Blog Detail

Zarándokúton Indiában: Mumbai és Lonavla (2016.12.21-12.28)

Selmeci Csongor 2017 január 16 0 comments 0

ZARÁNDOKÚTON DÉL-INDIÁBAN (2016.12.20-2017.01.18)

Selmeciné Bogdán Ágota és Selmeci József Csongor kalandjai

 I. Mumbai (2016.12.21 – 12.24) : ismerkedés a várossal.

Repülőnk Mumbai-ban szállt le (Bombay, 30 milliós város), ahol pár napot töltöttünk. Szállásunk a Hotel Bilal Residency volt, egy kicsi, de tiszta, mindennel felszerelt kis szálló, a város szívében. Bombay drága város, ezért örültünk, hogy 2500 Rúpiáért kaptunk szállást (ez a teljes kétágyas szobának az ára, saját fürdőszobával, légkondival, ventillátorral, modern tévével.

Először is a reptér már elvarázsolt minket, gyönyörű modern, de falidíszeken, szobrokon,festményeken ábrázolva a híres indiai motívumokat, kulturális hagyományokat. Ezeknek a szín és művészien kidolgozott formai kavalkádja nagyon fel tudja izgatni azokat, akik szeretik Indiát!

Mumbai a világ 4. legnagyobb városa, sok városrészből, azaz Nagar-ból áll, mi a Nagarban szálltunk meg. A metrón a mi városrészünket Marol Naka-nak hívták. Másik szállásunk az Adore Inn Hotel (ahova majd a csoportot is visszük) a Sakinaka metro megállónál van. A metro végállomása a Ghatkopar, ahol a Central vasút ugyanilyen nevű állomása van.

Többezer évvel ezelőtt halászfalvakból egyesült várossá a Rómaiak idejében. Ők egy Mumba Istennőt imádtak, ami a város nevét adta.

A város déli részén van a Colaba városrész, ami a legszebb, itt a félsziget keskennyé válik és a tenger felül kellemes levegő, szél fújdogál. A Central vasút végállomása a hires Viktória pályaudvar (Csatrapati Sivaji Terminus), aminek óriási patinás épülete van. A West Railway végállomása délen pedig a Churchgate (Anderinél érdemes felszállni, ez a reptérhez van közel).

A híres Viktória pályaudvar

A híres Viktória pályaudvar

A város magába szívott minket és mi egybeolvadtunk a néppel, utaztunk metrón, vonaton, buszon, riksán.Mumbai-i utcákon

Jöttünk-mentünk, ismerkedtünk, az emberek megcsodálták fehér bőrünket, mosolyogtunk rájuk, ők azonnal visszamosolyogtak, megkérdezték honnan jöttünk, kérték, hogy lefényképezkedhessenek velünk. Itt még sokan beszéltek angolul, de délebbre már kevésbé, csak a tamilul. (Dél-India legnagyobb és a legtöbb ősi templomot magába foglaló része Tamil Nadu,

Ismerkedtünk a Mumbai metroval, ami szintén szép modern, csak nem földalatti, hanem magasvasút, azaz óriási pilléreken, talapzatokon íveli át a várost.

Mumbai metro

Mumbai metro

A város mammut mérete miatt a vasútrendszer rendkívül ki van dolgozva és mivel nagyon olcsó (a metro nem olcsó), ezért mindenki vonattal jár. Több nagy vasútvonal szeli át hosszában a várost, rengeteg állomással. A két legnagyobb, ahol mi is utaztunk, a Central és a West Railway. Percenként járnak a járatok és nagy tömeg zúdul be és ki a kocsikból. Szerencsére a hölgyeknek külön jelzésű kocsiaik vannak, ahol nincs tömeg. Külön kocsiban vannak a betegek, sérültek és a teherhordók is.

 

Természetesen azért többször volt olyan kalandunk, hogy a végállomáson könnyedén beszálltunk, kiszállni már cask úgy tudtunk, hogy segítettek nekünk, előretoltak és amint megállt a vonat kinyomtak a peronra (ajtó nincs a vonatokon), mert a bezúduló tömeg kissé agresszívan követelte magának a helyet.

A nyitott ajtajú helyi vonatok

A nyitott ajtajú helyi vonatok

A félsziget deli részén, a Colaba részben (Mani Bhavan) van a Gandhi múzeum, ami kis miniatűr szobrokkal mutatja be Gandhi életének legfontosabb eseményeit. Ebben az épületben szállt meg mindig, amikor Mumbai-ban tartózkodott utazásai során, 17 éven keresztül. Itt láthatjuk Gandhi saruját, ruháit, szövőszékét, könyvtárát, írásait, aláírását, fotókat, stb. Nagyon szépen, gondosan van összegyűjtve, szöveggel elmagyarázva minden részlet.

