Blog Detail

Damanhuri Hírlevél 2018. június

Selmeci Csongor 2018 július 25 0 comments 0

Damanhur egy virágzó közösség: praktikus álmodozókból, spirituális kutatókból és művészekből áll, akik együtt építették fel az Emberiség Templomait.

A fordítás az olasz nyelvű hírlevél alapján készült.

Lélegzel-e most éppen?

Milyen lenne az élet lélegzés nélkül, ha az lenne a természetes, hogy az oxigén / szén-dioxid cseréje a bőrünk felületén megy végbe? Nem érzékelnénk az élet lüktetését, azt a szabályos ritmust, amelynek, ha róla megfelelően tudatosak vagyunk, számos változatát hozhatjuk létre, hasonlóan a belégzés és kilégzés váltakozásához.

Nem éreznénk az illatokat sem. Lemondanánk tehát a valóság érzékelésének egyik formájáról, ezenfelül jelentős részét elveszítenénk az emlékeinkhez való hozzáférésnek, lévén az emlékezet nagyon reaktív a szagláshoz kötődő élményekkel szemben. Kommunikációs képességünk is erősen visszaszorulna: gondoltatok már valaha arra, hogy amikor emberek közel vannak egymáshoz, a levegő, amit az egyik kilélegez, ugyanaz, mint amit a másik belélegez? Ily’ módon tehát, anélkül, hogy tudatában lennénk, igen sok információt cserélünk ki egymás között.

Továbbá, megannyi spirituális tettet lehetetlen volna végrehajtani: mint például a pranoterápiát – akár a gyógyító, akár a páciens szemszögéből –, de minden mást is, amely a „szemeket bezárni és mélyeket lélegezni” kezdőutasításra alapozódik. Egyedül a gyógyító tett hatására megjelenő alkímia használatával válhatunk képessé a fejlődésre. Lélegzés nélkül mások lennénk. Amikor tudatosan lélegzünk, teljes egészében önmagunk vagyunk, amikor viszont figyelmetlenül tesszük ezt, csak olyanok vagyunk, mint az ösztönlények! Végezetül, íme egy jó hír:

A lélegzés nem szűnt meg létezni, és nem nehéz azt helyesen végezni. Elég csak akarni!
Te akarod?


Lélegzem, tehát vagyok

A prána teljessége

„A légzést minden filozófiai irányzat a legfontosabbnak, a legéletbevágóbbnak tartja az organizmusok működését befolyásoló folyamatok közül. Az élet a lélegzésen keresztül nyilvánul meg, szorosan kapcsolódva létezésünk fizikai, finom-fizikai és spirituális aspektusaihoz. Az emberi lény, ez a „felegyenesedett” teremtmény, mintegy antennaként kontaktust tud teremteni – tudatos lélegzése által – az űrben jelenlevő kozmikus energiák és a Föld között. Légzés közben nem csupán oxigént veszünk magunkhoz, hanem úgynevezett „pránát” is, ezt a pozitív erőt, ezt a vitális energiát, ezt az egész univerzum aktív princípiumát képviselő alapelemet.

Ezért lényeges tehát megtanulni helyesen lélegezni, alkalmazva a legmegfelelőbb technikákat e funkció betöltésére, mert még abban az esetben is, ha zaklatott állapotunk irányítja ösztönszerűen légzésünket, akkor is lehetségessé válik egy tudatos beavatkozással szabályozottá tenni annak ritmusát.”

Így fejti ki tanítását Falco Tarassaco, beszélvén a lélegzésről és a pránáról az ő Belső Harmonizációról szóló kézikönyvében (Manuale di Armonizzazione Interiore), mely az öntudatosság és az önmagunkkal való energetikus kapcsolat elérésének tudományát tárja elénk.

