó,…) folyamatosan dudálva össze-vissza haladt centiméterekre a többi járműtől. Sávok, útjelző táblák, lámpák, szabályok, rendőrök sehol az utakon… Legnagyobb megdöbbenésemre ebben a forgatagban minden sofőr és utas arcán (kivéve az enyémen J ) csakis a nyugalom jelei voltak felfedezhetők, nem láttam indulatot, idegességet… Így a kezdeti aggódást nálam is hamar felváltotta egyfajta biztonságérzet. Mint ahogy semmi sem az, aminek látszik, az utakon észlelhető szegénység, kosz, káosz, zaj az indiaiak mérhetetlen figyelmével, tudatosságával, benső nyugalmával, elégedettségével, egyszerűségével párosult. Ez a kettősség – a benső rend, hit és a külső káosz – lenyűgözött az egész utazás alatt. Náluk nincs felesleges, szükségtelen holmi, szó, tett, ragaszkodás, ami van az maga a TUDATOSSÁG. 

A meditációs táborunk helyszínére, Tiruvannamalaiba érve egyből otthon éreztem magam. Az Athiti Ashramban lehetőségem volt szobát választani, így egyágyas szoba mellett döntöttem (ahonnan néhány nap múlva költöznöm kellett). Gondoltam, ha már eljöttem a családomtól, akkor legyen teljes az elvonulás, itt és most számot vethetek magammal. Az Ashram célja, hogy szállást és ételt biztosít a Bhagavant követő zarándokok és keresők számára és energiáival, szellemiségével segítséget nyújt, hogy eljussanak az igazsághoz. Emiatt nagyon egyszerű, bútorozatlan, puritán szobák vannak kialakítva, ezzel is segítve a befelé lényegülést! Kaptunk hát mi is nagyon finom és bőséges reggelit, ebédet, vacsorát, használhattuk a meditációs termet, részt vehettünk a reggeli énekeken, pudzsákon. A személyzet hihetetlen figyelemmel, alázattal, szolgálatkészséggel, szívből táplált bennünket étellel, itallal, energiával, szeretettel… Programokra invitáltak, illetve többször kaptunk lehetőséget beszélgetésre, tanításra, meditációra Swami Hamsanandával, és Mala Ganapatival… Hálás köszönet mindenért! Személy szerint minden reggeli éneken, pudzsán részt vettem (kivéve mikor korai programunk volt), nekem hihetetlen sokat adott, főleg amikor a Swami tartotta az erőt sugárzó jelenlétével. Egyszerre ürültem és töltődtem, sírtam és nevettem, leírhatatlan megtapasztalás volt…  Akárcsak a Ramana meditációs barlangokban való elmélyülés és a templomok különböző helyei, amelyek „megszólítottak”, vagy a hegy csúcsán Síva tüze, mely a talpon keresztül kiégeti a mélyen megbúvó lenyomatokat, hogy szabad lehess… Az Arunachala valóban maga a szeretet. Hatalmas erő, energia. A közelében felolvad minden fájdalom, szomorúság, gyűlölet. Gondviselés, nyugalom, biztonság, hit és szeretet tölti be a helyét. Amit szavakba lehet foglalni, az röviden ennyi. Azon túl pedig minden, egy magasztos erő, egy mag, amely mindenkibe befészkeli magát, hogy aztán kivirágozhasson… Az Arunachalánál élő emberek egyszerűek, őszinték, mosolygósak, sugároznak, pedig legtöbbnek a kis kunyhóján, edényein, ruháján kívül nem nagyon van más egyebük. Mégis ott a szemükben az elégedettség, elfogadás, szeretet. Tisztában vannak a karma törvényeivel, alapból a jama-nijama szerint élnek, ebből kifolyólag nincs erőszak, igazságtalanság, birtoklás, lopás, önösség, hátsó szándék, van helyette elégedettség, elfogadás, hit, önuralom, benső tisztaság, s öröm, mely csupán Bhagavan, s az Arunachala, maga Síva tiszteletéből származik… 

Úgy érzem, ez a zarándokút az agyamtól a torkomon át a szívemig vezetett, s segítségemre volt egy másfajta értékrend kialakulásában… Ahogy Dóri lányom közös fürdésünk közben megfogalmazta: a jóban ismerszik meg a rossz, s a rosszban ismerszik meg a jó! 

Köszönöm Ágicának és Csongornak a szervezést, figyelmet, és a csoportnak, hogy egyéniségükkel emelték az utazást. Terveim szerint jövőre a családdal együtt utazunk.

 

 

 

 

 

Leave your thought

Kategória