A Gandhu múzeum bejárati szobra

A Gandhu múzeum bejárati szobra

Miniatűr szobor életképek Gandhi életéből

Gandhi közvetlen tárgyai

Gandhi közvetlen tárgyai

Gandhi és Néru

Gandhi és Néru

Gandhi szövi saját ruháját

Gandhi szövi saját ruháját

 

 

 

 

Utcai karácsonyi díszek

Az utcákon rengeteg Merry Christmas felirat, díszek, fények a Karácsony tiszteletére. A hinduk rendkívül nagy toleranciával és tisztelettel fordulnak más vallások és kulturák felé.

A Hinduizmus pedig nem vallás, hanem a természet erőinek és minőségeinek tisztelete és azokkal való misztikus egybeolvadás, együttélés. (Swami Hamsananda)

A Marina part a Curchgate végállomásnál kezdődik, ez a félsziget nyugati, hosszú, kiépített tengerpartja (Arab tenger mellett), nem fürdőző hely, hanem hosszú járdákkal és utakkal ellátott sétálós, kiülős, beszélgetős hely. Sok szép palota, patinas és modern hotelek, épületek, bankok, stb. találhatók a part mentén.

Marina part Mumbai

Marina part Mumbai

Marina part Mumbai

Marina part Mumbai

Nagy élményünk volt a déli rész másik, keleti oldalán található India Kapuja (Indien Gate) , a mellette kimagasló Taj Mahal Hotel és az Elephanta sziget.

A kapu (ami inkább egy diadalív) és a szálló szinte egymás mellett találhatók. Valamint innen indulnak a 15 fős bárkák át a szigetre.

Mikor odaértünk éppen egy ünnepi koncert előkészületeit láttuk a kapu előtt, kordonnal és rendőrökkel védve, de a jólelkű rendőrök megengedték, hogy közelebb menjünk és fotózzunk. A kaput az 1900-as évek elején Jakab angol herceg tiszteletére építették, amikor látogatást tett.

India kapu és mögötte a Taj Mahal szálló

India kapu és mögötte a Taj Mahal szálló

Bárkánkról a két híres épület

Bárkánkról a két híres épület

A Taj Mahal Hotel India legrégebbi angolszász építésű királyi szállója, kb. 200 éves. Sokféle híresség megfordult ott (mindenkiről fotókat őriznek), az angol királynőtől a hires színészekig. India leggazdagabb párszi családja a TATA család finanszírozta.

Óriási pompa kívül-belül. Minket, – a kissé szakadt, izzadt fehéreket, a sárga színű fabotunkkal -nagy szeretetet fogadtak a hagyományos indiai öltözetben pompázó kapuőrök (azt hittem el fognak zavarni) és barátságosan invitáltak befelé.

Hát, bátran mondhatjuk, hogy még a legnagyobb nyugati hotelokban sincs olyan fényűzés és pompa, mint ami ott fogadott bennünket.

A világhírű Taj Mahal szálló

A világhírű Taj Mahal szálló

Karácsonyi díszítések a hotelban

Karácsonyi díszítések a hotelban

Karácsonyi díszítések a hotelban

Karácsonyi díszítések a hotelban

A faragott, festett homlokzat

A faragott, festett homlokzat

A pompát fokozta a sokféle karácsonyi díszítés és fényáradat. Aranyozott korlátok, díszek, képek. Legjobban fényképeink adják vissza az élményt. Sok az alkalmazott, szinte lesik a vendég szavait és azonnal ugranak, ha bármit is kér. Sőt még szavak sem kellenek hozzá, mert finom érzékelésükkel megérzik. Jönnek-mennek a hotel folyosóin, a kertjeiben, a társalgókban, stb.

Bárkán hajóztunk az Elephanta szigetre, a bárkák az India Kapu előtt sorakoztak:

A bárkán egy órás hajóút volt

A bárkán egy órás hajóút volt

Mumbai bárkák

Mumbai bárkák

 

Ágica a bárkán

Ágica a bárkán

Az indiai hadihajók mellett hajóztunk el

Az indiai hadihajók mellett hajóztunk el

Az Elephanta szigetet az Unesco a világörökség részévé nyilvánította. Ide 1 órát hajóztunk a kis bárkánkkal rengeteg sirály kíséretében.