Szándékos tettek, akaratlan tettek

A lélegzés ütemet ad életünk ritmusának, ugyanúgy, mint a szívverés. A kettő között az a különbség, hogy légzésünket akaratlagosan befolyásolni tudjuk, hasonlóképpen ahhoz, amikor figyelmünk valahol máshol jár, mégis rá tudjuk terelni egy másmilyen formára, vagy értékre, vagy behatásra, ha szándékosan kezünkbe vesszük annak irányítását. Ugyanígy tudjuk tehát légzésünket is befolyásolni, mégpedig ciklikusan megtöltve, majd teljesen kiürítve tüdőnket, bevonva e műveletbe mind orrunkat, mind szánkat, mindeközben arra gondolva, hogy ekkor a levegőn kívül a pránát is magunkba fogadjuk.

A prána vitális energia, ez táplálja az emberi lényeket is. Az univerzumot tiszta energia hatja át: ez az isteni energia, mely így jelen van minden formában, az univerzum minden szegletében. Mindig tökéletesen egyben van, és tökéletesen őrzi tisztaságát. Éppen ezért isteni, mert mindenütt jelen van, s mert romolhatatlan. Ez az, amit Damanhur iskolája „Őseredeti Istenségnek” nevez.

A prána ebből az energiából származik, ennek azonban materiálisabb részét képviseli, ezért mintegy hídnak tekinthető a tisztán spirituális dimenzió és a forma között. Frekvenciájával fenntartja minden teremtmény biologikus életét, amint a víz is fenntartja azon teremtményekét, melyek benne úszkálnak. Kapcsolatban lenni a pránával azt jelenti: benne lenni egy gyógyító folyamatban, egy pszichofizikai problémáinkon való felülemelkedési folyamatban, egyre javuló közérzettel.

Nem olyan alapelemről van szó azonban, amelyik automatikusan, pusztán létezésének ténye folytán lenne jelen az emberi lényekben. A prána magunkba-fogadása is megkíván egy akaratlagos tettet. Energetikai testeink ugyanis csupán egy kis mennyiségű pránát képesek – az „adonaj-ba”-khoz illeszkedő receptorokon keresztül – magukhoz ragadni az atmoszférából, viszont ahhoz, hogy abból olyan mennyiséghez jussunk, mely lehetővé teszi a test regenerálását és az esetleges betegségek gyógyítását, képesekké kell válnunk közvetlenül kapcsolódni ezen energia forrásához.

Ilyen esetben a prána a levegővételhez hasonlóan hagyja magát spontán módon elnyelődni egészen addig a szintig, mely már garantálja a túlélést. Ajándékozását illetően azonban még ettől is bőkezűbbé válhat, ha egy döntés meghozatala végett folyamodunk hozzá energiáért.

Kapcsolódás a pránához

Hogyan kapcsolódhatunk a prána forrásához? Az indiai kultúrában az úgynevezett „pranayama” tradíció azt vallja, hogy a légzés négy fázisból áll: belégzés-benntartás-kilégzés-kinntartás. Ily’ módon válik lehetővé a prána befogadása a meridiánokon keresztül, melyek az éteri – az energetikai testek közül a fizikaihoz leghasonlóbb – test funkcionális részei.

A damanhuri Spirituális Gyógyítók Iskolája szerint is a pránikus légzés a legelső alapelem az ilyen energiához való kapcsolódáshoz, s így ahhoz is, hogy önmagunk táplálása megfelelően sikerüljön. Ebben az esetben ugyancsak alapvető, hogy a légzés aktusa koncentrált odafigyeléssel menjen végbe, időt adva a testnek és az elmének annak megvalósítására, hogy ezúttal akaratlagossá váljon egy olyan testi funkció, mely eredetileg ösztönös, azaz: maga a légzés. Mindez pedig azon szándékunk kifejeződése, hogy meghaladjuk egyszerű emberi természetünket, majd kapcsolódhassunk egy isteni természetű energiához.

Jobb azonban – Falco Tarassaco tanítása szerint –, ha az első aktiválás egy spirituális gyógyító közreműködésével zajlik, aki olyan mértékben képes megnyitni a személy és az energiaforrás közötti csatornát, hogy a prána segítő funkciója megvalósulhasson. Ily’ módon a prána felfedi előttünk teljes valódi természetét, mely nem „orvoskodó”, nem „gyámolkodó”, hanem kapcsolatteremtő közöttünk és az univerzum között, azaz, közöttünk és az élet forrása között.