Egy nagyon hosszú stég végén kötöttünk ki, ahonnan kisvasút vitt befelé a stégen, kb. 200 métert. Majd elkezdődött egy lépcsősor felfelé Mellette tele kis éttermekkel, árusokkal. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy fedeles, ponyvás árubódéjuk végig árnyékot adott a zarándoknak.

A világörökséget jelző tábla

A világörökséget jelző tábla

Mikor kis dombunkra felértünk, fantasztikus látvány fogadott minket. A sziklába vájt barlangok, barlangrendszerek és az ezekbe vájt, ezekből faragott óriás szobrok.

A barlangtemplomok

A barlangtemplomok

 

A barlangtemplomok

A barlangtemplomok

 

 

 

 

 

 

 

 

A leghíresebb közülük a Trimurti (háromfejű) szobor. Múltja kb. 1500 év. Különleges ábrázolása a teremtőnek, mert Brahma – Visnu –Síva fejszobrai együtt alkotnak egy szobrot. Középen Brahma a teremtő. Az interneten részletes anyagot találunk róla.

Elephanta sziget - templomok

Elephanta sziget – templomok és az ezekben található (szintén a sziklából kifaragott) oszlopok, termek, óriási szobrok és faliszobrok

Nagyon megérintett a szobrok monumentális alakja és ősisége. Az, hogy ezt sziklából faragták a szerzetesek és szinte élnek az alakok. Különleges energiát sugároznak magukból.

Elephanta sziget - a templomban

Elephanta sziget – a templomban

Trimurti előtt

A Trimurti előtt

Óriási szobrok az Elephanta szigeten

Óriási szobrok az Elephanta szigeten

E barlangtemplomokban ma már nincsen szertartás, nincsenek pudzsák, nyitott a látogatók számára. Környéke szépen ki van építve, vigyáznak rá.

Az egyik barlang ősi ki szobra

Az egyik barlang ősi ki szobra

A Síva lingam

A Síva lingam

Egyik barlang

Egyik barlang

 

II. Mumbai-ból Lonavlába busszal mentünk, 100 km-t, 3 óra alatt tettünk meg. Itt 4 napot maradtunk.

Ez a hegyek között fekvő városka, -ami ünnepeket alatt felduzzad 1 millióssá –hűvösebb, sokkal kellemesebb klímájú Mumbainál.

Ezért sokan idejönnek üdülni, vagy gyógyulni. 100 km-t tettünk meg 3 óra alatt. Mumbai-ból nagyon nehezen lehetett kijönni az óriási forgalom miatt, valamint komoly szerpentineken kapaszkodtunk fel a Nyugati Ghatok hegyei közé. Az ún. Highway –n haladtunk, az indiai sztrádán. Az úttest többsávos, nagyon jó minőségű, több alagúton mentünk keresztül.

Meglepetésünkre a kényelmes gyorsjáratú buszunk, -ami Pune-ba ment- az autópálya szélén tett ki minket.

Mumbai-Lonavla autópálya

Mumbai-Lonavla autópálya

Buszunk Lonavlába

Buszunk Lonavlába, elegáns, középen tévé, bömböl a zene (rengeteg hindi nyelvű sláger zenéjük van, ami gyors, néha a fülünknek már kellemetlen)

Szerencsére egy másik család is leszállt, akiket követve riksára találtunk, ami bevitt a városba.

Hotelünk a Mittal Residency egy középkategóriás (2500 Rs/nap), nagyszobájú, tiszta hotel volt.

Célunk dr. B.R.Sharmával való találkozás és a márciusi kéthetes Masterclass of Yogateachers kurs – mesterkurzus jógaoktatóknak- végleges lefixálása, a tananyag átbeszélése.

Dr. Sharma a Kaivalyadham, India legelső (majdnem 100 éve működő) jógakutató intézet és jógakórháza főiskolájának a vezetője. 2016 tavaszán hívtuk el Veszprémbe az Ahimsza Jógaközpontba (feleségével együtt), ahol 3 napos továbbképzést tartott jógaoktatóknak, Patanjali Krija jóga témában.

Mivel mi is Csongorral rendkívül szívélyesen fogadtuk őket (hoztuk-vittük Veszprémben és Herenden, fizettük az étkezéseiket, szállásukat, stb) igyekeztek viszonozni nekünk.

Sharma mindig értünk jött a Hotelba kis autójukkal. Elvittek minket egy tradicionális étterembe, a Kinara Village –ba. Ez a városon kívül terült el, valóban inkább kisebb falu méretű szórakozóhely gazdag családoknak. Indiai tradicionális életképeket mutattak be, zenészek, elefántok, tevék feldíszítve, gyönyörű faragott bútorok, faragott pavilonok, ahova az ételeket szolgálták fel. Megcsodáltuk a feldíszített karácsonyfákat és a Betlehemes jászolt is. Mivel este volt (18 órakor sötétedet, minden fényárban úszott)

Kinara village

Kinara village: a vidéki falu jelleget bemutató vendéglőkből álló szórakozó negyed

Karácsonyi hangulat

Karácsonyi hangulat a Kinarában

családok étkeztek

családok étkeztek a hangulatos helyeken

Sharma, felesége és Ági

Sharma, felesége és Ágica a Kinarában

dr. Kusumji, Sharma felesége

dr. Kusumji, Sharma felesége

Rengeteg pincér piros mikulás sapkában, sebtében szolgálta fel az ételeket-italokat.

Sharmáék arcán látszott az öröm, hogy ők is tudnak nekünk különlegeset mutatni.

Vacsora Sharmáéknál

Vacsora Sharmáéknál

Másnap Kusumji Sharma főzött nekünk vacsorát és ajándákba kaptunk egy lonavlai édes különlegességet, a Lonavla Csikki-t, Sharma kedvenc ínyencségét. Ez lonavlai találmány és az egész város árulja, de mi az eredetiből kaptunk a Mangalam Csikki-ből, ami mézes, kesudiós, mandulás, mogyorós, müzli jellegű préselt vastag lapok.

 

 

Sharmáéknál

Sharmáéknál Lonavlában

Mumbai-ba vissza vonattal mentünk, hogy azt is kipróbáljuk, sokkal kényelmesebb volt a busznál!

 

A Vonatról Nyugati Ghátok

A Vonatról a Nyugati Ghátok

A hosszútávú vonatok belülről

A hosszútávú vonatok belülről

kissé elfáradva a vonaton

kissé elfáradva a vonaton

Vonat pályaudvar vidéken

Vonat pályaudvar vidéken

Szegények a peronon

Szegények a peronon

egy koldus az utcán

egy koldus az utcán

esküvői menet

esküvői menet

 

III. Mumbai-ból belföldi gépen Chennai-ba repültünk, keresztül a hindusztáni félszigeten és kissé délebbre. Kb 1,5 óra volt az út. Az utasokat elkápráztatta a hindu stewardes-ek szépsége.

Chennai Tamil Nadu fővárosa, az autóipar fellegvára , hivatalosan 8,5 millió, nem hivatalosan 16 millió lakosú.

Tamil Nadu Indiai hitéleti központja, mert a legtöbb és legősibb templom, templomvárosok itt találhatók. Ezeket a templomokat a háborúk, a fagyok nem tették tönkre, ezért eredeti formájukban találjuk őket, több ezer éves legendákat, mítoszokat tudnának elmesélni.

A templomok energiaközpontokra épültek rá és azok köré épültek a települések. A helyi energia minőségét jelenítik meg a helyi oltárok és szobrok. Azzal együtt, hogy mindig Síva, vagy Visnu alá sorolják az adott energiacsoportot. Tehát minden templomban sok oltár és szentély található, amelyek közül több a helyi szentek, bölcsek, jógik szobrai, azaz az ő energiájuknak a megtestesülései.

IV. Zarándokutunk úgy kezdődött, hogy Kumár barátunk (aki felolvasta nekünk a pálmalevelünket) értünk jött Csennai-ba és az egyik barátja Toyota terepjárójával (a haver vezetett) elvitt minket egy Tiruchirappali (Tricsi) városba, ez 280 km-re volt Csennai-tól. Kellemes utunk volt, 5 óra. Ez az út az észak-déli Highway (autópálya), párhuzamosan a tengerparttal. Tricsiben pedig felszálltunk egy buszra (tipikus indiai, ajtó nélkül ) és elzötykölődtünk Palani városába, ami 150 km volt. Oda kb 4-5 óra alatt értünk, a végén már annyira belefáradtunk, hogy ülő helyünkben egymásra dölve aludtunk.