 


És ha ma, egy alkimista . . .

Egy történet a valóság és a fantázia határán

Sötét és poros barlang lombikokkal, mozsarakkal, mozsártörőkkel teli szekrényekkel, asztalkákkal; az egyik sarokban lassú tűzön melegedő fazék . . . így fest az alkimista laboratóriuma aszerint, amint azt legendák, elbeszélések leírták, zsánerfilmek ábrázolták.

Fulcanelli, Cagliostro és – miért ne? – Amelia, a disneyland-i „boszorkány, aki megigéz” . . . így képzeljük el őket, elsősorban tehát a tegnapban, a múltban, abból a feltevésből indulván ki, hogy ez a fajta kultúra, ez a fajta ismeret, vagyis ez a fajta világ ma már nem létezik.

De ki is valójában az alkimista? Mi különbözteti meg a mágustól? Ruggero Bacone miért alkimista, ellenben Albus Silente miért mágus?

Az alkímia a mágiának az az ága, mely egyik elemnek egy másikba való átalakításával fejti ki hatását, más és más anyagi szubsztanciák behatása révén, főképpen pedig teszi mindezt különféle, szinte megszámlálhatatlan lépésen keresztül. Ha a mágia, amint az antik szövegek mondják, „az akarat rákényszerítése a dolgokra”, akkor az alkímia egyszerűen és röviden mondva „a dolgok átalakítása”. Ezen átalakítás alapvető célja, a hagyomány szerint, felkutatni a „bölcsek kövét”, képessé válni az ólmot arannyá változtatni, azaz, értékessé tenni azt, ami még nem az.

Ennyit mond tehát minderről a hagyomány a valóság és a fantázia határán.

Hol van ma az alkímia?

Ki tudna lépni az alkimista a mesékből, és belépni mindennapjainkba? Azaz: léteznek még alkimisták, találnak teret e tudomány számára a mi időnkben is?

Valószínűleg ténykednek még sokan közülük rejtetten, csendesen ezen a bolygón, ebben a zajos, közösségi hálózatokkal és televíziós csatornákkal át- meg átszőtt világban is. Keresik a „bölcsek kövét”, s tevékenykednek úgy, amint apáik tevékenykedtek századokkal ezelőtt.

Viszont, ha ezt a kérdést Damanhur blog-oldalán tesszük föl, kaphatunk rá egy további választ is, ugyanis Damanhurban létezik egy alkímiai iskola: ez biztos . . . és ráadásul nem is titkos!

Fontos azonban megkérdeznünk magunktól: mit is jelent ma az „alkímia”? Miként képzeljük el ma a dolgok átalakítását ezzel a gyakorlati módszerrel?

Elsősorban is leszögezendő: alapesetben a dolgok nem változnak, csak ha képesek önmagukat megváltoztatni. A legnagyobb tett, amit közülünk mindenki véghezvihet, abban áll, hogy önmagunkat jobbá, figyelmesebbé, erősebbé, teljesebbé tudjuk formálni.

Az univerzum ránk bízott egy nagy kincset – vagyis önmagunkat –, s mi gazdagítva, megújítva, sokkal értékesebbé téve kívánjuk azt visszaszolgáltatni, mint amilyen induláskor volt.

Befogadni és magunkévá tenni

Átalakítani önmagunkat azt jelenti: átalakítani a körülöttünk lévő dolgokat is, egyrészt azért, mert átformálódva másként fogjuk azokat érzékelni, másrészt azért, mert azok is másként fognak reagálni a mi megújult lényegünkkel való találkozásra. Így történik ez a szavakkal is, amikor egymás mellé helyezve azokat (például: egy mondatot alkotva) kifejeznek valamit, de ha csak egyet is megváltoztatunk közülük, képessé válnak az egész jelentést átformálni.