A buszsofőr profi módon, ahol tudott száguldott, majd hirtelen fékezett, került nagyot, erőteljes dudálásokkal kényszerítette vissza azokat, akik elé akartak volna fordulni. A kalauz sípot használt, ami még egy érdekesség volt. Nyakában lógott a pénztárgép, ami internetes kapcsolatban volt a központtal és rögtön statisztikát készített az utasokról, például hogy ki hova megy és hányan vannak. De ugyanez van a vonaton is.

Mivel a zaj óriási, ezért a síppal jelezte a sofőrnek, például egy vagy két füttyel, hogy valaki le akar szállni, vagy elindulhatnak, stb. Nagy összhang volt köztük. Minden buszon ez van. A buszpályaudvarokon síp füttyök kavalkádját lehetett hallani, mert a tolatást is így irányították.

Az utak minősége változatos, van olyan falukat összekötő út, ami jobb mint nálunk, van ami szörnyű, tipikus indiai.

Az úgynevezett Highway, a sztráda tökéletes, több sávos, de max. 80 km/órával mennek, mert időnként gyalogosok vágnak keresztül az úton és szintbeli kereszteződések is vannak. Indexelni nem szokás, ezért nagyon kell figyelni, hogy az előttük lévő mit  akar csinálni. Az autók hátuljára ki van írva: sound horn: dudálj és no hand signal: ne használj kézjeleket. Valóban nem használnak kézjeleket, de az indexre sem szoktak rá. Állandó dudálásokkal jelzik, hogy jönnek, a másik autó ki ne menjen eléjük, vagy előzésnél a másik autó ki ne térjen az egyenes irányából.

Első zarándok városunk tehát Palani, mivel éjjel érkeztünk (hajnal 1 órakor) ezért egy nagyon olcsó, de tiszta helyen szálltunk meg a buszpályaudvar mellett. Sri Ram Lodge – Ráma Hotel. Reggel egy helyi reggeliző kifőzdében reggeliztünk hárman 500 Ft-ból. Csongi és Kumár maszala dószát, én idlit és ittunk kávét (ez egy nagyon forró tejes kávé, teljesen biztonságos).

A városi szállásokról tudni kell, hogy mind zajos (az utca zaja, vagy a hotel zaja miatt), meg kell szokni és utána már tudunk aludni. Hát én nehezen szokom meg, Csongi azonnal elalszik.

Ezután riksával mentünk a híres Muruga templomhoz, ami egy domb tetején van.  Ide libegő visz fel. A templom nagyon ősi,  800-1000 év előtt egy nagy királyi dinasztia újította fel, így a jelenlegi kinézetét nekik köszönhetjük.

A domb lábánál rengeteg árus árulta a kegytárgyakat, az áldozati virágfűzéreket. Az a szokás, hogy az utcai árusoktól meg kell venni az áldozati felajánlásokhoz szükséges kellékeket. Ezeket egy kis tálcára szedik össze: virág, kókusz, kis banán, kis citrom, összehajtott zöld levél (amit a tehénnek szánnak), füstölő, és kumkum, ami piros por és a vibhuti a szürke por.

árusok és zarándokok

árusok és zarándokok

árusok

árusok

Levettük cipőnket, otthagytuk a riksásnál (mert a szent helyekre tilos cipővel belépni) és a felvonóháznál kivártuk sorunkat. Mivel a libegő egyszerre 12 embert visz fel, elég sokat vártunk. Persze gyalog is lehet menni, egy hosszú lépcsősor visz felfelé kisebb szentélyeken, árusorokon keresztül, visszafelé már gyalog jöttünk. Fentről csodálatos kilátás nyílik a városra és környékére, a mezőkre, a földekre, ahol a szorgos parasztok folyamatosan termelnek valamit. A mezők zöldellnek, gyönyörű látvány.

Ez a decemberi-januári időszak a legkellemesebb hőmérsékletű, a levegő forró ugyan, de kb 35 fok, estére 25 fokra lehül, a szél fújdogál sokszor nappal is, ezért elviselhető a meleg. (ugye délen vagyunk a 10. szélességi körön). A levegő száraz, ezért a ruhák egy óra alatt megszáradnak.

A monszunos időszak novemberben ért véget, így még van víz a földeken és folyókban, a rizs többször terem, van víz öntözni. Rengeteg a gyümölcs. Dél-India termése bőséges és ők látják el északot élelemmel. Utak mentén kesudió, földimogyorú, kókusz árusok.

A templomokban tilos fényképezni, az oltárak szentnek számítanak, és tiszteletlenség a főoltárt lefényképezni. Így a templomokat kívülről tudtuk lefotózni.

Palani Murugan (Arulmigu Dhandayuthapani Swamy templom) temploma Síva két fiához (Ganésa és Muruga) kötődik, a második fia Muruga ide vonult vissza remetének a Kailash hegyről. Muruga hordozó állata a páva, ezért itt sok páva szobor látható. Murugát Kartiknak is hívják a déliek.

fent a templom egyik csarnoka

fent a templom egyik csarnoka

libegó visz fel a templomhoz

libegő visz fel a templomhoz

 

van, aki a lépcsőt választja

van, aki a lépcsőt választja

 

parasztemberek Karnatakából készülnek a szertartásokra

parasztemberek Karnatakából készülnek a szertartásokra

A templom óriási nagy, több nagy épület, épületek között udvarok, oszlopcsarnokok. A főoltár természetesen egy Síva lingam.

Éppen egy púdzsára (szertartás) értünk oda, rengeteg ember, hosszú tömött sorokban várták, hogy elhaladhassanak az oltár előtt és a bráhmin pap által feldíszített és mágikus energiával feltöltött lingamot megtekinthessék.

Mi mivel speciális púdzsáért fizettünk 200 Rúpiát, ezért bentről az oltár közeléből nézhettük a szertartást sok hinduval együtt. Mivel egyszerre túl sok vendéget engedtek be a szertartásra, nekünk már ülőhely nem jutott, hanem az ülők mögött álltunk a belső oltári tömegben és próbáltunk egymás válla fölött átnézve részt venni a szertartás menetében mentálisan. A szertartás abból állt, hogy különböző folyadékokkal mosták le a lingamot, amelyek között volt víz, tej és egyéb folyadék. Utána felöltöztették különböző kendőkkel és virágfűzérekkel díszítették.

Illatoznak a füstölők, égnek a ghí és olajmécsesek és a papok tradicionálisan dótiban (többszörösen hajtogatott fehér aranycsíkos hosszú anyag a csípőjükre és a lábukra tekerve) vannak félmeztelenül. Olyan a hangulat, mint amilyen többezer évvel ezelőtt is lehetett.

Ági és Csongor

Ági és Csongor

 

parasztemberek Karnatakából készülnek a szertartásokra

parasztemberek Karnatakából készülnek a szertartásokra

egyik külső kis szentély

egyik külső kis szentély

 

 

 

jázminfűzér a hölgyek hajában

jázminfűzér a hölgyek hajában

 

De India végletességére jellemzően nem ritka, hogy szertartás után a pap félrevonul és a legújabb mobiltelefont a ruhájából előhúzva intézi sürgős ügyeit.

feketekő szobrok

feketekő szobrok

A papok hosszú képzésen mennek keresztül, a legfelsőbb kaszt és ők a letéteményesei az indiai hagyomány hű megőrzésének.

feketekő szobrok

feketekő szobrok

 

fentről kilátás a városra

fentről kilátás a városra

A szertartás után lesétálva a hegyről (egy óra alatt értünk le) mezítláb pont a hegy másik oldalára értünk le. Nem örültünk annak, hogy meg kell kerülni mezítláb a hegyet a forró aszfalton. Én le is ültem egy épület lépcsőjére, amiről később derült ki, hogy a helyi rendőrörs. Nem is mertek a koldusok odajönni hozzám. A rendőr fiúk mosolyogva mentek el mellettem.

A hinduizmus a hely energiáját és a természet erőit használja ahhoz, hogy a hívő által megfogalmazott kívánságok és kérések valóra váljanak. Nem küzdenek vallástalansággal (szekuralizáció) mint a kereszténység, mert a templomaik tele vannak. Jól öltözött, kulturált, művelt emberek, fiatalok, gyerekes családok is járnak templomba, nemcsak az egyszerű falusiak.

Palaniban felültünk egy újabb buszjáratra, ami 90 Rúpiáért (4,5-el kell szorozni) visszavitt minket Tricsibe és ott átszálltunk a Kumbakonam-i járatra. Ez összesen aznap 7 óra buszozás volt. (Dindigul-on mentünk keresztül)

a nem létező ajtónál a kalauzunk

a nem létező ajtónál a kalauzunk

buszunkon egy árus

buszunkon egy árus

 

 

Kumbakonam a végállomásunk, itt vagyunk 16 napot. A szállásunk a Navagraha Homestay családi hotel (Kilencbolygó Hotel).