Átalakítani önmagunkat, s önmagunk által átalakítani a környezetet, ez jelenthet még sok más dolgot is, de a kiindulási pont mindenképpen egyedi: alkalmassá kell válni a végrehajtáshoz szükséges elemek kiválasztására. Az alkimista képes magáévá tenni az energiákat s azokat a lényegi javakat, amikre szüksége van, melyek segíthetnek neki megvalósítani a keresett átformálódást, és azt is tudja, miként juthat hozzájuk. E lényegi javak közül magáévá teheti a lelkesedést, a bölcsességet, a bátorságot, de a fárasztó munkát és a meghódolás képességét is, azaz mindazt, ami hozzátartozik az emberi tapasztalatok és érzések szférájához. Az, hogy miként lehet mindezekhez hozzájutni, hogy milyen eljárással lehet ezeket megtisztítani, s végül sajátunkká tenni . . . nos, ez mind az Iskola tanításának részét képezi, s ha ezt megpróbálnánk most, e sorokban kifejteni, fennállna a veszély, hogy mindez triviálissá váljon.

A kommunikáció és a kémia között

Mindent egybevetve, alkimistának lenni az említett nézőpontból azt jelenti: tudni kommunikálni önmagunkkal és a dolgokkal, használván közben különféle hangokat, melyek alapjában nem hozzánk tartoznak, de képesek vagyunk kölcsönkérni attól, aki azokat birtokolja, egészen addig, míg mi magunk nem érdemlünk ki egészen új hangokat. A hangok játékában pedig megjelenik egy alkímia, mely átformál minket, egy alkímia közösségi dimenziókkal, egy alkímia az egészség megőrzéséért, egy alkímia érzékelésünk kitágításáért . . . és még sok más, hasonló célzattal. Ami pedig nem jelenik meg, az kutatás tárgyává válik. Az alkimista leporolja a nála levő „bölcsek kövét”, azaz: önmagát tisztítja és újítja meg, a birtokában lévő leghatásosabb „eszközt”. Idézve a biológusokat, ők úgy tartják: talán az emberi test a természetben létező legkülönlegesebb kémiai laboratórium. Ehhez hozzátehetjük: az alkímia pedig, jobban szemügyre véve, nem más, mint olyan kémia, melynek már a kezdetek óta sokkal nagyobb a kezdeményező ereje!

 


Kezdd el járni utadat, hogy felszabadulhassanak a benned eltompult pozitívabb energiák:

Spirituális gyógyítók iskolája

Alkímiai iskola

 


KÖNYV: Belső Harmonizáció

Egy teljességre törekvő és illusztrációkkal ellátott kézikönyv. Bemutat egy meditációs technikát önmagunk és a világ érzékelésének finomabbá tételére, mely által a test eszközzé válik egyrészt a saját, másrészt a neki helyt adó univerzum energiáival való kapcsolat megteremtésére.

                                                                                                                                  Online rendelés

 

 


Kutasd fel, miként lehet élni egy „oktávval” emelkedettebb szinten!

A Selfica az empirikus kutatásnak a damanhuriak kísérletező munkája nyomán kifejlesztett egyik területe, egy kulcs különféle energiamezőkbe való belépéshez, hogy azokat a legjobban ki lehessen aknázni.

 


Karkötő a fizikai egészségért

 

Annak a személynek az energetikai mezejére hat, aki azt viseli, hogy ezzel fizikai állapota javuljon.

                                                                                                                                  Online rendelés

 


Meditációs gömb

 

Elősegíti a koncentrációt és a mélyebb meditációs állapotok megközelítését. A központi kristályra úgy tekinthetünk mint fókuszpontra, s mint belépési helyre önmagunk mélységei felé.

                                                                                                                                  Online rendelés


 

Fel szeretnéd fedezni, milyen a növényvilággal való kommunikáció?

Merülj el az erdő hangulatában az új „Növényzene”-géppel, a BAMBOO-val!

Online rendelés


Támogasd az Emberiség Templomait a te 5×1000-eddel!

Döntéseddel hozzájárulhatsz ennek az univerzális spiritualitásnak szentelt, hihetetlenül jelentős művészi alkotásnak a teljes megvalósításához és megóvásához.

További információ

Kategória