Másnap december 30-án én kidöltem, a gyomrom ráment a buszozásra (a busz még az epénket, az epekövet is kirázta), és ment a hasam, így feküdtem egy napot (érdekes módon orvosi széntabletta vízben oldva szinte azonnal megszűntette azt a szörnyű gyomor fájdalmat).

Ekkor Csongi és Kumár mentek el a Swami Malay és a Suriyanar Koil templomokhoz. Autóval jártuk végig a helyeket, egy helyi fiatalember a Hyundai autójával (Opel Corsa szerű kicsi autó) hozott-vitt minket egész nap, napi 10.000 Ft-ért.

December 31-én már én is csatlakoztam a zarándok csapathoz és a következő templomokat jártuk végig:

Tirukollikadu szaturnuszi temploma (70 km-re Kumbakonamtól). Előtte lábat mostunk a tóban, hogy szimbolikusan tiszta lábbal lépjünk be a szentélyekbe. A Szaturnusz színe a fekete, ezért volt, aki fekete ruhában, vagy fekete textillel a derekán lépett be.

 

A jupiteri templom

kívülről a szaturnuszi templom

Kumár és Csongor lábmosása

Kumár és Csongor lábmosása, rengeteg a lótuszvirág a tóban

az áldozati tárgyak vétele egy templom előtti árusnál

az áldozati tárgyak vétele egy templom előtti árusnál

 

Ágica és Kumár, a zöld zacskóban az előre elkészített templomi áldozati tárgyak vannak

Ágica és Kumár, a zöld zacskóban az előre elkészített templomi áldozati tárgyak vannak

ghí mécsesek. minden szentély elé egy kerül

ghí mécsesek. minden szentély elé egy kerül

 

Thentittai jupiteri temploma (40 km-re)

Csodálatos kis falusi utakon haladtunk kis autónkkal a következő állomásunk felé. Az út jó minőségű, pálmaerdők, virágos bokrok, kis nádkunyhók övezték. Néha szemben felbukkant egy óriási busz, ami először rémisztő volt a szűk úttest miatt, de a hidegvérű sofőrök az utolsó pillanatban megoldották és kitértek egymás elől. Mi már kezdtünk hozzászokni ehhez a hidegvérűséghez! Ez a templom kisebb az előzőnél, 16 órakor nyitott, ezért várakoztunk egy kicsit, a Jupiter színe a sárga, ezért kívül az árusoknál sárga színű anyagot vettünk, amit a főoltárhoz vittünk a többi áldozati tárggyal együtt.

útban a másik templomhoz

útban a másik templomhoz

szűk kis utcán szemben egy busz

szűk kis utcán szemben egy busz

vidéki utak az autónkból

vidéki utak az autónkból

a jupiteri templom

a jupiteri templom

templom előtti vásárlás

templom előtti vásárlás

a Jupiter színe

a Jupiter színe

Ágica a templom előtt

Ágica a templom előtt

IMG_7924a Jupiteri templom egyik mellékoltára

Jupiteri templom egyik mellékoltára

Szádu (vándorszerzetes) üldögél

Szádu (vándorszerzetes) üldögél

Egy púdzsa után a kumkum-al

Egy púdzsa után a kumkum-al

 

 

 

 

 

 

Thirushakti Muttam (1800 éve építették), itt már besötétedett és ahogy beléptünk a templomkapun az újhold a főszentély külső épülete fölött sarlóként volt látható. Aki járt már délen, az tudja, hogy az újhold nem úgy helyezkedik el mint nálunk, hanem a hátán fekszik, Rögtön mondták, hogy ez egy csodás jel, nagyon jó emberek lehetünk, mert ritka az ilyen alkalom. Ugyanis Síva fején is ilyen félhold van!

Messze a templom főkapuja

Messze a templom főkapuja

A Hold a templom fölött

A Hold a templom fölött

A Hold az egyik csarnokkal

A Hold az egyik csarnokkal

A főbejáratnál

A főbejáratnál

Haladva a főoltár felé

Haladva a főoltár felé

 

Hátul a főoltár

Hátul a főoltár

Kártik a két feleségével

Kártik a két feleségével

Parvati női szobor

Parvati női szobor

A templom belső udvara

A templom belső udvara

Thirupuvanam (1400 éve építették) a templomot, az a király építette a népének jutalmul, aki elnyerte a királyságot. Bennünket 2 fiatal pap (Brámin) fogadott és tartott nekünk púdzsát. Ekkor már teljesen sötét volt. (2km-re van Kumbakonamtól)

IMG_8039 (1)

A templom főkapuja

Tirupuvanam 1400 éves templomának udvara

Tirupuvanam 1400 éves templomának udvara

a főoltár felé

a főoltár felé

 

 

 

 

 

a templom udvara és kis szentélyek

a templom udvara és kis szentélyek

ősi kis szobor az egyik szentélyben

ősi kis szobor az egyik szentélyben

festett freskók a faragott oszlopok között

festett freskók a faragott oszlopok között

árusok a templom előtt

árusok a templom előtt

Január 1-én a következő templomaink voltak:

Thiruvelvekudi: Kaliyanasundareswarar temploma Kuttalamban. Ez lett a kedvenc helyünk, ez kicsi, elbújt, de nagyon ősi, csak mi voltunk és egy öreg pap bácsi. Itt is előbb lábat mostunk a tóban. Ez a házasságok temploma, áldást jelent a házasságban élőknek és az új házasulóknak is. Agasthya Risi-t is ábrázolták. Síva ujja házasulási kéztartásban volt ábrázolva, Muruga szintén.

Suriynar koil naptemploma, 9 bolygó oltár, nagy tömeg. Vasárnap a Nap napján voltunk ott. A 9 bolygó miatt 9+1 kókuszt kellett vennünk (+1 a főoltár) és ezeket a papoknak adtuk, akik a szertartás alatt összetörték, ezzel az egónk összetörését is jelezve. Itt már volt egy fizetett segítőnk, aki körbevitt minket az oltáraknál és a megfelelő kelléket mindig a kezünkbe adta.

Madanam – Mariamman temploma: épp felújítják. Ez egy Káli templom. Szobrai között vannak 4000 évesek is.

 

A kumbakonami kis  panziónkban szinte csak mi voltunk egyedül, de a szilveszter és újév alatt tele volt hindu családokkal, vendégekkel. Az Újévet ők is ünnepelték, nagy lárma volt, kint az utcákon, tűzijátékok, stb.

A szobánk nagyon jó, nagy franciaágy, szekrény, fürdőszoba (rendes angol wc, zuhany, mosdókagyló), ventillátor és új légkondi. Tiszta szép ágynemű és tiszta fehér nagy törölközőkkel.

Szerencsénk van a kis panziónkkal, mert látszik, hogy nagyon féltik, nagyon vigyáznak rá, van két alkalmazott, akik a recepción vannak felváltva éjjel-nappal és a társalkodó rész kanapéin alszanak. Bármilyen kívánságunkat szívesen teljesítik, de egy a bökkenő, hogy angolul alig tudnak, így marad a gesztikuláció, amiben nagyon profik ők is és már mi is!

India ennyire déli részén (10. szélességi körön) a tamilok közül már kevesen beszélnek angolul, ezért alaposan meg kell szervezni és át kell gondolni, hova akarunk menni, mi a címe, hogy jutunk vissza, stb.

A szállásunknak van egy konyhája és ebédlője, mindkettő nagyon tiszta és modern. Egy néni főzi nekünk a reggelit és a vacsorát. Általában idli (sós tömött rizsfelfújt, dósza (palacsintához hasonlít, csak tojás és cukor nincs a tésztájában) és ezekhez mártások, pl. csatni, ami egy sós kókuszos és szambár, ami meg egy zöldséges, csípős, fűszeres, forró mártás. Ezek valóban pucolnak alul-felül.

Mindegyik szálláson már van WIFI, csak a különbség abban lehet, hogy gyors, vagy lassú. Így az ágyban is lehet már skype-olni, vagy e-mailt írni.

Ránk vall, mással nem is történhetne, hogy éppen dec 31-én és január 1-én jártuk végig a 9 templomot és így tulajdonképpen másodika óta már szabadok vagyunk és letudtuk a karmatisztító gyakorlataink azon részét, amit a pálmaleveleink előírtak.

Ha tudtuk volna, hogy ilyen gyorsan megy, akkor 10 nappal hamarabb is hazamehettünk volna, de most már mindegy. Most jógázunk, dolgozunk innen az interneten, járjuk a várost szabadon (itt 20 templom van a városban), a közvetlen környékén meg 100. Köztük a mieink is.

Élmények Kumbakonamból:

Városunk a templomok városa, nagyon-nagyon ősi. Legnagyobb temploma a Kumbeshwarar templom:

 

Dél- India legnagyobb folyója a Cauvery (Kaveri) folyó, Kumbakonam városunk is a medencéjében fekszik, óriási vízgyűjtő területe van és az Indiai óceánba ömlik.

 

 

Kategória